Képviselőházi napló, 1901. VIII. kötet • 1902. október 8–november 18.
Ülésnapok - 1901-134
Í54. országos ülés 1902 október 18-án, szombaton. 85 két évi átlagot, a mely két évben nagyon dolgozott az adócsavar és ezt állították az előbbi tiz évi átlaggal szembe. T. i., t. képviselőház, a quótaszámitás mindig tiz évi átlagos jövedelem alapján történik; történt pl. előbb az 1886 — 1895-iki jövedelmek alapján és ez a tiz évi átlag-jövedelem vitte a quóta-bizottságot és a kormányt arra, hogy nem lehet a quótát emelni. Azonban jöttek a két esztendővel és ezzel a két esztendővel törték le a helyes eredményt, holott pedig be kell látni mindenkinek, hogy átlag-számitásoknál két esztendőnek eredménye nem elégséges. ( Ugy van.' balfelöl.) Minden körülmények között még a nyolcz esztendőt meg kellett volna várni; ez lett volna Magyarországnak a bénéje, még abban az esetben is, ha a quótát emelik. Ez, t. képviselőház, annál súlyosabb hiba volt, mert a mit a t. urak kompenzácziónak képzeltek, t. i. hogy az osztrákok el fogják fogadni a kiegyezést, azt az osztrákok nem fogadták el, a szolgálatot zsebrevágták, az ellenszolgáltatást pedig nem teljesítették. (Igaz! Ugy van! Elénk helyeslés a bal- és a szélsőbal-oldalon.) Nem jött létre, t. képviselőház, a kiegyezés és a korona döntött; természetes, midőn időközben a magyar országgyűlés elfogadta a quótaemelést, volenti non fit injuria, a quótaemelést a korona is szakczionálta, holott pedig, mondám, az előbbi határozata által kötve volt és megbízható mozzanatok nem jöttek létre. Igaz, azt lehetne mondani, hogy a döntés minden körülmények között a korona kezében volt s tehát dönthetett volna másként is. Engedelmet kérek, igen nagy különbség van a között, hogyha valamibe mi beleegyezünk, vagy pedig valamit ránk diktálnak. Épen erről szól Deák Fereneznek az a bölcs mondása, hogy azokat a jogokat, a melyeket tőlünk az erő és hatalom elvesz, azokat a jogokat visszaszerezhetjük; de a mikről magunk lemondunk, azokat vissza nem szerezhetjük soha. (Elénk helyeslés bal felől.) Széll Kálmán miniszterelnök; Micsoda jogról mondtam én le? Beöthy Ákos: Befejezem előadásomat, t. képviselőház. Ráolvastam a t. miniszterelnök úrra, hogy Deák Ferencznek sarkalatos elveivel ellentétbe helyezkedett; és annak következtében én, a ki magamat Deák-párti embernek tartom és azt tartom, hogy a Deák Ferencz politikáját követem, teljes joggal nem fogadom el ezt a döntést. (Elénk helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon.) Endrey Gyula jegyző: Vertán Endre! Vertán Endre: T. ház! Az a párt, a melyhez tartozni én is szerencsés vagyok és a mely magyar hazánknak teljes politikai és gazdasági függetlenségeért küzd, semminemű quótadöntést már elvi álláspontjánál fogva soha el nem fogadhat, (Ugy van! Ugy van! a szélsobalóldalon.) legyen az a quóta, a mely megállapittatott, akár nagy, akár kicsiny. Mi, a kik nemcsak hiszszük, de valljuk és merjük bátran hirdetni is, hogy nagy és dicső e haza csak akkor lehet, hogyha teljesen független és szabad lesz; mi, a kik a történelem tanúságait szem előtt tartjuk és e történelemből ki tudjuk olvasni azt, hogy Magyarország abban az állami kapcsolatban, a melyben Ausztriával ma van, nemcsak politikai függetlenségének és szabadságának egyik lényeges részét kellett, hogy áldozatul hozza, de meg van akadályozva abban is, hogy saját erőit kifejthesse és saját munkálkodásának gyümölcseit anyagi helyzetének, jólétének előmozdítására és biztosítására fordíthassa; (Élénk helyeslés a szélsobalóldalon.) mi, a kik „rpád nemzetének vissza akarjuk szerezni azt a függetlenséget és szabadságot, a mely egy nemzet boldogulásának lényeges eszköze; (Ugy van! Ugy van! a szélsobalóldalon.) mi, a kik azt akarjuk, hogy hazánk hajója megszabaduljon attól a tehertől, a melyet az Ausztriával való közösség reá ró, a mely nemcsak haladását gátolja, hanem, visszavonja a zátonyra; mi, a kik a miniszterelnök ur szerint a Mohács óta szárnyaszegett turulnak szárnyait vissza akarjuk növeszteni, hogy büszkén szálljon fel a magasba és szárnyának csattogásával diadalmasan hirdesse a magyar nemzet dicsőségét; mi, a kik le akarjuk olvasztani azt a mázat, a melylyel daedalusi szárnyakat raktak erre a madárra, olyan szárnyakat, a melyek leolvadnak rögtön, mihelyt fel akar emelkedni, mert megolvasztja a csúszó hy r perlojalitás és a nagyhatalmi ábránd hazug melege: — mi semmi olyas dologhoz beleegyezésünket nem adhatjuk, a mely czélt és eszközöket szolgáltat a Magyarország és Ausztria közötti közösség fentartására. (Elénk helyeslés a szélsobalóldalon.) j±mäe sem ez az álláspont, sem az a körülmény, hogy ez a quótadöntés királyi kézirat alakjában terjesztetett elő, nem akadályozhat meg minket abban, hogy azt birálat tárgyává tegyük. Sőt ez az utóbbi körülmény határozottan kötelességünkké teszi azt. (Ugy van! Helyeslés a szélsobalóldalon.) Kötelességünkké teszi azért, mert Magyarországnak legsarkalatosabb jogai vannak itt kijátszva. így az 1791 : XII. t.-czikkben is biztosított az a joga, mely szerint ezen ország sem pátensekkel, sem királyi rendeletekkel kormányoztatni ^nem fog. (Elénk helyeslés a szélsobalóldalon.) Én elhiszem, hogy az igen t. miniszterelnök urnak és a t. túloldalnak egészen kényelmes dolog volt e királyi kézirattal előállani és azt elfogadásra bemutatni. A királyi tekintély, a királyi palást nagyon jó arra, hogy elfedjen sok hibát, sok felelősséget. És kényelmes, mert az igen t. többség közül nagyon sokan feszélyeznék magukat megszavazni a felemelt quótát, mert ezáltal ellenkezésbe jönnének megelőző meggyőződésükkel, mert meg kellene szegniök azt az Ígéretüket, melyet választóiknak tettek akkor, mikor a házba küldték, hogy a nemzet és nem Ausztria érdekeit védjék meg.
