Képviselőházi napló, 1901. VIII. kötet • 1902. október 8–november 18.

Ülésnapok - 1901-131

66 131. országos ülés 1902 október 15-én, szerdán. van! a szélsőbáloldalon. Zaj jobbról.) A nemzet, t. ház, megbocsátott az uralkodóháznak, őszintén kibékült .... Elnök (csenget): Figyelmeztetem a t. képviselő urat, a zajban nem értettem a szavait, királyi esküszegésről beszélt. Nessi Pá!: Egy király esküszegéséről. (Zaj a szélsőbaloldalon. Felkiáltások: Ez a történelem !) Elnök : Azért kérdeztem, mert nem értettem, mit mondott. Nessi Pál: Egy király esküszegése. (Zaj. Egy hang a szélsribaloldalon: Van több is!) A nemzet őszintén megbocsátott az uralkodóháznak. (Zaj.) Elnök : Csendet kérek! Kubik Béla: Ez történelem ! Elnök : Kubik képviselő urat kérem, méltóztassék csendben maradni! Nessi Pál: A nemzet őszintén kibékült az uralkodóházzal, békejobbot nyújtott, de, ugy látszik, Bécsben nem tudnak feledni és tehetetlen dühükben egyebet tenni nem tudván, hát ezt a szegény nemzetet meg akarják alázni, midőn minduntalan arczulcsapják nemzeti önérzetét. Pedig ez veszedelmes játék, t. miniszterelnök ur, mert ha még egyszer felhangzik a Recrudescunt antiqua vulnera gentís Hungáriáé, erre csak egy válasz lesz, csak egy válasz lehet, hogy Kossuth Lajos azt üzente ! (Helyeslés a szélsőbaloldalon./ Ezen rövid indokolás után bátor vagyok beterjeszteni interpellácziómat, a mely a következőképen hangzik (olvassa): »Interpelláczió a magyar kir. miniszterelnök úrhoz: 1. Megmondhatja-e a miniszterelnök ur, hogy miért nem jött el a koronás király a kolozsvári Mátyás király-szobor leleplezésére? 2. Igazak-e az ennek okáról közszájon forgó hirek ? 3. Miért nem tettek eleget a meghívásnak a királyi család tagjai ? Mivel mentették ki távolmaradásukat ? 4. Mit keresett Kolozsvárott a tisztán magyar nemzeti ünnepen a Gotterhalte? 5. Elvállalja-e a felelősséget azért, a mi még kifejlődhetik abból, hogy a Gotterhalte ellen ezentúl a magyar ifjúság és a polgárság rendszeresen tüntetni fog? 6. Szándékozik-e haladéktalanul előterjesztést tenni a koronás királynak, s vele a magyar nemzetben a Gotterhalte hallatára ébredő érzelmeket megismertetni? s mindent elkövetni az iránt, hogy ezen osztrák himnuszszal a magyar polgárságot többé ne lázítsák ?« (Élénk Jielyeslés és éljenzés a szélsöbaloldalon.) Széll Kálmán miniszterelnök: T. képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) Azokra, a miket Nessi Pál ur ezen interpellácziójának bevezetéséül mondott, csak igen rövid pár megjegyzésem van. Panaszt emelt, hogy a rendezés helytelen volt, mert a vonat, melyen a kormány és a ház tagjai mentek, későn érkezett; hogy továbbá nem volt az istentiszteleten elég ülő, alkalmas és kompetens hely a törvényhozás tagjai és a ház elnöke számára. Ezekre csak igen röviden azt mondhatom, hogy én is azon a vonaton utaztam, megvallom, én is azt a benyomást nyertem, hogy gyorsabban is mehettünk volna, (Derültség.) de miután annak tisztán vasúti forgalmi, technikai oka volt, ebben én sem a magam sérelmét nem látom, sem a képviselőház tagjainak megsértését nem találom. Nessi Pál: Nem is mondtam! Széll Kálmán miniszterelnök: Hiszen tudom, hogy nem mondta, de konstatálom, hogy én is jő társaságban voltam, a képviselő urak is meg lehettek elégedve azzal a társasággal, de egyformán gyorsabban mehettünk volna. A mi a helyet illeti, a mely a képviselőház tagjai számára dezignálva volt a templomban, erre nézve meg kell jegyeznem, hogy én felelős ezért nem vagyok, mert a rendezéshez nekem abszolúte semmi közöm nem volt, annak semmi izéhez sem. Csak konstatálom, hogy a ház igen t. elnökének és alelnökének, ugy a főrendiház alelnökeinek is a helye olyan előkelő és állásukhoz méltó hely volt, hogy nem hiszem, hogy a házak elnökeinek e tekintetben valami kifogásuk lenne, mert hiszen a szanktuáriumban a legelső padban ültek egyfelől ők, másfelől a kormány tagjai. A ház igen t. elnöke volt középen, a főrendiház alelnöke mellette és a másik ház alelnöke is mellette a másik oldalon. A mi a képviselőház tagjainak helyét illeti, őszintén megvallom, abban magam is nem szerencsés választást láttam, mert lehetett volna másként rendezni. A képviselőház tagjainak helye nem volt megfelelő, ezt magam is érzem, nem azért, mert bárki előtt ültek vagy álltak, hanem mert tulajdonképpen a törvényhozás tagjait megillető nely, igaz, nem volt részükre kijelölve és magam is csodálkoztam, mikor láttam, hogy a képviselők számára tulajdonképen üléses helyek ott, a hol nekik kellett volna helyt foglalni, nem voltak fentartva. Ezek után áttérek azokra, a miket a t. képviselő ur kérdez tőlem. Azt mondja a t. képviselő ur, hogy hiányzott ott a király ő Felsége és miért nem jött el és miért nem jöttek el az uralkodóház tagjai, hogy megmondhatom-e? T. képviselőház ! Én annyit mondhatok, hogy semmi legkisebb olyan érzés, vagy olyan gondolat, mi ő Felségét visszatartotta volna attól, hogy Kolozsvárt jelen legyen, a minőt a képviselő ur kérdésében látszik imputálni, ő Felsége legmagasabb elhatározásánál helyt nem foglalt. O Felsége tisztán kizárólag és egyedül személyes és nagy állásából folyó elfoglaltságánál fogva' nem volt abban a helyzetben, — a mint ő maga kegyes volt nekem kijelenteni