Képviselőházi napló, 1901. IX. kötet • 1902. november 19–deczember 12.

Ülésnapok - 1901-151

Í5Í. országos ülés 1902 november 19-én, szerdán. 15 Már most következik a másik. Az mondatik, hogy a felmondás és a lejárat kérdése szól a mellett, hogy nekem nincs igazam és önöknek van igazuk, mert a szerződések lejárnak 1903-ban, ha félmondatnak. Kossuth Ferencz: Ha félmondatnak! Széll Kálmán miniszterelnök: Hát vizsgáljuk ezt meg, mert ez a lejárati szó nagy szerepet játszik a képviselő urak okoskodásában, a mint szerepet fog játszani az én fejtegetéseimben is. Kossuth Ferencz: Ha felmondatnak! Széll Kálmán miniszterelnök: Mit tesz az a szó, hogy: a szerződések lejárata, mit tesz az, ha azt mondja valaki, hogy a szerződések 1903ban lejárnak, a mint vulgo szoktunk beszélni? azután mit tesz az, hogy a szerződések felmondandók-e, vagy csak felmondhatok ? Mind a két kérdést elintézi egyfelől a törvény, másfelől a szerződések szövege; mert csakis, egyfelől a törvény szövege, másfelől a szerződések szövege mérvadó erre nézve. De ezek el is döntik. A törvény mit mond arra nézve, hogy a szerződések felmondandók, mert ezt is hallottam, — Kossuth képviselőtársam beszédében nem így formulázta, de közbeszólásban igen, és másoktól is hallottam — és Komjáthy képviselő ur egy tételében, a melyre majd rájövök, szintén ezt mondja. Hát mit tesz az, hogy lejárnak, hogy felmondandók? Erre nézve határoz először az 1899 : XXX. törvény, másodszor a szerződések szövege. A törvény azt mondja: vannak kétféle szerződések, olyanok, a melyeknek lejárati ideje van, és olyanok, amelyeknek lejárati ideje nincs. A melyeknek lejárati ideje van 1903-ban, azokra nézve az a szabály áll, a melyet az 1878-dik évi törvény megállapított, hogy tudniillik mindkét félnek egyoldalú kívánságára, ha azt a másik féllel hat hónappal előbb közli, egy évvel előbb felmondhatok. Tehát ez világosan azt teszi, hogy felmondhatok. Most azonban van a törvénynek egy másik intézkedése, hogy a lejárat nélküli szerződésekre azt mondja, hogy bármelyik fél kívánatára ] 903-ban felmondandók, és vannak, a kik ebből, hogy a törvény azt mondja, hogy felmondandók, azt magyarázzák, hogy azokat minden körülmények közt fel kell mondani. Hát ez, engedelmet kérek, nem áll. Ugy az első, mint a második kategóriát fel lehet mondani, fel szabad mondani, a felmondás módja meg is van állapítva, de eo ipso felmondani nem kell. Hogy nem kell felmondani, a törvény szövege világosan bizonyítja. Mindkét állam, vagy bármelyik állam kívánatára felmondandók, ez azt teszi, bármelyik akarja a felmondást, tehát felmondhatja ; akkor aztán, ha fel is mondja, az a külügyminiszter utján felmondandó 1903-ra. Ha én azt mondom, hogy ön és én egymással bizonyos szerződési viszonyban vagyunk most ezen szerződésre nézve, a mely nem bir lejárattal, én ezután olyanformán állítom a köztünk levő jogviszonyt, hogy felmondandó, ha bármelyikünk kívánja, holott eddig ugy volt a lejárat nélküliekre, hogy csak együttesen mondhatók azok fel, mert csak a lejárattal birokra volt az egyoldalú felmondási jog fentartva: az nem azt teszi, hogy felmondandó, hanem azt teszi, hogy ha követeli az egyik vagy a másik és ebben az esetben Magyarország, ha követeli Ausztria külön-külön, de csak ha felmondani akarja, felmondandó. (Elénk helyeslés- Ugy van! Ugy van! a jobboldalon.) Egy hang a szélsőbal oldalon: Ebben ellentét van!) Itt nincs ellentét. Még azt is megmagyaráztam egyik beszédemben, épen Barta Ödön képviselő urnak felszólalására és őt megnyugtatva, hogy nincsen különbség a kettő között, de odáig nem megyek. Most egy képviselő ur azzal akar engem — ezt csak közbevetőleg mondom — megkonfundálni, hogy azt mondja: a miniszterelnök maga is elismerte, hogy felmondandó, nem hogy felmondható, mert egy alkalommal történt az, hogy mikor a múlt országgyűlésen tárgyaltatott a kérdés, Polónyi képviselő urnak egy kijelentésére, hogy a szerződések felmondandók, én közbeszóltam, hogy: hogyne. Hát ez a közbeszólás már most egy teljesen klaritikáló törvénymagyarázat lenne. Meg kell magyaráznom igen röviden, hogyan történt a közbeszólás: Polónyi képviselő ur azt mondta: A törvényben világosan ki van mondva, hogy a lejárathoz nem kötött szerződések 1903-ban feltétlenül felmondandók, mire én közbe azt mondtam, hogy: Hogyne! Természetesen a törvényre történvén hivatkozás, az én közbeszólásom is csak a törvény értelmében való felmondást értette és mást nem érthetett, a törvény pedig azt mondja: bármelyik vagy mindkét állam kívánatára. Az a t. képviselő ur maga igy folytatta : »még pedig a két állam bármelyikének kivánságára.« Méltóztassék tehát czitálni annak a t képviselő ur beszédének az egész passzusát nemcsak az elejét, (Élénk helyeslés a jobboldalon.) mert én igeuis ugy értettem azt a közbeszólásomat, a mint nem is érthettem másként, hogy, mint a törvény mondja, a mint hogy másként nem is lehet, mint a hogy a törvény mondja, ho

;

;y t. i. felmondandók nem feltétlenül, de bármelyik fél kívánságára, (Igaz! Ugy van! a jobboldalon.) a mint hogy az a képviselő ur is igy folytatta és czitálta folytatásban a törvényt. Igy áll a felmondás kérdése, a mint azt a törvény világosan felállítja. Eeasszummálom a dolgot. (Halljuk! Halljuk /) A szerződések, a lejárattal birok ép ugy, mint a lejárattal nem birok, a törvény értelmében felmondhatok mindkét államnak egyoldalú kívánságára, de nem mondandók fel; eo ipso nem áll be a felmondás kötelezettsége feltétlenül 1902-ben. Igen, de azt mondják a kép-