Képviselőházi napló, 1901. IX. kötet • 1902. november 19–deczember 12.

Ülésnapok - 1901-160

160. országos ülés 1902 deczember 1-én, hétfőn. 221 T. képviselőház! A magyar nemzeti állam kiépítése szempontjából Komjáthy Béla t. barátom által elmondottak egyvonatkozásuak azokkal, a mikkel most foglalkozni szándékozom. A mily káros, a mily veszélyes az ország fejlődésére az, ha benn az anyaország területén élő nemzetiségek elégületlenek, kifelé gravitálnak, (Halljuk! Sálijuk! a szélsöbaloldalon.) idegen aspirácziókat táplálnak, vagy, mondjuk, annyira ellanyhul a vezetés velük szemben, hogy idegen törekvések ágensei számára hozzáférhetőkké válnak, ép olyan vagy talán még nagyobb veszélyt rejt annak a tudata, hogy a szent korona országainak egyikében 30 évnél régibb, megujitott szorosabb kapcsolat és majdnem 900 év óta fennálló történelmi kapcsolat daczára még ma is idegen a magyar a maga hazájában. (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Meg akarok előzni, t. képviselőház, mindenféle félremagyarázást és félreértést. Annyi gáncsot, annyi méltatlan támadást, mint a mennyit ezen az oldalon ülő t. képviselőtársaimmal együtt igénytelen személyem is eltűrni kénytelen volt, mert bele mertünk nézni Horvátország viszonyaiba, akkor sem érdemeltünk volna, ha Horvátország exisztencziája ellen törtünk volna. Pedig mit tettünk mi? Őszinte szeretettel (Sálijuk! Sálijuk! a szélsöbaloldalon.) és hazafias aggodalommal vizsgáltuk azt, a mi ott történik. Tettük ezt, mert ugy éreztük, hogy az a minimális követelmény a politikai pályán, különösen egy ellenőrzésre hivatott ellenzéki párt részéről, hogy az ország területi épségének, belső egységének veszélyeztetésére mutató bármely tünetet is kellő figyelemmel kisérjünk, (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Nem beavatkozás ez abba az autonómiába, a mely nem egyéb, mint az adminisztráczióban való függetlenség ; nem beavatkozás ez azon jogokba, a melyeket a magyar nemzet Horvátország számára az 1867 : XXX. törvényczikkbe iktatott fehérlap utján őszintén és utógondolat nélkül juttatott, hanem érdeklődés ez az ország egy területe iránt, ép ugy, mint a milyen érdeklődéssel viseltetünk szűkebb hazánk bármely területe iránt. És ezt diffikultálni nem lehet a nélkül, hogy az illetők, a kik ezt teszik, magukra ne vonják azt a vádat, hogy nem szívesen látják, ha ügyeikbe vizsgáló szemmel belenézünk, mert ott titkolni való van. (Élénk helyeslés a szélsöbaloldalon.) A t. miniszterelnök ur semmi esetre sem veheti rossz néven, ha bizonyos dolgait, bizonyos nyilatkozatait quasi kodifikáljuk. O tanított reá, ha nem tudtuk volna, ő mondta 1901. november hó 21-én, hogy »vigyázni kell az államrend megóvása szempontjából minden tünetre« és mi, t. képviselőház, nem csupán tünetre vigyázunk, mi tényeket teszünk vizsgálódásunk tárgyává. (Ugy van! a szélsöbaloldalon.) A tényekkel szemben pedig nem elégszünk meg azzal, hogy Horvátországból ide küldött t. képviselőtársaink egyike vagy másika hazafias hangon — hiszem, teljes meggyőződéssel, tiszta lelkiismerettel — ide áll és azt mondja, hogy azokat a kívánalmakat, melyeket hazafiság dolgában kifejeztünk, azokat ők is osztják. Ez nem elég, mert azt, a mi elromlott, helyre kell állítani, a mi megbomlott, össze kell illeszteni és a mi a megbomlás előidézésére alkalmas, el kell távolítani. (Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Ebben a kérdésben számos gravámen állana rendelkezésemre, a melyekkel reámutathatnék, hogy t. képviselőtársaim, a kik itt a minap felszólaltak, Kovacsevics, Tomasics t. képviselőtársaim, valamint azok, a kik a pénzügyi bizottságban ebben a kérdésben állítólag nyilatkoztak, legalább is elmulasztják azt, hogy a helyes informácziónak elfogulatlanul, szabadon tért nyissanak. A mikor nekünk Tomasics képviselő ur szemünkbe vágja, hogy mi ezen az oldalon megbontásra törekszünk, hogy mi nem járunk el hazafiasán, a mi kor a horvát képviselőket itt aposztrofáljuk és követelményeket állítunk fel Horvátország rendje szempontjából, akkor a farkas és a bárány meséjét újítják meg. Mi nem zavarjuk a vizet, hanem az általuk otthon zavarttá tett víznek, vagy legalább hallgatólag eltűrt zavaroknak tisztázásához akarunk tehetségünk és erőnk szerint hozzájárulni. Ezt nem a hazafiatlanság vádjával kell viszonozni, hanem keresni kell valódi forrását ennek a törekvésnek és méltányolni kell jó indulatú érdeklődésünket, melynek egyedüli rugója a haza egységére való törekvés! (Ugy van! a szélsöbaloldalon.) De, t. ház, nem tart minket vissza az a bírálat, akármennyire sugalmazott formában jelentkezik is. Ismerjük forrását ennek a vádnak, ismerjük fejét annak a bajnak, a mely Horvátországnak az anyaország iránti viszonyában kivánatos békét feldúlja, ismerjük azokat a mozgató erőket, tényezőket is, a melyeknek érdekében áll Horvátországban azokat az állapotokat megteremteni, melyeknek tünetei bennünk hazafias aggodalmakat keltenek. (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Tomasics képviselőtársunk beszélt a horvát hazáról ós beszélt a magyar hazáról. Hát ő boldog, mert neki két hazát adott az Isten. (Derültség a szélsőbaloldalon.) Hogy mi hogy értelmezzük a haza fogalmát, annak a tanítása alól Tomasics képviselőtársunk kinőtt és ha ő eddig nem tudta, hogy a haza csak egy lehet, mi gyengék vagyunk arra, hogy őt erre megtanítsuk. (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Nem is vállalkozom erre, csak oda állítom, mint tünetet, mint az 1868 : XXX. t.-cz. rendelkezéseivel ellenkezőt, az ő itt elmondott nyilatkozatát, Az 1868 : XXX. t.-czikket jóformán a horvátok csinálták és mégis azt tették bele a haza fogalmának meghatározása szempontjából, hogy horvátországi honfitársaink »horvát községi illetőséggel bíró magyar állampolgárok«. Ha ezt Tomasics képviselőtársunk tudja, a mint tudja is, és ezzel szemben mégis bizonyos önteltséggel