Képviselőházi napló, 1901. IX. kötet • 1902. november 19–deczember 12.

Ülésnapok - 1901-151

14 IJI. országos ülés 1902 november 19-én, szerdán. asm és alaposan, minden izében megvizsgálva ide vihessem a t. ház elé, feltárhassam minden zegét-zugát a kérdésnek, hogy a kérdésbe besüssön a nap és mindenki tisztán lásson. (Halljuk! Halljuk!) A vád kettős: Első az, hogy az én értel­mezésem, mely abból állott, hogy a tarifának el kell készülnie a külföldi szerződések tárgya­lása előtt, de nem szükségképpen 1902 végén, nem helyes, hanem az a helyes, hogy, mert el nem készül 1902 végére, hatályát vesztette az 1899-iki törvényczikk. A vád az, hogy én a tör­vényt helytelenül magyarázom, sértem és sértem vele a pártkőzi megállapodásokat. Ez az első vád. (Igaz! Ugy van! a szélsKbaloldalon.) A második vád az, hogy én ötletesen, — ez a szó volt használva — alkalomszerűen, most magyarázom a törvényt igy és nem magyaráz­tam igy soha és kinos meglepetést okoztam az uj magyarázattal, mely szükségből eredt. Mindkét vádat elemeznem kell. Elemzem először az elsőt. Én az 1899-iki XXX. törvényczikk külön­böző értelmezésénél senkinek jóhiszeműségét kétségbe nem vonom, de a magamét sem enge­dem. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) És minden felhevülés nélkül és minden imputáczió vagy esetleg imputácziónak feltevése nélkül, vagy apprehenzió nélkül fogok a kérdésről nyilatkozni. Állítom, hogy a vád minden izében alap­talan. A törvény azt mondja: — mert ez volt a törvény czélja — fentartatik a közösség a viszonosság alapján 1907-ig. Három biztosíté­kot vett fel az ország érdekének szem­pontjából a törvény a 4. §-ában. /Az első, hogy azon nagy czél eléressék, melyét én sze­mem elé tűztem és melyet ezen törvényben érvé­nyesítettem, a mint azt bizonyítani fogom: az, hogy a vámszövetség és a szerződések határideje összeessék. Ki van mondva egyik garancziakóp­pen, hogy a mennyiben a vámszövetség 1903-ig létre nem jön és mégis külföldi szerződések köttetnek — mert köttethetnek vámszövetség nélkül is, csak a tarifát kell ujjal felcserélni, a szerződéskötésnek meg is van állapítva a módja a törvényben, — ezek a szerződések 1907-en tul nem terjedhetnek. Ez az első. A másik az, hogy a szerződési tárgyalások megkezdése előtt a vám­tarifát meg kell csinálni, ujjal kell felcserélni. A harmadik szól a felmondási jognak egyoldalú gyakorlásáról. Mi volt a törvény czélja? A törvény czélja az volt, hogy ilyen feltételek mellett fentartsa a közösséget 1907-ig. A közösségnek 1907-ig való fentartására nézve csak egy feltételt ismert: a viszonosságot: és csak egy határidőt ismer a vi­szonosság megtartása esetében : 1907-et, a viszo­nosság mellett fentartandónak rendeli a törvény 1. §-a a fennálló állapotot 1907-ig. A törvénynek te­hát a viszonosság megtartása esetében más batárideje nincs, mint 1907. Most már követ­kezik az eltérés. A törvény rendelkezései szabatosak és vilá­gosak. Azokból magukból — mert sehol sincs az mondva, hogy 1902. végéig a tárgyalás előtt meg kell lennie a tarifának — nem is lehet annak a bizonyításához hozzá se fogni, a mit a t. képviselő urak vádul felhoznak; hanem de­duktív utón történik a bizonyítás kísérlete, még pedig hogyan? Kossuth Ferencz t. képviselőtársam, a ki első volt ebben a kérdésben, az ő fejtegetéseiben három érvet hoz fel: Először mert — mondja — csak ugy eshetnek össze a határidők, ha 1903-ban megszűnik minden szerződés és másodszor a fel­mondási jogot gyakorolni kell és ezt idegenek is gyakorolhatják; harmadszor azt mondja a pártközi megállapodás, hogy a törvénynek a régi, 1897-ben Badenivel kötött egyezségnek tartalmával kell bírnia. Miután pedig ebben az egyezségben az volt benne, hogy tarifa készí­tendő 1902. év végéig, eo ipso következik, hogy ennek meg kell történnie 1902 végéig, ha pedig meg nem történik, a törvény hatályát veszti. Lássuk ezeket az argumentumokat, hogy megällanak-e? Komjáthy t. képviselő ur ha­sonló nyomon jár, szélesebb keretben ugyan, de ugyanilyen alaptézisekből indul ki és mindig odakonkludál, — kétszer-háromszor — okosko­dása folytán pláne azt mondja, józan észszel más következtetésre nem lehet jutni, mint az övé; tehát az enyém nem józan észszel vitt okoskodás. De hagyjuk ezt. A mi az elsőt illeti, t. i. a határidők ösz­szeesését, figyelmeztetem a t. képviselő urat, hogy ez nemcsak és nem is annyira attól függ, hogy mikor kezdődnek a szerződések, hanem főleg attól, hogy mikor végződnek. Én köthetek szer­ződést 1904-ben, 1903-ban, 1902-ben, azután vámszövetséget vagy 1902-ben vagy 1903-ban, csak arra kell vigyázni, hogy együtt végződ­jenek, összeessenek egy bizonyos záros határidő­ben. (Helyeslés a jobboldalon.) Azért rendeli ez a törvény, hogy a meddig ez a törvény fennáll, tehát 1907-ig, ennek uralma alatt, a viszonos­ság alapján állva, bár vámszövetség hiányában, ha szerződések köttetnének, azokat 1907-en tul kötni nem lehet. Nem lehet tehát azt mondani, hogy azért, mert én azt állítom, hogy a törvény hatályát nem vesztette, mert a tarifa létre nem jött, a szerződések össze nem eshetnek; ennek ezzel a kérdéssel semmi össze­köttetése nincs. Azok összeeshetnek, a minta törvényhozás annak idején határozni fog. Gon­doskodtam törvényemben arról, hogy a meddig a lekötöttséget ez a törvény statuálta, addig a szerződések összeessenek a közösségnek, a lekö­töttségnek határidejével. (Tjgy van! Igaz! He­lyeslés jobbról.) A törvényhozás határozatától függ, hogy ezentúl is ugy intézkedjék; én azon leszek, hogy a szerződések és a vámszövetségnek határideje ezután is összeessék. Ez az argumentum — ne vétsek szómmal —­semmi bizonyító erővel nem bir. (Tetszés jobbfelöl.

Next

/
Oldalképek
Tartalom