Képviselőházi napló, 1901. IX. kötet • 1902. november 19–deczember 12.

Ülésnapok - 1901-159

205 159. országos ülés 1902 november 29-én, szombaton. Mint az előbb is mondtam, hányszor fűzték rabszíjra őseink százezreit és vitték el innen messze keletre szolgának, mit szenvedett ez a nép, hogy ezt a hazát megtarthassa, megtarthassa utódai számára. Mikor a nemzetnek ilyen nagy érdeke van veszélyeztetve, akkor ilyen kicsinyes dolgok felett, mint ezen törvénynek a betiltása, nem szabad egyáltalán haboznunk, azt azonnal kell végrehajtanunk. Az én felfogásom és hitem szerint különben sem tartom ezen dolgot oly rendkivül nehezen megoldhatónak. Veszélyes eljárás van folyamatban a haza keleti határain, mely a magyar nemzet, a magyar állam és a királyi trón biztonsága ellen tör. Ezen veszélyes eljárást a kormánynak egy perczig sem szabadott volna tétlenül néznie, mihelyt arról tudomást szerzett. Ha másképen nem lehet, törvényhozási utón is betiltani köteles a kormány ezen eljárást. (Helyeslés a szélsöbaloldahn.) Mert azt a megbízatást, a mely e hazában részükre jutott, a magyar nemzet és a magyar király bizalmából kapták, tehát a magyar nemzet méltán megköveteli tőlük, hogy ők is megtegyenek mindent a magyar nemzet érdekében, a mit megtenni lehet. Mit kell tennünk? Fel kell függesztenünk azon vészes eljárást, azután az arányositási eljárások után egyszerűen törvényhozási utón vissza kell adni a székely birtokokat jogos tulajdonosaiknak, ki kell venni a községek kezéből a székelység közös birtokait és át kell adni a székely népnek, a valódi tulajdonosnak. Az utóbbi időkben mindenki a szövetkezeteket ajánlja, diktálja. Ha a gyenge egzisztencziák meg akarnak élni, akkor szükséges szövetkezniük, ugy hirdetik mindenfelé. Itt van szövetkezeti vagyona a székely birtokosnak is; hova kell annál szebb szövetkezési vagyon, csak fel kell azt használni és az által el fogjuk érni, hogy a székely nép a keleti bérezek között oly sok szenvedés után jobb léthez fog jutni. (Ugy van! a szélsobalóldalon.) Győződjék meg a t. képviselőház, hogy, ha a székelytől nem rabolják el a birtokát, ha meghagyják neki azt, a mi az övé, akkor nincs szüksége oly nagy segítségre; hisz eddig sem kértünk mi segítséget, megéltünk mi a magunk emberségéből. (Igaz! TJgy van! a szélsobalóldalon.) De ha elrabolják azt, a mi a mienk, ha tétlenül nézi a kormány, hogy kicsikarják kezeinkből a vagyonunkat, akkor jöhetnek segítségünkre. (Egy hang a szélsőbaloldalon : Temetésre jönnek,!) Hogy temetésre jöjjenek, arra nincs szükségünk, meg tudunk mi halni a nélkül is. Különben sem kívánunk egyebet, csak azt, a mi a mienk. Én nem kívánok egyebet a kormánytól, mint a mi kötelessége, hogy ennek a nemzetnek az érdekét védelmezze meg. (Élénk helyeslés a szélsobalóldalon.) Kötelessége e nemzet érdekét megvédelmezni a kormánynak, mint Ő Felsége, királyunk megbízottjának, kötelessége megvédeni a trón érdekéből is. Meggyőződésem az, hogy demonstrálhatunk mi a Gotterhalte ellen, énekelhetjük a Kossuthnótát, demonstrálhatunk a sárgafekete szin s más ily dolgok ellen, de azért ennek a birodalomnak, a királyi háznak hívebb, megbízhatóbb népe, mint a magyar, nincsen, (Lgy van! a szélsobalóldalon.) mert a németeket eltántoríthatja Németország dicsősége, a szlávokat a nagy Oroszbirodalom, a románokat Dákórománia, de nekünk ezen a földön kivül nincsen számunkra hely, ezen a királyi házon kivül nincsen más királyi házunk. Ezt a népet megmenteni a felséges király és a királyi ház iránti kötelessége is a kormánynak. Nem fogadom el a törvényjavaslatot, (Elénk helyeslés és tetszés a szélsobalóldalon./ Rátkay László jegyző: Tóth János! Tóth János: T. ház! Mielőtt a kormány iránti bizalmatlanságomat megindokolnám, foglalkozni óhajtok Rakovszky István t. képviselőtársamnak e vita alatt elhangzott beszédével, azért, mert meggyőződésem szerint t. képviselőtársam beszédének azon része, a melyben a függetlenségi és 48-as párttal foglalkozik, bizonyos félreértéseknek, félremagyarázásoknak enged tág teret (Ugy van! Ugy van! a szélsobalóldalon.) pártunknak a pártközi egyezkedés alkalmával elfoglalt álláspontját és kifejtett munkálkodását illetőleg, és igy előttem alkalmasnak látszik arra, hogy a könnyenhivőket pártunkról alkotott ítéletében befolyásolja, vagy megtéveszsze. (Ugy van! Ugy van! a szélsobalóldalon.) Ha ebben a kérdésben, t. ház, legjobb meggyőződésem szerint keresem és feltüntetni igyekszem az igazságot, és ennek megfelelőleg rektifikálni akarom és óhajtom t. képviselőtársunknak állításait: azt hiszem, hogy ő engem e tekintetben teljesen kompetensnek tarthat, mert hiszen annak a pártközi egyezkedésre kiküldött bizottságnak nemcsak delegált tagja, hanem megválasztott jegyzője is voltam, igy tehát közvetlen ismereteimből, közvetlen tapasztalataimból tudnom kell tanácskozásaink érdemét. (Ugy van! Ugy van! a szélsobalóldalon. > És ha a tudást esetleg emlékező tehetségem hiánya korlátolná is, pótolják ezt a hiányt a tanácskozásokról felvett okirataink, de pótolják tanácskozásainkról, az ott elhangzott beszédeinkről felvett — habár, elismerem, nem hitelesített, de az én meggyőződésem szerint a történeti igazságnak teljesen megfelelő — jegyzőkönyvek, melyek nálam vannak. (Halljuk! Halljuk ! a szélsobalóldalon.) T. barátom nagy váddal támadta meg a függetlenségi és 48-as pártot. Vádjának ereje leginkább mi ellenünk szólott, a kik a pártközi egyezkedésre kiküldött bizottságnak tagjai voltunk, mikor azt állítja beszédében, hogy a függetlenségi és 48-as párt miért nem ügyelt akkor arra, a mi az ő programmjuknak egyik sarkkövét képezi, t. i. az önálló vámterületre. Hiszen ezt könnyen megtehette volna, tehát miért nem tette meg? A függetlenségi és^ 48-as pártot szerinte nagy mulasztás terheli. És toväbbmenőleg