Képviselőházi napló, 1901. IX. kötet • 1902. november 19–deczember 12.
Ülésnapok - 1901-159
208 159. országos ülés 1902 november 29-én, szombaton. Széll Kálmán miniszterelnök : Nem ez volt a paktumban. Barta Ödön: Az 1899: XXX. t.-czikk nem rosszabb, mint a paktum; az volt mondva! Széll Kálmán miniszterelnök: Kérem, máskép áll a dolog! Tóth János: Egyrészt Rakovszky István t. képviselőtársamnak felszólalására akartam ezzel reflektálni, de másrészt azt akartam konstatálni, hogy a paktumbeli bizottság egyhangúlag azon az állásponton volt, hogy az önálló vámterület tényleg felállíttatik és a vámszerződés formájában tényleges állapotba lép az önálló vámterület Magyarországon. Széll Kálmán miniszterelnök: Ez a paktumban nincs! Tóth János: És mikor a kormány mereven és ridegen visszautasította a vámszerződési formát, akkor egyhangúlag tiltakoztunk ez ellen; tiltakoztunk azért, mert ez — mint tanácskozásaink jegyzőkönyvében és okiratainkban benne van — határozottan és világosan kifejezésre juttatja Magyarország közgazdasági önállóságát és egyéniségét. De, t. ház, egy más téren is igyekezett a függetlenségi és 48-as párt az ország közgazdasági önállóságát és függetlenségét megóvni, minden elmagyarázástól megmenteni: azon a téren, a mikor az előző kormány az 1867: XII. t.-cz. 8-ik szakaszát akként értelmezte, interpretálta, mintha Magyarországnak nem volna joga a nemzetközi szerződéseket külön megkötni, mert Magyarországnak a nemzetközi világlatban nincs közgazdasági individualitása. Ez ellen, t. képviselőház, mi határozottan tiltakoztunk és követeltük törvénybe iktatását annak, hogy Magyarország önállóságának természetes következményeként törvénybe iktattassék az, hogy a nemzetközi szerződések Magyarország részéről külön és Ausztria részéről külön köttessenek meg. Széll Kálmán miniszterelnök: De a paktumba nem jött bele! Tóth János: Kérem, én nem a miniszterelnök ur álláspontjával foglalkozom, hanem Rakovszky t. képviselőtársam álláspontjával és felszólalásával. Ebből kifolyólag, mikor a függetlenségi és 48-as párt az adott viszonyok és körülmények között igyekezett az ország közgazdasági önállóságának kétségbevonhatatlan jogát megmenteni, minden félremagyarázástól megóvni, mikor annak tényleges felállítását követelte, mikor a közgazdasági individualitást a nemzetközi szerződések megkötése- alkalmával törvénybe iktatni kivánta: akkor azt állitani, hogy a függetlenségi és 48-as párt nem teljesítette e tekintetben hűen kötelességét és mulasztást követett el, nézetem szerint igazságosan nem lehet. (Igaz! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) De még kevésbbé lehet igazságosan állitani azt, hogy ha lehetett az önálló vámterület jogi állapotát törvénybe iktatni, lehetett volna annak tényleges állapotát is törvénybe iktatni, mert ennek semmiféle akadálya nem volt. T. képviselőtársam ép oly jól tudja, mint én, hogy az lehetetlenség volt, mert azon érvelését t. képviselőtársamnak indokul csak el nem fogadhatom, hogy azért lehetett volna ezt törvénybe iktatni, mert hiszen a kormány akkor az ellenzék kezében volt. Ezt én indokul nem fogadhatom el, mert ha elfogadható indok volna, akkor ép oly joggal állithatnám én vagy bárki t. képviselőtársammal szemben, hogy mulasztást követett el programmjával szemben, a mikor nem vétette be a paktumbeli megállapodásokba az egyházpolitikai törvények revízióját is, mert hiszen a kormány az ellenzék kezében volt, tehát bevétethette volna. Igen jól méltóztatik tudni, hogy ez lehetetlenség lett volna, mert a paktumbeli tárgyalások alkalmával lehetetlenség volt nekünk azt nézni, hogy mi választ el bennünket egymástól, hanem ott az egymás közti összeköttetésnek fonalát kellett keresnünk, tehát e tekintetben a függetlenségi és 48-as párt egy lehetetlenség előtt állott. Én nem csalódom azon hitben, hogy bármennyire követelte volna ezt a függetlenségi párt, minden követelése daczára törvénybe iktatva nem lett volna . . . Zboray Miklós: Követelte? Tóth János: Igenis, követelte, de törvénybe iktatva nem lett volna, hanem bekövetkezett volna az a helyzet, hogy összes tanácskozásaink felfüggesztettek volna, a belkormányzati visszaélések megszűnésének reménye is elveszett volna, és bekövetkezett volna vagy az a kisebb rossz, hogy a régi kormány fenmaradt volna, vagy az a nagyobb rossz, hogy az abszolutizmus támadt volna fel. (Igaz! Ugy van! a szélsobaloldalon.) Mindezek okozójául pedig odaállittatott volna a függetlenségi és 48-as párt, a mely pedig a felelőséget ezért a nemzettel szemben nem vállalhatta volna el. Zboray Miklós: Expressis verbis követelték ? Tóth János: Követeltük, nemcsak én, hanem Rakovszky képviselőtársam is, azt meg tudom mutatni. De konstatálom, hogy a függetlenségi és 48-as párt kényszerhelyzet előtt állott; és ez ismétlődött akkor, mikor a kormány a törvénynek három évi kitolását kérte. Egyike voltam azoknak, a kik legnehezebben egyeztek bele ebbe a három évi kitolásba, de beleegyeztem először is azért, mert a kormány tisztelt feje előttem kijelentette azt, hogy a paktumbeli megállapodást máskép keresztül nem tudja vinni, és ha bele nem egyezünk, lemond. Mindannyian emlékezünk közállapotaink azon súlyos voltára, a melyből egy évi harcz után kibontakoztunk; és ez a kibontakozás nemcsak szavakban, de kétoldalú Írásbeli kötelezettségben is reményt és garancziát nyújtott nekünk arra, hogy Magyarország közélete szanálva, a törvények uralma és azok lojális végrehajtása intézményekben biztosítva lesz. (Igaz! Ugy van! a szélsobaloldalon.) Én ezt a remélt eredményt sem akartam koczkáztatni. tehát beleegyeztem.
