Képviselőházi napló, 1901. IX. kötet • 1902. november 19–deczember 12.

Ülésnapok - 1901-151

10 151. országos ülés 1902 november 19-én, szerdán. a melynek igenis első sorban feladata minden, az állam ellen való izgatást ellenőrizni. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Azután azt mondja a t. képviselő ur, hogy én annyira dédelgetem a nemzetiségeket és olyan idillikus állapotokat teremtek, hogy ő egy könyvben, a melyet a fó'rendibáznak egy nagyon törekvő és szorgalmas, de nem infallibilis tagja adott ki. azt olvasta, hogy én még tót fordítóval sem birok a miniszterelnökségben, igy tehát — hogyan is tudjam? nem törődöm vele, akármit is irnak, és hogy igy én azt nem ellenőrizhetem. A t. képviselő ur ezt egy könyvből vette, de nem minden igaz ám, — az illetőnek hona fidesét, mert itt tényekről van szó, teljesen megengedem - a mi nyomtatva van. (Elénk derültség a jobboldalon. Mozgás a bal- és a szélsőbaloldalon.) Az, a mit a t. képviselő ur abban a könyvben olvasott, egyszerűen nem ugy van. (Mozgás és zaj a szélsöbaloldalon.) Komjáthy Béla: Tehát Esterházy nem mondott igazat. Széll Kálmán miniszterelnök: De, kérem, utána kell ám járni! Komjáthy Béla: Hát én hittem Esterházynak! (Helyeslés a szélsöbaUldahn. Mozgás jobbfelöl.) Széll Kálmán miniszterelnök: Jó, de lássa a t. képviselő ur, ha én a képviselő ur ellen itt valami támadó vagy gyanúsító dolgot hoznék fel, akkor én nem egyszerű hiszékenységre alapítanám azt, hanem előbb utánjárással meggyőződném annak igazságáról. (Elénk helyeslés •a jobboldalon. Mozgás a, szélsöbaloldalon.) Kubik Béla: Majd megfelel ő magáért! Komjáthy Béla: Tehát szabad utána járnom ezentúl? Széll Kálmán miniszterelnök: Szabad! (Mozgás és zaj a szélsöbaloldalon.) Hát először is az az állitólagos tót fordító Vodicska Imre. Vodicska segédtitkár azonban nem is tót fordító volt nálam, hanem a rutén és orosz nyelveknek fordítója. O a tót fordítónak, dr. Zampelnek távollétében, a ki ma is a miniszterelnökségnél van, a tót forditás munkáját is teljesítette. Én őt a belügyminisztériumhoz tettem át, de nem azért, hogy sajtóosztályomban ne legyen tót fordító, hanem azért, hogy a belügyminisztériumban is legyen egy. És t. képviselőtársam csak e napokban győződhetett meg a pénzügyi bizottságban arról, hogy ezen állást rendszeresítettem a belügyi tárcza kebelében annak bizonyítékául, hogy én nemcsak hogy meg nem szüntetem a tót fordítói állást és általában azoknak állásait, a kik engem arról informálhatnak, hogy nincsen-e azokban a tót lapokban valami államellenes üzelem, és lehetővé teszik, hogy szupervigilálhassam a pánszláv üzelmeket; hogy, mondom, nemcsak hogy meg nem szüntetem ezen állást, hanem kettő is van egy helyett: az egyik a belügyminisztériumban, a másik pedig a miniszterelnökségben. (Elénk helyeslés a jobboldalon.) Felhozza t. képviselőtársam, hogy az oláh kulturegyletnek a pénzügyminiszter ur százezer koronaértékü sorsjátékot engedélyezett. Hát, t. képviselőtársam, ez is hiba? Hiszen a t. képviselő urnak azt méltóztatott ezelőtt két évvel mondani, hogy »hónuk alá kell nyúlni, hogy kultúrájukat terjeszthessék és fejleszthessék.« (Ugy van! Tetszés jobbfelöl.) A t. miniszter ur tehát csak Komjáthy Béla képviselő ur tanácsát követte, (Elénk derültség a jobboldalon és a középen. Mozgás a szélsöbaloldalon.) a midőn ezzel hónuk alá nyúlt. De hát valami olyan nagy hónuk alá való nyúlás az a százezer korona értékű tárgysorsjáték? Hiszen majdnem minden humanitárius és közművelődési társulat vagy egylet kap ilyen tárgy sorsjátékot, ha folyamodik érette. (Ugy van! ügy van! a jobboldalon.) Hiszen kiállít ásókra és más egyéb apró dolgokra is szoktunk a czél tekintetbevételével ilyeneket engedélyezni. Ily körülmények között tehát nem szabad-e azoknak, a kik egy néprajzi múzeum czéljára és közművelődési czélokra kértek talán háromszázezer koronás, vagy százezer koronás — nem szubvencziót — hanem csak sorsjátékot engedélyezni? (Elénk helyeslés a jobboldalon.) Ezt, bocsánatot kérek, nem tartom dédelgetésnek, hanem igazságos elbánásnak, (Elénk helyeslés a jobboldalon és a, középen.) a melyet én igenis mindenkivel szemben föltétlenül szükségesnek tartok. '(Elénk helyeslés a jobboldalon. Mozgás és zaj a szélsöbaloldalon.) Azt mondja a t. képviselőtársam, hogy a Délvidéken folyó üzelmek iránt én nem vagyok érzékeny. (Halljuk! Halljuk! jobbfelöl.) Hát, t. képviselő ur, ezzel szemben én megvédelmezve látom magamat azon támadások által, a melyekkel az egész német sajtóban jogtalanul és méltatlanul bár, találkozom, mert ott meg folytonosan arról panaszkodnak, hogy én micsoda drákói szigorúsággal járok el az alldeutsch agitáczióval szemben. A melyet nem tűrök, de semmi igazságtalanságot nem követek el. (Elénk helyeslés a jobboldalon.) És én felhozhatnék a t. képviselő urnak adatokat. . . . Kubik Béla: Halljuk! Halljuk azokat! Széll Kálmán miniszterelnök : .. . igen sokat, a melyek azt bizonyítják, hogy én azt a mozgalmat éber figyelemmel kisérem. Annak idehatolását, a hol semmi köze, a legveszedelmesebbnek tartom; (Élénk helyeslés a jobboldalon.) annak bejövetelét vagy idevaló beszármazását lehetőleg akadályozom, akár nyíltan történik az, akár pedig lappangva, mint a hogy ablak- és ajtóközökben bejön a levegő. De azt azért nem teszem, a mit a német lapok reám fognak, hogy én a biróságokat befolyásolom. Nem. Sem adminisztratív utón nem követek el semmi legkisebb jogtalanságot sem, de igenis legfőbb felügyeleti és ellenőrzési jogomnál és kötelességemnél fogva megteszem