Képviselőházi napló, 1901. IX. kötet • 1902. november 19–deczember 12.

Ülésnapok - 1901-159

159. országos ülés 1902 november 29-én, szombaton. 207 azt állítja t. képviselőtársam, hogy miért nem gondoskodtunk mi arról, hogy az önálló vámterület tényleges állapotát expressis verbis konstatáljuk a törvényben; hiszen ha lehetett a jogilag fennálló vámterületet felvenni, lehetett volna ezt is, és senki sem gátolt meg bennünket, a függetlenségi és 48-as pártot abban, hogy ez is a törvénybe bevétessék, Hát, t. ház, t. képviselőtársunk — sajnálom, hogy nincsen jelen, habár megmondtam neki, hogy foglalkozni akarok beszédével — (Felkiáltások a néppártról: Beteg!) ezen vádja nem jelent egyebet s nem jelent kevesebbet, mint hogy a függetlenségi párt és annak delegáltjai nem teljesítették híien és becsületesen a nemzettel és programmjukkal szemben való kötelességüket. Azt jelenti nézetem szerint, hogy a mire mi a nemzettől megbízást kaptunk, a mit mi meggyőződésünk és hazafiságunk szerint a nemzet életére, a nemzet jelenére és jövőjére a legégetőbbnek és legfontosabbnak tartunk, a mit azon fölül állami önállóságunk egyik legfőbb, kardinális attribútumának hirdetünk, az önálló vámterületet volt idő, a midőn a nemzetnek mi megszerezhettük volna, de nem tettük, elmulasztottuk. (Igaz! TJgy van! a szélsöbaloldalon.) Ha ez a vád igy igaz volna, akkor, t. képviselőház, ez nemcsak mulasztás, nemcsak léhaság lett volna részünkről, de egyenesen oly bűn, a mely miatt pillanatra sem lehetne többé létjogosultságunk ebben a házban, (Halljuk! Halljuk! a szélsőbaloldalon.) nem lehetne létjogosultságunk a nemzet törekvéseiben, a nemzet küzdelmeiben. De tovább megyek, ha ez a vád megállana, akkor nem tarthatna bennünket senki sem, joggal, de önmagamat sem tartanám, nem tartanám képviselőtársaimat sem, tisztességes, becsületes hazafiaknak. (Igaz ! TJgy van ! a szélsöbaloldalon.) De, t. képviselőház, hála Istennek, a dolog nincs igy, mert t. képviselőtársam vagy elfelejtette tárgyalásaink egész anyagát, s akkor öntudatlanul vádolt bennünket, vagy nem felejtette el, és akkor tudatosan igazságtalan. (Igaz! TJgy van'! Tetszés a szélsöbaloldalon.) Én is felvetem, a mint t. képviselőtársam tette, azt a kérdést, hogy mi volt indoka, alapja a paktumnak? Itt nem akarok kiterjeszkedni részletesen (Halljak! Halljuk! a szélsöbaloldalon.) a személyes uralom kinövéseire, nem akarok részletesen kiterjeszkedni az előző kormány alatt közéletünkben mutatkozott súlyos bajokra, közállapotaink sérelmeire, sem arra, hogy az előző kormány alatt alkotmányunkat és alkotmányunk biztosítékait mikben és mi téren sértették meg súlyosan; de egyről kívánok megemlékezni, a mi szorosan a tárgyra tartozik, közgazdaságunkról. (Halljuk! Halljuk! a szélsöbaloldalon.) Az az értelmezés, a melyet az előző kormány az 1867: XII. t.-czikk 58. és 68. §-ainak adott, és a mely megfosztotta volna a magyar nemzetet az önálló vámterület kétségbevonhatatlan jogától, továbbá az ischli klauzula, a mely megsemmisítette volna örökre a magyar nemzet kezdeményezését az önálló vámterület kérdésében: ez volt egyik legfőbb indoka a függetlenségi és 48-as párt harczának, az obstrukcziónak. Természetes, hogy ez volt paktumbeli tanácskozásainknak is egyik legfőbb tárgya. Előre is kijelentem, hogy a függetlenségi és 48-as párt soha, de soha nem járult hozzá a kibontakozásnak semmiféle oly formájához, sem provizórikus, sem definitív rendezéshez, a mely a vámközösség alapján állott. (Igaz! TJgy van! a szélsöbaloldalon.) Erre nézve akczió-szabadságát minden tekintetben fentartotta; csak a rendkívüli parlamenti eszközök használatáról mondott le abban az esetben, hogyha teljes garancziát nyer arra nézve, hogy hazánkban a közélet szanáltatik, és igen sok pontozatban körvonalzott kormányzati sérelmeink orvosolva lesznek. A függetlenségi és 48-as párt álláspontja tehát az volt, hogy ne engedje meg elhomályosítani az országnak az önálló gazdasághoz való kétségbevonhatatlan jogát, (Igaz! TJgy van! a szélsöbaloldalon.) és annak tényleges felállítását, ha lehet, keresztülvigye. (Elénk helyeslés a szélsöbaloldalon.) Precziziroztuk tehát, t. képviselőház, a mi álláspontunkat, a mely szerint az 1897 év végén a vámszövetség megszűnt, hogy az 1898 : I. törvényczikk sem jött létre vámszövetsógi alapon, és precziziroztuk a nemzetnek az 1867 : XII. t.-cz.-ben lefektetett jogát, a mely szerint a nemzetnek nemcsak az önálló vámterülethez van közjoga, hanem ezen törvényben imperative benfoglaltatik az önálló vámterület tényleges felállításának kötelezettsége. (Igaz! TJgy van! a szélsöbaloldalon.) Egymás után járultak a paktumbeli bizottságban ott levő képviselőtársaink és delegátusok a függetlenségi és 48-as párt ezen értelmezéséhez, ós ennek alapján felállítottuk azt a tételt, hogy a mennyiben fél évi vagy egy évi provizórium alatt alkotmányosan nem sikerül Magyarország és Ausztria között a vámszövetséget megkötni, az esetben Magyarország az önálló vámterület tényleges állapotába lép, és ezen tényleges állapotában az előttünk fekvő vámszövetségi törvényjavaslatot felkínáljuk Ausztriának, mint vámszerződést. Barta Ödön: Tetszik hallani miniszterelnök ur? Tóth János: Okmányaink és tanácskozásaink idevonatkozó pontja ez: »Ha az emiitett és utolsó, végleges provizórium tartama alatt a vámszövetség a magyar törvények tiszteletben tartásával nem lenne megköthető, ugy a törvényben kimondandó az, hogy az önálló vámterület felállíttatik, . . . Széll Kálmán miniszterelnök: Nem az volt a paktumban! Tóth János: ... és ez alapon Magyarország felajánlja Ausztriának, a képviselőház asztalán fekvő vámszövetségi javaslatot, a vámszövetséggel összefüggő pontozatok kihagyásával, mint vámés kereskedelmi szerződést.«