Képviselőházi napló, 1901. IX. kötet • 1902. november 19–deczember 12.

Ülésnapok - 1901-159

204 159. országos ülés 1902 november 29-én, szombaton. Y. úrbéres keresetet indított A. gróf ellen az iránt, hogy A. gróf köteleztessék neki Y. község vagyonából az ő urbéresi részét kiadni. És a törvényszék elrendelte, hogy az az illető' gróf köteles az úrbéres részét kiadni. Legelső sorban is azon kezdődik a dolog, hogy annak az úrbéresnek abban a községi erdőben soha legkisebb része sem lehetett, mert a székelyföldi jogviszonyok alapján a Székelyföldön másnak, mint székelynek birtoka nem volt, tehát annak az urbéresnek nincs is mit keresnie ottan. (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Annak az illető gróf urnak, a ki ellen ez a panasz be van adva, a község erdejében ugyanabban a községben semmivel sincsen több joga, mint akár Pál Pistának, akár Péter Andrásnak. Nem hiszem, hogy meg merne esküdni az illető gróf, hogy ő azt az erdőt nagyobb arányban birta volna, mint bárki más ? És mégis ezen alapon megkezdődött az arányositási eljárás, s a végeredmény az lesz, hogy négy-ötszáz család egyszerre csak azon veszi észre magát, hogy koldussá, földönfutóvá lett; hogy semmije nincs; hogy nincs többé, a miből kenyeret adjon gyermekeinek. (Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) Máshelyütt beadják nagy titokban az arányosítás iránti kérvényt, ugy, hogy arról ugyan senki se tudjon, de ha mégis kiüt a szög a zsákból, mint a hogy Bereczken is történt, akkor aztán a község népe felzúdul; megrohanja az illetőket, hogy megfojtsa, hogy széttépje! Ekkor előállanak az arányosítok, hogy — és mondják : ugyan miképen akarnánk mi benneteket a birtokotokból kipusztítani; csak az a czélunk, hogy kivegyük azt az állami kezelésből, mert, a mint látjátok, ha állami kezelés alatt van, akkor nem tudjuk azt olyan jól használni. Kiveszszük birtokaitokat az állami kezelés alól s azután magunk között használjuk ugy mint eddig azokat. És az a szegény nép, minthogy nincs a ki védje, oltalmazza, más jobb megoldás hiányában belenyugszik s majd holnap vagy holnapután egyszerre csak arra ébred, hogy ő is földönfutóvá lett, mint annyi más. (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Megjegyzem még, hogy az 1871-iki arányositási törvény meghozatalának már 30 éve, de a Székelyföldön az arányosításokat nem kezdték meg rögtön, mert először is a viszonyokat kellett átalakítani és a törvényhez idomítani, mert akkor, a midőn a törvényt meghozták, lehetetlen lett volna az arányosítást megkezdeni. Csak lassan-lassan, most az utóbbi időben kezdték meg ezt a roppant nagymérvű arányositási eljárást. Eddigelé nagyrészben csak ott történtek arányosítások, hogy az arányosítás a község lakóinak érdekével nincsen valami nagy ellentétben és a melyekben a község lakóit az arányositási törvény nem fojtja meg teljesen, mert a község lakóinak erdőségeiken kívül más birtokaik is vannak. De már az utolsó években az arányositási eljárást fokról-fokra hovatovább nagyobb mértékben folytatják és átviszik az eljárást oly községekre is, a melyekben az arányositási törvény végrehajtása esetén a lakosságnak menthetetlenül el kell pusztulnia, mert azoknak lakói elől a kenyérnek, a megélhetésnek lehetősége így teljesen el lesz zárva. (TJgy van! a szélsőbáloldalon.) Hosszasan fejtegethetném még ezt a tárgyat, (Halljuk! Halljuk! a szélsöbáloldálon.) órákig beszélhetnék még (Halljuk! Halljuk! a szélsöbáloldálon.) a Székelyföldön folyamatban lévő arányositási eljárás borzalmairól, de azt hiszem, hogy a magyar nemzet reputáczióját is féltenem kell, mert az bizony nem szolgál ennek valami nagy dicsőségére, de egyáltalában azt sem akarhatom, hogy kioltsam a magyar nemzet ifjúságának szivéből azt a hitet és azt a bizalmat, a melyet nemzetének, fajának életrevalósága iránt lelkében táplál. Az ifjúság bizalmát kioltani különben sem lenne alapos, mert ugy vagyok meggyőződve, hogy a magyar faj, a magyar nép általában és az a székely nép különösen olyan kincse ennek az államnak, a mely sokkal több figyelmet is megérdemelne. {Igaz! Ugy van! a szélsöbáloldálon.) Bejárhatjuk az egész föld kerekségét, de a székely népnél derekabb, rnunkásabb, jobbindulatu népet, (Igaz! Ugy van! jobb/elöl.) a székelynél hazafiasabbat, királyához, hazájához hűebbet nem találhatunk sehol. (Ugy van! a szélsöbáloldálon,) Az a nép megérdemelné, hogy az ország valamivel több figyelmet, valamivel több gondot fordítson reá. (Ugy van! Ugy van! a szélsöbáloldálon.) Hogy mennyire hiven rajzoltam, vagy legalább igyekeztem rajzolni a székelyföldi viszonyokat, azt legjobban bizonyítja a szeptember 14-én megtartott kézdivásárhelyi népgyűlésnek a képviselőházhoz intézett kérvénye. Ne méltóztassanak a felett a kérvény felett oly könnyen napirendre térni. Méltóztassanak nekem elhinni, hogy az a népgyűlési határozat nem ugy jött létre, mint a hogy más ily népgyüléshatározafok létre szoktak jönni. Más népgyűléseken rendesen összecsőditik a nép ezreit bizonyos czélból és az a nép bizonyos határozati javaslatra öntudatlanul, vagy tudatosan megadja a szentesítést ! Ez a népgyűlés nem így született. Ennek a programmja, czélja, előre ki volt nyomtatva. Megmondották előre, mily czélból történik a népgyűlés összehívása. Nem történt semmiféle agitáczió, semmiféle lapreklám. Hol is tettük volna? Hiszen semmiféle szervezet nem állott a népgyűlés rendező bizottságának rendelkezésére. Még lap sem. És az eredmény mégis mi lett? Az, hogy hét-nyolcz nappal előre elküldött egyszerű felhívásra csurgó esőben a székelység ezrei gyűltek össze Kezdi vásárhely piaczán, egyhangúlag kiáltottak segélyért és egyhangúlag fogadták el a nagy népgyűlés határozatait. Ehhez a határozathoz, a mint az elnök ur fel méltóztatott olvasni, újból csatlakozott ezer székely, így tehát összesen 13.800 birtokos szé-