Képviselőházi napló, 1901. IX. kötet • 1902. november 19–deczember 12.
Ülésnapok - 1901-160
222 160. országos ülés 1902 hivatkozik arra a kettős jelentőségre, mely az érzelmeit jellemzi: akkor én ezt nem tekintem elszólásnak, csak egy momentumnak, mely összefügg azzal az egész áramlattal, mely Horvátországot részint titokban, részint nyíltan már ellepi. (Igaz! TJc/y van! a szélsöbaloldalon.) Egy rendkívül ügyes, mondhatom művészi fordulatot adott Tomasics t. képviselőtársam az ügyek bírálatának és maga, valamint t, társai védelmének. Azt kérdezte, jogos-e az a szemrehányás, hogy t. képviselőtársaim nem ülnek itt, nem mondják el itt bajaikat, nem igyekeznek ennek orvoslására itt közvéleményt alkotni és a házban hatni, otthon pedig csendes tétlenséggel és ellenállás nélkül nézik az ottani fejleményeket. Rendkívül ügyes volt, mikor azt mondta, hogy ez a vád jogosulatlan, mert miért kell védő állásba helyezkednünk nekünk ott, a hol nem lámadnak? Otthon kell védő állásba helyezkednünk, mert otthon támadják az uniót. Hogy itt nem támadják, azt Tomasics mondta, nem én mondom, s azért, ha végignézünk azon a horvát közvéleményen, mely ott is mesterileg készül, elszörnyed az ember azon jelzőkre, melyek a magyar embert érik, ha horvát kérdésben mer felszólalni. Szükség van tehát arra, hogy ide üljön az a horvát képviselő és elmondja, hogy jogos az a bírálat, mely tárgyilagos határok közt mozog. (Helyeslés a szélsöbaloldalon.) De jogos ezenkívül azért is, mert ha végignéz valaki a nuncziumok stílusán, megfigyeli azt a hangot, mely bennük használtatik és azon követeléseket, melyeket ott, mint sérelmeket világgá bocsátanak és melyekről inkább Bécsnek, mint nekünk panaszkodnak, valóban lehetetlen az állapotok elfajulásának forrásait nem kutatni. (Igaz! TJgy van! a szélsöbaloldalon.) De ha igaz az, a mit Tomasics t. képviselőtársunk mond, hogy otthon rájuk nagy szükség van és ők teljesitik ezt a missziót, akkor ez a mi igazságunk hirdetése. Hiszen mi épen azt mondjuk, hogy Horvátországban 1868 óta a viszonyok nem előnyünkre, de hátrányunkra fejlődtek, (Igaz! TJgy van! a szélsőbaloldalon.) azért van ő szerinte is szükség arra, hogy otthon ellenállást fejtsenek ki. Ha a bajok okát kutatjuk, melyek a horvát állapotokat előidézték, lehetetlen egy kis visszapillantást nem tenni arra, hogy 1893-ik év deczemberében a magyar képviselők látogatást tettek Zágrábban, látható jelét akarva adni a testvéri együttérzésnek, és meglátogatták a szent korona országainak egyik részét, hogy személyes megjelenésükkel megpecsételjék, megerősítsék a rokonérzést, a testvéri érzést. Ezt a látogatást viszonozták. Talán 1894-ben volt a margitszigeti összejövetel, emlékszem a látogatás idejére és arra a lelkes hangulatra, mely akkor mindnyájunkat eltöltött. ügy kell lenni, hogy az akkori mozgalom valahol nem talált kellő méltatásra, vagy nagyon is méltatták, és kezdték kellemetlennek találni, hogy Horvátország és az anyaország deczember 1-én, hétfőn. közt a benső viszony helyreáll és megerősödik. Mint egy utmutató-tábla, ugy áll ott az a naptári idő, a mely mutatja, hogy onnan kezdve a horvát kormányzatban nagymérvű elhajlás következett be, a mely elhajlás terén a báni kormány mindig lejebb és lejebb haladt, és mindig kevesebb és kevesebb történt ott, a mi az ország egységes érzelmeinek helyreállítására alkalmas lett volna, míg végre folyó év szeptemberében olyan tények alakjában jelentkezett ez az elhajlás, mely előtt minden magyar honpolgárnak csak megdöbbenéssel lehet megállania. Mi történt? Mik azok az okok, melyek szeptemberben Horvátországon a törvényen kívüli állapotot teremtették és bemutatták az ország ezen részét, mint a teljes anarchiának képét, mint olyant, hol voltaképen egy ország szűkebb határai közt élő állampolgárok egymás ellen fogtak fegyvert és lázadás ütött ki, mely lázadásnak nyílt jellemvonása az volt, hogy a horvátok törnek a szerbek ellen, titkos és mégis látható czélja pedig nem volt egyéb, mint egyengetni az utat bizonyos törekvések felé, melyek nem a mieink, nem a magyar állam törekvései. (Elénk helyeslés a szélsöbaloldalon.) A horvátok gyilkos fegyvert fogtak a szerbekre, kipéczézték a szerbek legjobbjait, (Igaz! Ugy van' a szélsöbaloldalon.) békés polgárokat, kereskedőket, bankhivatalnokokat, sőt a báni tábla hivatalnokait is azért, mert szerbek. Rendezett állam-e az olyan, a melynek területén ez megtörténhetik ? (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Kormányzatra hivatott férfiu-e az, ki ilyen kitörés előjeleit nem ismeri fel és nyugodtan távozik tengeri fürdőbe? (Elénk helyeslés a szélsőbaloldalon.) Engedje meg nekem a t. bán s engedjék meg nekem t. horvát képviselőtársaim, ha a bán személyét nem tartom oly szentnek és sérthetetlennek, hogy az ő tényeinek és mulasztásainak bírálatánál tartózkodóbb kell, hogy legyek, mint a mily tartózkodással bíráljuk — például — a miniszterelnök urat. (Elénk helyeslés a szélsőbaloldalon.) Hiszen a bán egy ekszpoziturája a magyar kormányzatnak, (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) és mégis, micsoda érzékenységgel pa L naszolják, hogy mi merjük a bánt felelőségre vonni, (Igaz! Ugy van ! a szeRsnbaloläalon.) mert azon a kis kormányzati területen polgárvér folyt, az ő indolencziája miatt, (Elénk helyeslés a szélsöbaloldalon.) s oly rettenetes elkeseredés mutatkozott, mely négy napig tartó pusztításban nyilvánult, melylyel szemben egy három hónapig tartó statáriumot kellett alkalmazni. (Igaz ! Úgy van! a szélsöbaloldalon.) Egy olyan pusztító hadjárat polgártársak és polgártársak közt nem máról-holnapra szokott keletkezni, hanem azt szítani kell, vagy legalább a szítást eltűrni, a legenyhébb esetben pedig a szításról tudomással nem birni, a mi egyaránt megállapítja a felelőségét annak, a ki kormányoz, a nélkül, hogy
