Képviselőházi napló, 1901. VIII. kötet • 1902. október 8–november 18.

Ülésnapok - 1901-134

80 Í34. országos ülés 1902 október 18-án, szombaton. szemben. Mindannak daczára mégis kötelességemnek tartottam felszólalni, egyrészt az ellenzéki lobogónak becsületéért, mert ugy vélem, hogy mindnyájunknak közös kötelessége különösen e nehéz időkben azt az ellenzéki lobogót magasan lobogtatni, (Élénk helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon.) de azután azért is, hogy legalább részben a közvélemény elé állitsam azokat a szempontokat és mozzanatokat, a melyekből ezt a fontos kérdést el kell bírálni. Es ezen szempontoknak konklúziója abban jut kifejezésre, hogy a királyi kéziratot sem alaki, sem anyagi szempontokból nem fogadhatom el. (Elénk helyeslés a bal- és a szélsöbaloldalon.) Neheztelem első sorban azt, hogy a quóta-döntés fejedelmi »Handbillet« alakjában tétetik le a ház asztalára. Konstatálni kivánom, hogy a mi Isten csapása az ujabb időben csak ért bennünket, mind ilyen fejedelmi »Handbillet« alakjában jelentkezik. (Ugy van! Ugy van! a balés a szélsöbaloldalon.) Pl. valamennyi miniszternek kinevezése, (Általános, élénk derültség. Helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon.) s azután a quótadöntés. De, t. ház, azt tartom, hogy még ebben az esetben is törvényjavaslat alakjába kell azt a quótadöntést foglalni. En mindenkinek megítélésére bizom, micsoda visszás dolog az, hogy a mikor pl. a quóta arányáról van szó, ezt nem találjuk meg a Corpus Jurisban, hanem a hivatalos lapnak hasábjain kell azt keresnünk, a végrehajtások és csődnyitások közegében. Én készséggel elismerem azt, hogy ennek a törvénynek közjogilag és politikailag más a tartalma, mint a többi törvényeknek, mert hiszen a többi törvények a fejedelem és a nemzet kombinált akaratát fejezik ki, itt pedig csak a koronának egyoldalú intézkedéséről van szó. (Ugy van! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) De mindennek daczára törvénybe kell azt iktatni, hogy megóvjuk azt a nagy közjogi elvet, hogy erre az országra terhet csakis törvény alakjában lehet róni. (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Engem ennél a kérdésnél ugyanaz a felfogás vezet, mint a minő vezetett akkor, a midőn a berlini békekötés beczikkelyezésót követeltük és keresztülvittük. Ott is bevégzett ténynyel állottunk szemben, de követeltük a beczikkelyezést azért, mert ennek az országnak jogot szereznie, kötelezettséget vállalnia másképen, mint törvénynyel, nem lehet. (Ugy van! balfelől.) Nem is tudom elképzelni magamnak, t. ház, hogy micsoda praejudicium származik abból, hogyha ezt törvénybe iktatjuk. Hiszen a koronának azt a problematikus jogát senki idáig kétségbe nem vonta; ellenben, ha ez be nem czikkelyeztetik, akkor homályban marad az ország közjoga épen a legfontosabb mozzanatoknál, egyrészt a királyi jogoknál, másrészt pedig az ausztriai viszonyt illetőleg. De nem fogadhatom el a királyi kéziratot anyagi szempontokból sem. Maga ezen qUŐtadöntésnek lefolyása bizonyitja azt, hogy a mit ugy lehet nevezni, hogy a 67-iki kiegyezésnek és a közös ügyeknek kormánypárti interpretácziója és praxisa, teljesen tökéletes csődöt mondott. (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Csődöt mondott pedig egyszerűen azért, mert a kiegyezésnek előfeltételei nem tartattak be. (Ugy van! Ugy van ! a szélsöbaloldalon.) Én a magam részéről ugy fogtam fel a dolgot, hogy az 1867-ik évi kiegyezés sikere három feltételhez van kötve. Az egyik az, hogy az uralkodóház ha_gyjon fel hagyományos osztrák politikájával, (Elénk helyeslés a szélsöbaloldalon.) melynek alkatelemeit a nagyhatalmi viszketeg, birodalmi egység és fejedelmi túlkatalom alkotják. (Ugy van! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) A másik előfeltétele az volt, hogyha nekünk nem az osztrák bürokratákkal, Bachokkal, Sehmerlingekkel és Rechbergekkel lesz dolgunk, hanem szabad nemzetnek szabad nemzettel, létre fog jönni a kölcsönösség, a viszonosság. A harmadik előfeltétele pedig az volt, hogy ha csinálunk demokracziát, parlamentáris rendszert, akkor abban a miniszteri székben olyan emberek fognak ülni, a kik az ország igazait és érdekeit megfogják védeni. (Ugy van! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Fájdalom, ezekből a feltételekből egy sem vált be. Nem vált be első sorban az, hogy az uralkodóház szakitott volna a hagyományos osztrák politikával. (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) A történetnek példái és tanúságai nyomtalanul tűntek el feje fölött. A múlt alkalommal egyszer, ha nem csalódom, a t. miniszterelnök ur azt mondotta, hogy a mohácsi vész következtében ez a nemzet eljátszotta, vagy elvesztette az önálló hadseregre való jogát .... Széll Kálmán miniszterelnök: Azt nem mondtam, hogy a jogát, hanem a faktumát, a tényleges állapotot. Beöthy Ákos: Jól van, a hogy akarja a miniszterelnök ur! Széll Kálmán miniszterelnök: Az más, az nagy különbség! Krasznay Ferencz: Szép biztatás a magyar nemzetre! Honnan meriti az erőt a nemzet, ha nem vezetőitől? Thaly Kálmán: Rákóczy Ferencznek is volt nemzeti serege, meg is verte az önökét! Széll Kálmán miniszterelnök: Jogról sohasem beszéltem! Beöthy Ákos : Most nem bocsátkozom annak vitatásába, hogy az, a mit a mohácsi vész hivatalos interpretácziójának lehet nevezni, a történeti és politikai kritika előtt megáll-e; ezzel egy más helyen már leszámoltam; de figyelmeztetem a miniszterelnök urat, hogy az a hagyományos osztrák politika is szenvedett csatavesztéseket, Solferinót és Königgrätzet, és annak a tanúságait nem méltóztatnak levonni. (Ugy van ! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Nem vonták le, mert hiszen a nagyhatalmi viszketeg uralkodik