Képviselőházi napló, 1901. IX. kötet • 1902. november 19–deczember 12.

Ülésnapok - 1901-159

Í59. országos ülés 1902 november 29-én, szombaton. 203 fellépéssel, a székely nemzet egyetemének tulajdonát képező vagyont megtették községi birtoknak. Később ezzel sem voltak megelégedve. A községi birtokok átvedlettek, átalakultak szépen közbirtokossági vagyonná. Megjegyzem, hogy közbirtokossági elnevezésről 1871 előtt a Székelyföldön senkinek sem volt tudomása. Elmondottam egy más alkalommal, hogy nem hiszem, hogy léteznék egy olyan okmány az egész Székelyföldön, a mely 1871 előtt a közbirtokossági vagyonról szólt. Ez az egész elnevezés csak arra volt kitalálva, csak arra volt jó, hogy ezáltal a székelység, a székely nemzet az ő ősi birtokaitól, a székely nemzet egyetemét képező közös birtokaitól megfosztható lehessen. Pedig, t. képviselőház, a székely közvagyon — és ezt legyenek kegyesek megfigyelni, (Halljuk! Halljuk!) — arányosítás tárgyát a törvény szerint tulajdonképen teljességgel nem is képezheti, az legfeljebb lehet felosztás tárgya, mert a közös birtokok minden körülmények között és minden időben, minden székelynek egyformán tulajdonai voltak, akár volt magánbirtoka, akár nem, akár kicsiny volt birtoka, akár nagy, úgyannyira, hogy a kinek egy gyermeke volt, az az egy gyermek ép ugy birta az erdőt, mint a kinek tiz gyermeke volt, az az a tiz közül minden egy, hasonló jogon az egy gyermekkel. Itt tehát arányositásról szó sem lehetne. Ha valami lehetséges volna, az csak az lenne, a székely birtokokat fejenkint egymás között egyformán felosztani. Ez az egyedüli lehetséges és igazságos. Más minden egyéb a székelyek kijátszása. (Helyeslés a szélsöbaloldalon.) Nem dicsérhetem egyáltalában az 1871. évi aranyosi tási törvényt, mert látom és tudom, hogy az a székely érdekek figyelmen kivül hagyásával hozatott, de azért még ennek a törvénynek támogatására is sikra szállok a részben, hogy ez a törvény a végrehajtási intézkedésekben akkéjj utasitja az eljáró közegeket, hogy minden körülmények között és mindenütt az arányositási eljárásnál a használat arányában történjék a felosztás, vagyis minden közbirtok a magánhasználat arányában osztandó fel. Hogy miképen és mi módon használták a székelyek a közbirtokokat, az egészen világos és nyilt dolog. Tudja azt mindenki, hogy a székelyek a közbirtokokat közösen használták. De hogyha megnézzük az arányositási végzéseket, azokból azt látjuk, hogy sehol sem osztják fel a székely birtokokat a használat arányában, nem, mert akkor azokat egyformán kellene felosztani, mig most felosztják azokat a jelenlegi magánbirtokosok magánbirtokának arányában és ez által a népet károsítják ! (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Legyen szabad már most kérdeznem, hogy mi köze lehet tulajdonképen annak a magánbirtoknak a közös birtokokhoz ? Vegyük például Gyergyó vidékét. Az egész gyergyói lapály alig tesz néhány négyszög kilométernyi területet, az is terméketlen, sovány és alig ér valamit. Már most hogy lehetett összefűzni ezzel a lapálylyal az azt környező szép és értékes erdőséget? Hogyan lehetséges az, hogyha valaki egy ilyen lapályból megvett egy darabot, hogy azzal egyszersmind megvette azokat a nagy terjedelmű erdőket is, a melyek azelőtt a gyergyói népnek a megélhetési kenyeret adták. (Igaz! Ügy van! a szélsöbaloldalon.) A mint már többször mondtam, a székely közös birtokok sohasem voltak a magánbirtokok járulékai, mert, ha egy székely el is adta magánbirtokát, azért ép ugy használta a közös birtokokat, mint hogyha a magánbirtokából semmit sem adott volna el. (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Hogy ezen székely közös birtokoknak a jelenlegi birtok-arányban való felosztása milyen nehéz és mennyire nehezen keresztülvihető, azt legjobban bizonyítják maguk a bírósági végzések, mert valahány bírósági végzés kelt a székely birtokok arányosítása kérdésében, az csaknem ugyanannyiféle. Elmondottam már, hogy vannak községek, pl. Háromszék megyében, a hol a közbirtokokból csakis azoknak juttattak részt, a kiknek belső birtokuk is volt és a kik szintén abban a községben laktak; azon külbirtokosok, a kik nem laknak a község területén, de a falu határán szántókkal, kaszálókkal birnak, nem adtak semmit, pedig az illetők pereltek fel egészen a Curiáig. Ilyen község pl. Torja. Van azután más község, a hol nem osztják fel, mert az a közönségé, ilyen falu pl. Oroszfalu, másutt felosztják, mert az a birtokosságé, pl. Szt.-Katolnafalva. Egy más községben szintén felosztották az erdőket a községi lakosok egymás között, a külbirtok után adnak, de erdő után nem adnak. Gelincze községében pedig felosztottak mindenfélét és adtak erdőt nemcsak az olyan egyéneknek, a kik kérték részüket, hanem olyanoknak is, a kik azt nem is kérték, és adtak minden birtok után. Tehát valahány bírósági végzés, az szinte mindannyiféle. Példának okáért itt van egy okmány, a melyet nagyon rám bíztak, de a miniszterelnök urnak és azoknak, a kik érdeklődnek iránta, szívesen rendelkezésére bocsátom. Ez egy telekkönyvi hiteles másolat, a mely bizonyítja, hogy Zágon községnek a közerdeje községi birtok. Van azonban itt nálam egy másik, a minisztériumtól kiadott végzés is, a mely azt mondja, hogy ezen közbirtok nem osztható fel! És ha most megkérdjük a zágoniakat, hogy mi történt, hát meghalljuk, hogy felosztották. Ez azonban egy olyan abszurdum, a mit jogállamban tűrni szinte lehetetlenség. (Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Hogy miképen kezdődnek meg az arányositási eljárások, erre is leszek bátor egy példát felhozni, hogy a t. képviselőháznak legalább fogalma legyen ugy ezekről, mint az ottani viszonyokról. (Halljuk! Halljuk! a szélsöbaloldalon.) Az én választókerületemben van egy község — meg sem nevezem a nevén — a hol a napokban láttam egy törvényszéki végzést, a mely kelt azon az alapon, mert X. községben 26*