Képviselőházi napló, 1901. IX. kötet • 1902. november 19–deczember 12.

Ülésnapok - 1901-159

200 159. országos ülés 1902 nooember 29-én, szombaton. teletet és becsülést is, és ez nemcsak frázis, a mit mondok. Adatokkal bizonyítom. Felkérem a t. ház bármely tagját, a ki állitásom valóságáról meg akar győződni, hogy menjen G-yergyóba, s meg fogja látni, mily lenézéssel és megvetéssel beszélnek ott mindenről, a mi magyar. (Mozgás a szélsőbaloldalon.) És ennek a megvetésnek és lenézésnek nem lebet más az oka, mint az, bogy látták, hogy a magyar saját magával is mennyire tehetetlen. (Igaz! Ügy van! a szélsobaloldalon.) Birtokot ad azoknak ingyen, indokolatlanul, a kiknek ahhoz semmi közük, semmi joguk nem lehet. (Igaz! TJgy van! a szélsőbaloldalon.) Ezek előrebocsátása után, t. ház, hogy a t. háznak minden egyes tagja teljesen tájékozva lehessen a székelyföldi viszonyokról, engedjék meg, hogy tőlem telhetőleg lehető legrövidebben (Halljuk! Halljuk! a szélsobaloldalon.) elmondjam a székelységnek birtokviszonyaira vonatkozó történetét. Mi székelyek magunkat az Attila ivadékainak tartjuk, és ez a mi büszkeségünk, de vannak tudósok, a kik azt mondják, hogy a székelyek telepitvény esek. Ez tulajdonképen lényegileg nem tartozik ide. Tény, hogy bármely állítás legyen igaz, a mikor őseink a jelenlegi Székelyföldet elfoglalták, akkor egymásközt a művelésre alkalmas bérczeket felosztották, de mert marhalegeléssel is akartak foglalkozni, a művelhető területekből jó darab tereket adtak marhalegelők czéljaira. Az erdőket osztatlanul hagyták, mivel azokat különben sem lehetett volna igazságosan, czélszerüen, hasznothajtólag felosztani, mert ugyan mit csinált volna erdőrészletével az, a kinek a része egy-két napi távolságra jutott volna, vagy mit csinált volna erdejével az, a kinek kopár hegyoldal jutott volna? Egyáltalán gazdaságos felhasználás szempontjából legczélszerübbnek, legjobbnak látták minden erdőterületet és minden legelőterületet közösen hagyni és ez a közösség egészen a legutolsó századokig ugy volt fentartva, hogy még az egyes falvaknak illetményei sem voltak elkülönítve, hanem minden közös birtok a székely nemzet egyetemének képezte tulajdonát és azt minden egyes székely használhatta. A székely nemzet egyetemének tulajdonát képező e vagyonnak községek szerinti felosztása is néhány századdal ezelőtt kezdődött és folyik mai napig is, úgyannyira, hogy ime itt van egy osztálylevél, a mely arról tanúskodik, hogy 1853-ban 7 — 8—9 község osztja meg még egymásközt •— természetesen csak fej szerint — azt a vagyont, mely a székely nemzet egyetemének tulajdonát képező vagyonból a körülmények fejlődése folyamán az ő osztályrészükké lett. A székely közös birtokok forgalom tárgyát sohasem képezték. Minden egyes, székely tekintet nélkül magánvagyonára, egyforma arányban használta, és pedig csak élethossziglan. Minden egyes székely nemes volt, adót nem fizetett. Barta Ödön: Most se fizet, mert már nem bir! Molnár Józsiás: Adót nem fizetett, csak vérével. Minden egyes székely — mint már mondtam — nemes is volt, de azért a székelység mégis három osztályára volt felosztva és pedig: primőr, primipilus és pixidárius. Már most, hogy ki melyikbe tartozzék, ezt időszakonkint lustrával állapították meg. A ki ma primőr volt, az holnap, ha birtoka apadt, primipilus vagy pixidárius lett, és viszont megfordítva, és ez így volt századokon át. A gyakran ismétlődő tatár betörésekkel szemben (Halljuk! Halljuk! a szélsobaloldalon.) már a 18. század közepén a bécsi katonai kormány jónak látta a székely keleti határokon katonaságot, határőrséget szervezni. Legelső sorban természetesen, a székelység körében önkéntes utón kísérletté meg ezen állandó katonaság felállítását. De mert a székely nem egészen volt hajlandó ezen terhes katonai szolgálatnak állandó elvállalására, erőszakhoz nyúltak és ennek volt következménye a mádéfalvi székely veszedelem, a melyet 45ukov osztrák generális annak idején rendezett. Ezen időktől fogva a székelységre nehéz napok következtek. Minden egyes székelynek 20 éves korától 60 éves koráig terhes katonai határőri kötelességet kellett teljesítenie és pedig, a mi a fő, saját maga ruházatán, saját maga élelmén, minden zsold nélkül. A székelynek öszszes javadalma és fizetése ezért a terhes szolgálatért nem állott egyébből, mint csakis abból, hogy ugj

r magán, mint közös birtokait adómentesen, szabadon használhatta. Tehát az összes jutalom, a mit a székelység ezen terhes szolgálatáért (Halljuk! Halljuk! a szélsobaloldalon.) elérhetett, nem volt egyéb, mint ezen közös birtokoknak szabad használata. Ezen időszak alatt mindenkinek, a ki a Székelyföldre betelepült, százszor jobb dolga volt, mint maguknak a szabad székelyeknek, mert ezek, ha megfizették csekély adójukat, szabadon kereskedhettek, ipart folytathattak, az életük, vagyonuk biztosítva volt, szóval egészen jó és kényelmes dolguk volt. Földbirtokot Székelyföldön nem vásárolhattak, de ingó vagyont gyűjthettek egész a véghetetlenségig. Később, 48-ban, a midőn tudvalevőleg az egész magyar nemzet szabaddá lett, valahára lerázhatta a székelység is magáról a századokon át hordott terhes fegyverviselést. Hogy mily életképességgel bir a székely, hogy mennyire képes volt a modern kor keretébe beleilleszkedni, azt az bizonyítja legjobban, hogy a 48-as évektől kezdve az alkotmányos élet kezdetéig oly nagy haladást ért el a székely minden téren, ugy ipar, kereskedelem, mint mezőgazdasági téren, a mely valóban bámulatra méltó volt. (Helyeslés a szélsobaloldalon.) A mai nemzedéknek még csak fogalma sincs arról a rendkívül kifejlett nagy iparról, kereskedelemről, a mit a székelység ezen rövid idő alatt elért. A székelység Eomániával szemben ipar- és