Képviselőházi napló, 1901. VIII. kötet • 1902. október 8–november 18.

Ülésnapok - 1901-131

131. országos ülés 1902 október. 15-én, szerdán. 65 lozsvárott, a miről azonban most _ nem akarok szólni, azért, mert nem akarom kincses Kolozsvár városát rekriminácziókkal megsérteni, a mely bennünket valóban szívesen látott vendégekül, és mert ilyen nagyobb szabású ünnep alkalmával ez ugy is alig kerülhető el. De egy pontra mégis ki kell terjeszkednem, és ez a szentegyházban az istentisztelet alkalmával felmerült rendezésnek a hibássága. (Igás! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Mert engedelmet kérek, miféle fogalma van annak az urnak a magyar törvényhozás tekintélyéről, miféle ideája van a katonaság állásáról ez országban, a ki a két első padsort a katonaság számára tartja fenn, a vendégül meghívott törvényhozás tagjait pedig oda akarja állítani a katonaság elé. (Ugy van! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Nem tudom, hogy ki volt az, a ki rendezte, vagy jóváhagyta azt, de hogy fogalma nem volt a helyzetről, a törvényhozás tekintélyéről és méltóságáról, az bizonyos. Vagy odáig mentünk már, hogy katonai állam vagyunk egészen és a katonaság státus a státusban és őt illeti meg az első hely, a törvényhozás pedig álljon az ő fizetett tisztviselői előtt. (Ugy van! Ugy van! a szélscbaloldalon.) Tartozom azonban konstatálni, hogy az én erélyes fellépésem következtében megnyílt a két első padsor előttünk és mi azt elfoglaltuk, mert tartoztunk ezzel a magunk tekintélyének és a ház méltóságának, hogy azt a szégyenletes elhelyezést ne tűrjük meg. Hallottam, hogy a ház mélyen tisztelt és szeretett elnökének sem jutott az a hely a templomban, a mely őt állásánál fogva megilleti. Széll Kálmán miniszterelnök: De igen! Nessi Pál: De miután a háznak mélyen tisztelt és szeretett elnöke jelenleg nincs itt, nem akarom ezt diskusszió tárgyává tenni,csak arra mutatok reá, hogy ezután fokozott gondossággal kell megvizsgálni az ilyen rendezés terveit, és mindig meg kell követelni, hogy a képviselőház elnöke, mint a nemzet egyetemét képviselő testület feje, mindig a király után az első helyet kapja meg, mert ez a hely illeti meg őt a mi mai közjogi berendezésünk és a népképviseleti alkotmány értelmében. (Ugy van! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) T. ház ! A mi azonban a kolozsvári ünnepeket minden szépségük mellett minden magyar emberre nézve keserűvé tette, (Halljuk! Halljuk! a szélsöbaloldalon) és a mi miatt keserű emléket hoztunk haza mindnyájan, kivétel nélkül, magát a miniszterelnök urat sem veszem ki . . . (Mozgás.) Széll Kálmán miniszterelnök: Az az ön felfogása ! Á z ön képzelete! Nessi Pál: ... az, hogy megint felhangzott az a gyűlöletes, átkozott nóta. (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon. Mozgás a jobb- és a baloldalon.) A mikor a magyar királyi herczeg, a magyar király képviselője a pályaudvaron megjelent, elfújták a mindnyájunk által gyűlölt Gotterhaltét. K1ÍPVH. NAPLÓ. 1901 —1906. vm. KÖTET. (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon. Mozgás a jobb-és a baloldalon.) Kolozsvár város és az erdélyi részek lelkes ifjúsága megadta erre a méltó választ, mert abban a perczben, a mikor az első taktus felhangzott, azonnal 1000 torok egész szivvel és teljes lélekből rázendítette a mi magyar nemzeti szent himnuszunkat. Endrey Gyula: Éljen a kolozsvári ifjúság! Nessi Pál: Köszönet az ifjúságnak, köszönet Kolozsvár minden polgárának, a ki részt vett az énekben, a kiknek részvételével a magyar nemzeti himnusz hangjaival elfojtottuk a Gotterhalte gyűlölt hangjait. B. Fejérváry Géza honvédelmi miniszter: Nem fojtották el! (Zaj a szélsöbaloldalon.) Nessi Pál: Azt hiszem, ez ellen nem lehet kifogása ebben a hazában senkinek, mert nem lehet eltiltani a nemzet ifjúságát és polgárságát attól, hogy saját nemzeti himnuszát bármikor is énekelje. De ezzel kapcsolatosan néhány kérdést bátorkodom intézni a t. miniszterelnök úrhoz. (Halljak! Halljak! a szélsöbaloldalon.) Feleljen reájuk azzal az őszinte nyíltsággal, a melylyel annyiszor dicsekszik. Széll Kálmán miniszterelnök: Nem dicsekszem, csak konstatálom! Nessi Pál: Mondja meg, mi szükség volt a Gotterkaltera ? (Ugy van! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Molnár Jenő: Magyar honvédek voltak kivonulva ! Nessi Pál: Miért kellett e szép nemzeti ünnepet a Gotterhalte hangjaival elcsúfítani ? Miért kellett a magyar ember keblében lakó őszinte érzelmeket a Gotterhalte hangjaival fellázítani? (Igaz! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) A királyi herczeg, a ki megjelent, mint mondám, magyar királyi herczeg, a magyar király képviselője volt. Miért nem fogadtuk a magyar nemzeti himnusz hangjaival? (Zaj.) Kubik Béla: A.z osztrák császár ugy is otthon maradt! Nessi Pál: Miért akarják újra és újra feltépni az alig behegedt sebeket ? Kinek van erre szüksége ? Az ország érdekében van ez ? Vagy dinasztikus érdek ez, miniszterelnök ur? Azt hiszem, hogy sem az országnak, sem a nemzetnek nincs érdekében mindenkor fellebbentem azt a bizonyos fátyolt, mert ha igy folytatjuk és minduntalan fellebbentjük azt a fátyolt, az a fátyol rongyokká lesz és a rongyok mögött meglátjuk Magyarországnak, a magyar nemzetnek, vértől borított és vértől csepegő sebeit. (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon. Mozgás jobbról.) Meglátjuk az ártatlanul meggyilkolt első magyar miniszterelnök sápadt tetemét, elő fog jönni a tizenhárom aradi vértanú, (Halljuk! Halljuk! a szélsöbaloldalon.) és meg fog jelenni az a sok ezer meg ezer életet és vért áldozott névtelen hős, a kit egy királynak esküszegése vitt a csatatérre és a vérpadra. (Igaz! Úgy 9