Képviselőházi napló, 1901. IX. kötet • 1902. november 19–deczember 12.

Ülésnapok - 1901-151

151. országos ülés 1902 november 19-én, szerdán. 9 ottani állapotokról — vagy a maga orgánumaival személyesen és hatályosan ellenőrzi azokat a dolgokat, és a között, hogy ezt külön specziális szervvel végzi ? Mi különbség van abban, hogy A teljesiti-e az ellenőrzést, vagy B? Különben teljesen ugy történt a dolog, mint a hogy azt a kultuszminiszter ur a maga részéről elhatározta. (Helyeslés a jobboldalon.) Azt mondja továbbá t. képviselőtársam az ő mozaikszerűen összeállított igen sokféle pontjaiban, a melyeket ellenem vádul felhoz, hogy olyan főispánokat neveztem ki, a kik a nemzetiségekkel paktumokat kötnek és egészen uj metódust léptetnek életbe a nemzetiségekkel szemben. Sebess Dénes: Ez igaz! Széll Kálmán miniszterelnök: Én ezt nem tartom igaznak és leszek szerencsés azokat az adatokat, — nemcsak állítok, hanem bizonyítok is, — egyenkint bemutatni, mint olyanokat, a melyek helyt nem állanak. Említi először t. képviselőtársam a nagyküküllői főispánt, s azt mondja, hogy az paktumot kötött. Hát kérem, az a főispán nem kötött paktumot. Hallott valamit a tisztelt képviselő ur, de nem egészen hiven. Az a főispán két esztendei hivataloskodása alatt megengedte háromszor, hogy a közigazgatási bizottságban, miután a tárgy, a melyről szó volt, a magyar állam nyelvén, magyar előadatott, a jelenlévő, magyarul nem tudó egypár tagnak az illető tisztviselő által németül is megmagyaráztassék. Ez történt háromszor, de semmiféle paktum alapján, hanem ugy, a hogy a dolognak a természete ezen három esetben magával hozta, (vívassa:) »De egyúttal intézkedtem az iránt is, — mondja a főispán — és igy tartom két esztendei hivataloskodásom óta, hogy a közigazgatási bizottságban és a közgyűlésen minden tárgy magyar nyelven adatik elő.« Így áll tehát a dolog. (Égy hang a szélsöbaloldalon; Roppant nagy dolog!) Hiszen kérem, ha nem nagy, akkor miért méltóztatnak engem a kis dologgal meggyanúsítani ? (Derültség és tetszés a jobboldalon.) Az aradi főispán azt mondta volna az ő bevezető beszédében, hogy tiszteli a nemzetiségek jogait. Az aradi főispán a maga beszédében — itt fekszik előttem — (Halljuk! Halljuk 1) nemcsak azt mondta, hanem igenis a magyar állameszmét is kidomborította és igy nyilatkozott. (Halljuk!) Azt mondta (olvassa): »Mint minden szerzett jogot, a különböző nemzetiségű magyar honpolgárok jogait is tiszteletben tartom, azoknak méltányos, igazságos kívánságait figyelembe veszem; nem ellenük, hanem velük együtt akarok működni, azon feltevésből indulva ki, hogy különálló érdekeiket csakis a magyar nemzeti állam keretében és annak szervezetében kívánom érvényesíteni és képviselni.« (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Hiszen körül belől csak azt mondta itt a főispán, a mit az én t. barátom, KÉPVH. ÍTAPLÓ. 1901 —1906. IX. KÖTET. Komjáthy mondott, mikor azt a fllippikával telt beszédet tartotta két évvel ezelőtt a nemzetiségi kérdésben. (Egy hang a szélsőbaloldalon: Szép beszéd volt az!) Igenis szép volt. (Elénk derültség a jobboldalon.) Annak egy tételét magam is felolvasom. Ebben a beszédben maga Komjáthy Béla t. barátom azt mondja : »Én tovább megyek, mint a miniszterelnök ur; nemcsak azt tartom helyesnek, hogy megengedjük a nemzetiségeknek az előrehaladást, ugy a közgazdaság, mint a kultúra terén, hanem még nekünk kötelességünk is őket abban segíteni, odaállani, hónuk alá nyúlni, hogy elérhessék.« (Tetszés a jobbóldalon.) Hát kérem, én is ezt tartom helyesnek. Komjáthy Béla képviselő ur két évvel ezelőtt ezt helyesnek tartotta; az a főispán most beszélt, nem nagy a különbség a kettő között, ha szavakban más, igazi értelemre nézve semmi esetre. Hát akkor miért helytelen annak a főispánnak a beszéde, a mikor körülbelül azt mondja, a mit Komjáthy Béla képviselő ur mondott? (Zaj a szélsöbaloldalon.) Azt mondja a képviselő ur, hogy a verseczi főispán a székfoglalóját szerbül tartotta. Komjáthy Béla: Szerbül is! Széll Kálmán miniszterelnök: Itt van a főispán jelentése, a melyet rögtön bekivántam magamnak, mert tőlem ugyan arra nézve utasítást nem kaj^ott, hanem igenis bekértem tőle k jelentést, hogy mi törtónt ott ? A főispán azt mondja, hogy beiktatása alkalmával ugy Verseczen, mint Pancsován székfoglalót tartott, még jjedig magyar nyelven mondta el a beszédét és azt rövid kivonatban azután német és szerb nyelven is felolvastatta ; mert a két törvényhatóságnak a lakossága nyolcztized részében ezt a két nyelvet beSzéll. Előde csak magyarul és németül beszélt, mert szerbül nem tudott. Egészen ruásr kép áll tehát a dolog; ő magyarul beszélt, azután rövid kivonatban felolvastatta német és szerb nyelven is beszédét, hogy megértsék, és egyszerűen azt a tradicziót, vagy szokást követte, a melyet az összes elődei követtek. Hát, hogy micsoda fordulatot vél ebből kimagyarázni a t. képviselőtársam, azt én a magam véges eszével felfogni nem tudom. Azt mondja továbbá a t. képviselőtársam, hogy én üthessek a régi kormányon, — a mi nekem sem természetem, sem szokásom, nem is teszem, nem is tettem, rögtön feloszlattam a nemzetiségi osztályt a miniszterelnökségnél és azt a sajtóosztálylyal egyesit ettem. Hát először is a tény nem igy áll. Én a nemzetiségi osztályt igenis feloszlattam, de nem a sajtóosztálylyal kapcsoltam össze, hanem, a mint már két évvel ezelőtt elmondtam, — de a képviselő ur elfelejtette, és azért novizálta ezt a pert közöttünk — most is ismétlem, a ténynyel állok elő: Én igenis egyesitettem a nemzetiségi osztályt a belügyminisztérium rendőri osztályával,