Képviselőházi napló, 1901. IX. kötet • 1902. november 19–deczember 12.

Ülésnapok - 1901-159

159. országos ülés 1902 november 29-én, szombaton. 199 általánosítása tárgyában a földmivelésügyi és kereskedelemügyi miniszterekhez. Elnök: Mivel még Rátkay László képviselő urnak egy interpeUácziója is be van jegyezve bárom nap óta, a mely még nem mondatott el, .azt hiszem, ma talán a rendes időnél valamivel korábban térhetünk át az interpellácziók megtételére, (felkiáltások: Egy órakor!) Tehát egy •órakor. Következik a napirend : az 1903. év első négy hónapjában viselendő közterhekről és fedezendő állami kiadásokról szóló törvényjavaslat (írom. 189,191) tárgyalásának folytatása. Rátkay László jegyző: Molnár Józsiás! Molnár Józsiás: Mélyen tisztelt képviselőház ! Adandó szavazatom indokolásául egy igen fontos, a magyar nemzet és a magyar állam •életével szoros összefüggésben lévő, sőt a felséséges királyi ház és a magas trón érdekeit is minden körülmények között mélyen érintő kérüésre akarom az igen tisztelt képviselőház nagybecsű- figyelmét és jóindulatát felhívni. (Halljuk ! Halljuk!) A magyar állam ezeréves hű védői a keleti határon veszélyben vannak. Áldozatul vannak dobva a kapzsiságnak és a viszonyaik figyelmen kivül hagyásával hozott törvényeknek. Ha a magyar állam, a magyar képviselőház és a magyar kormány segélyükre •nem siet, menthetetlenül el kell veszniök, pusztulniuk, ugy e magyar nemzet, mint a magyar állam és a magyar királyi háznak beíáthatlan nagy kárára. (Igaz! Ugy van! a szélsőbaloldalon,) Veszélyben a székelység azért, mert akkor, midőn 1848-ban joghoz juttatta a magyar nem.zet az úrbéreseket, nemcsak joghoz, hanem földhöz, akkor az 1871. évi arányositási törvény, •mely a székely érdekek figyelmen kivül hagyásával hozatott, egyszerűen megfosztotta a székelységet azon ősi közös birtoktól, melyet minden -egyes székely ősidőktől fogva, tekintet nélkül magánvagyonára, élethossziglan nemesi jogon •osztatlanul birt, mely a jelen nemzedéknek ugy, mint őseinek a honfoglalás óta a megélhetést biztosította és ezen ősi székely birtokok oly egyének közt osztatnak fel, a kik azért soha semmi néven nevezendő ellenértéket nem adtak. Már pedig, ha a székelység hazánk keleti határán kipusztul, akkor rövid idő alatt elveszti Erdély magyar jellegét. Ha pedig Erdély elveszti magyar jellegét, csak rövid idők kérdése az, hogy mikor vész el maga Erdély is végkép a magyar államra nézve. Az Erdélyből kipusztulandó magyarság helyét minden kétségen kivül a románság fogja elfoglalni és igy a magyar állam csaknem melegágyát készíti elő a románok által •annyira óhajtott Dákó-Romániának. Hogy ez a tényállás mennyire fog megfelelni nemcsak a magyar királyi trónnak, mert akkor már ennek fénye bizonyosan elhomályosul, (Mozgás a szélsohalóldalon.) hanem az osztrák császári trón érdekeinek is, — bizony, ha Erdély a Tiszáig •elveszett, akkor a magyar trón fénye elhomályosul, — hogy mennyire fog megfelelni, mondom, az osztrák császári trón érdekeinek, arról az igen t. ház előtt nem akarok részletesebben oGszélm T. ház! (Halljuk! Halljuk!) A közjó, a haza java a legelső jogszabály. (Ugy van! Ugy van! a szélsobaloldalon.) Épen azért, ha ez a Székelyföldön folyó arányosítás a legméltányosabb, a legigazságosabb volna is, még azon esetben sem szabadna azt végrehajtani, mert egy nemzet s egy állam élete van ezen eljárás által veszélyeztetve. Igen, de ezenkívül nem szabad ezt az arányositási eljárást megtűrni már csak azért sem, mert az egyáltalában nem férhet össze a magyar nemzet karakterével, a magyar nemzet lovagiasságával. (Ugy van! Ugy van! a szélsobaloldalon.) Mert ugyan, t. ház, hogy illenék az össze, hogy a székelységet épen a legédesebb testvér, a magyar nemzet engedje megfosztani azon birtokától, a melyet hajdan tőle még a király sem vehetett el, még felségsértés esetén sem. (Ugy van! Ugy van! a szélsobaloldalon.) Hogyan illenék az össze, hogy épen Magyarország s a magyar állam foszsza meg a székelységet azon birtokától, a melyet mindaddig, mig Erdély külön fejedelemséget képezett, a székelység meg tudott védeni ezer éven át minden körülmények között ugy, hogy 1848-ig a Székelyföld területén senki másnak, mint szabad székelynek egy talpalatnyi földje sem lehetett. Vájjon nem megdöbbentő-e az, hogy az unió segélyével meggyarapodott állami hatalom oda szegüljön szolgálatára annak, hogy a székelység ősi birtokaiból kiforgattathassék akkor, a midőn Erdélyben ugy a szászoknak, mint a románoknak közös birtokai nemcsak fel nem osztattak, hanem ujakkal gyarapittattak s akkor, a midőn a szász egyetem vagyona törvény utján a szászság részére örök időkre biztosíttatott ? Hát a midőn a szászok és románok birtoka Erdélyben biztosítva van, akkor csak a székelyt kell földönfutóvá tenni, csak a székelyt kell a föld színéről kiirtani? Azt hiszem, t. ház, hogy ennek a háznak nem lehet olyan magyar tagja, a ki ehhez beleegyezését adja. (Ugy van! Ugy van! a szélsobaloldalon.) T. ház! Ezt a székelyföldi arányosítást már csak azért sem lehetne végrehajtani, mert az az elképzelhető legnagyobb igazságtalanság. (Igaz! Ugy van! a szélsobaloldalon.) Oly igazságtalanság ez, a mely nemcsak a végrehajtást szenvedő székelység ezreiből és azok szemlélőiből, de még az indokolatlanul ingyen birtokhoz jutottak szivéből is teljesen kioltja a jog, törvény és igazság iránt való bizalmat. (Igaz! Ugy van! a szélsobaloldalon.) Azok keblébe is, a kik igy indokolatlanul birtokhoz jutnak, azt az érzést, azt a tudatot oltja be, hogy tisztességes munka, igazságszeretet csak lári-fári, csak ügyesnek kell lenni és ugy lehet boldogulni. De nemcsak ez a baj, hanem az is, hogy azoknak szivéből és lelkéből kioltja a magyar nemzet iránt való tisz-