Képviselőházi napló, 1901. VIII. kötet • 1902. október 8–november 18.

Ülésnapok - 1901-134

Váh, országos ülés 1902 október íH-ún, szombaton. 81 most is, mert én pl. Bosznia okkupáczióját másnak nem tekinthetem, mint hogy az uralkodóház kárpótlást kapjon Lombardiáért és Velenczéért. Ott van továbbá a militarizmusnak túltengése, a melyet én politikailag veszélyesnek, katonai tekintetben pedig értéktelennek tartok. (Élénk helyeslés a szélsöbaloldálon.) Erős meggyőződésem, hogyha ennek a monarchiának hadserege, a melynek hősiességéről és áldozatkészségéről a legnagyobb tisztelettel kívánok szólni, csatákat vesztett folytonosan a múltban és veszt minden valószínűség szerint a jövőben is: (TJgy van! TJgy van! a szélsöbaloldálon.) ez tisztán és egyedül a militarizmusnak számlájára irandó, (TJgy van! TJgy van! a szélsőbőloldalon.) Nagyon jellemző, t. ház, hogy ezen militarizmus túltengésével szemben ma. mondhatni, kevesebb biztosítékunk van, mint a rendi országgyűlések alatt, sőt az abszolút rendszer alatt is. (ügy van! TJgy van! a szélsöbaloldálon.) Hogy állott a dolog az abszolút rendszer alatt ? Akkor volt egy egységes minisztérium. Ennek a minisztériumnak a hadügyminiszter is tagja volt. Mikor pénz kellett, neki is fájt a feje és nem egyszer történt meg, hogy korlátozták őt. De most, t. ház, a hadügyminiszter a katonai költségek felett budget-diktatúrát gyakorol; (TJgy van! TJgy van! a szélsöbaloldálon.) azonban a költségek előállítására nem gondol. Es a mi sokkal rosszabb, senki sem felelős. Nem felelős a közös kormány, mert annak nincsen politikai felelőssége. Nem felelős ez a t. kormány, mert ez nem az ő ténye. A delegácziót magát felelősségre nem lehet vonni, utasítással el nem lehet látni. Az országgyűlés pedig egy vis majorral áll szemben; neki meg kell szavazni. így aztán kézen-közön elkallódik a pénz és épugy, mint az eskütéri hidnál, nincsen a dolognak gazdája. (TJgy van! TJgy van! a szélsőbaloldalon.) Thaly Kálmán: A 67-es kiegyezés az oka! Beöthy Ákos: Engedjen meg t. képviselőtársam, ez nem volt a 67-es kiegyezés konczepcziója. Thaly Kálmán : De következése! Beöthy Ákos: Mert akkor azt képzeltük, hogy a törvényhozó-testületek és a kormányok kezet fognak fogni és mikor jön és okvetetlenkedik a hadügyminiszter, azt fogják neki mondani, hogy: nix dájcs! (Derültség.) És hogy ez igy van, tessék megnézni az országos ügyeket, a hol sokkal rosszabbul vagyunk, mint a rendi országgyűlések alatt. Hogy állott a dolog a rendi országgyűlések alatt ? Akkor a dikaszterium, a kanczellária, a kamara, a helytartótanács nem voltak az országgyűléssel összeköttetésben, és ez nem is állott nekik kötélnek ; és megtörtént az a nagyon érdekes eset, hogy 1815-től 1848-ig, a mikor pedig ez a monarchia nagyhatalom volt, a katonai költségeket semmivel sem emelték. De megromlott a dolog, a hogy a parlamentarizmus jött és jött az urak krimi- I KÉPVH. ITAPlA 1901 —1906. Vllr. KÖTET. nális praxisa. Mert a kormányképességnek az a feltétele, hogy a miniszter urak felfelé karsamadínerek legyenek, a t. parlamentáris többség pedig ugy fogja fel a parlamentáris hivatását, hogy ugy tánczol, mint a t. kormány fújja. (TJgy van! TJgy van! Helyeslés a szélsöbaloldálon. Mozgás jobb felöl.) Az abszolút rendszer csődjével szemben a monarchia népei az alkományosságban és a parlamentáris rendszerben keresték a biztosítékot. De hogyha a parlamentáris rendszer is csődöt mond, hogy akkor miben lesz a biztosíték, azt én azután nem tudom, Es épugy meghibázott a 67-es kiegyezésnek második konczepcziója, vagyis feltevése, hogyha t. i. mi Ausztriával, mint szabad nemzet szabad nemzettel szövetkezünk, létre fog jönni a kölcsönösség és viszonosság. A múlt alkalommal egyszer, gondolom, az osztrák miniszterelnök szólt a monarchia két államának százados viszonyáról. Nem szerencsés sugallata volt az osztrák miniszterelnök urnak, mert ez a százados viszony ránk nézve a kizsákmányolásnak, a kiszivattyuzásnak korszaka volt. (Igaz! TJgy van! a bal- és a szélsöbaloldálon.) Régi dal, régi nyomorúságról. (Igaz! TJgy van! a bal- és a szélsöbaloldálon.) Szépen megmondotta ezt az 1848 előtti idők korszakának egyik legeszesebb, legérdemesebb embere, gróf Dessewffy József, (Halljuk! Halljuk! a bal- és a szélsöbaloldálon.) a ki Kazinczy Eerenczhez intézett hires leveleiben a következőket irja: »Hogyha meggondolja az ember, hogy mennyi metallum ásatott ki I. Lipót ideje óta a magyar föld gyomrából, és be kevés forog ebből a magyar ember markában, meg kell döbbennünk ugy szerencsétlenségünk, mint gyávaságunk felett.« Az 1825-iki országgyűlésnek volt egy hires felirata, a melyben a következő passzus foglaltatik: »rtegnum Hungáriáé, quasi esset provincia Austriae, in statu dependentiae servatur, opes et vires regni in commodum populi austriaci convertuntur.« Ez annyit tesz, hogy a magyar álladalom, mintha Ausztria tartománya volna, függésben van és Magyarország ereje az osztrák népek javára fordittatik. (Igaz! Ügy van! a bal- és a szélsöbaloldálon.) És mindezek daczára, t. képviselőház, Magyarország testvéri érzelmekkel viseltetett Ausztria iránt. Ennek bizonyítékát adta Kossuth Lajos, midőn 1848. márczius 3-iki beszédében követelte az osztrákok számára az alkotmányt. Akkor nem volt Ausztriában és Bécsben oly ünnepelt ember, mint ő. Olyannyira ura volt a helyzetnek, hogy Széchenyi Istvántól tudjuk, a ki pedig nem volt elfogult, hogy csakis Kossuth Lajostól függött, hogyaBurgot megostromolják. Thaly Kálmán :

r 0 mentette meg! Beöthy Ákos: És később, a mikor a fekete pontok kezdtek gyülekezni a láthatáron, ő volt az, a ki indítványozta, hogy az osztrák Reichsrathhoz küldjön a magyar országgyűlés küldött! séget, hogy testvérileg intézzük el az ügyeket. u