Képviselőházi napló, 1901. VIII. kötet • 1902. október 8–november 18.

Ülésnapok - 1901-131

öl 131. országos ülés 1902 október 15-én, szerdán. nek minden nemzeti ügyben vezérnek kellene lennie. (Elénk helyeslés a szélsöbaloldalon.) Nem akarom hinni, hogy azért nem volt ott, mint sokan mondják, mert Mátyás király csak király volt, (Mozgás és ellenmondások jobbfelöl.) és nem egyúttal császár is, mert hiszen ez a királyi méltóságnak olyan kicsinylése, lenézése volna, a melyet fel sem szabadna tételezni arról, a ki ezen méltóságot viseli. Nem akarom hinni, hogy azért nem volt ott, a mint sokan mondják, mert a király állítólag neheztel a nemzetre. Mert erre a közel múltból semmi •okot nem tudok és mert igaza volt a t. miniszterelnök urnak, midőn azt mondta, hogy minden magyar emberben két érzelem honol, a hazaszeretet és a király iránti hűség. Ez a két érzelem már születésénél fogva minden magyar ember kebelében megvan, és ezen érzelmek egyikét csak a másiknak megsértésével lehet csökkenteni vagy kiirtani. De ezt a két érzelmet megköveteljük minden magyar emberben, még a legelső magyar emberben is. A ki pedig hazáját szereti, az arra nem neheztelhet. (Elénk helyeslés és tetszés a szélsöbaloldalon.) De nemcsak a király távollétét éreztük fájdalommal, hanem nem volt ott a királyi család sem. A Magyarország trónján uralkodni hivatott Habsburg-Lotharingiai háznak 30 egynehány férfi tagja van. Ezen 30 egynehány férfi tag közül csak egyetlenegy jelent meg és az is csak azért, mert a király parancsából őt képviselnie kellett. A magyar ember szivében mindig lakozó hűséggel és hálával fogadtuk József Ágost magyar királyi herczeg megjelenését, nemcsak az ő rokonszenves egyénisége, nemcsak kifogástalan, korrekt kijelentései és hazafias magatartása következtében, hanem azért is, mert őt látva, mindig eszünkbe jut, hogy a nagy nádor unokája és a legmagyarabb királyi herczegnek méltó fia, és mert hinni akarjuk és reméljük, hogy azon tradicziót, mely az ő szűkebb családi körében mindig megvolt, ő is megtartja és tovább fogja plántálni szivében a magyar nemzet iránti szeretetét. Bármennyire örvendeztünk a,zonban az ő megjelenésének, nem fojthattuk el keblünkben a feltoluló kérdést, hogy hol vannak a többiek? A nemzet felett uralkodni hivatottak csak ugj

r lehetnek a nemzetnek jó fejedelmei, jó királyai, ha megismerik ezt a nemzetet, annak jellemét, szokásait, hagyományait, ha megismerik vágyait és aspiráczióit. Hiszen Mátyás király nagyságának egyik főtényezője az volt, hogy megismerte nemzetét, 0 maga mondotta magáról nem sokkal halála előtt: nemo Hungaros et eorum naturam magis unquam növi, quam nos. Ez tette őt nagygyá, mert nemzetét megismerte, megszerette. (Igaz ! Ügy van.' a szélsöbaloldalon.) Hát a mi királyi családunk tagjai nem akarják megismerni ezt a nemzetet, talán attól félnek, hogy megismerve ezen nemzet sok jó tulajdonságát, még meg is szeretnék ezt a becsületes, jó magyar népet? Hiszen Ausztriában, ha bármiféle kisebb ünnepély van, ott van a királyi család. Albrecht Mberczeg szobrának leleplezésénél is ott volt a királyi család minden nagykorú tagja. Vagy talán nagyobb ember volt Albrecht Mátyás királynál? (Derültség.) Vagy remélem, talán csak nem azért voltak ott valamennyien, mert tudták azt, hogy Albrecht haláláig engesztelhetetlen ellensége volt ,e nemzetnek és hazának. De itt van a lainzi menedékház felavatása a múlt héten. Ott volt $ császár, négy főherczeg és több főherczegasszony. Csak a mi nemzeti ünnepeinket kerülik, ugy látszik, szándékosan és czélzatosan. Bizony szomorú dolgok ezek és keserűséggel töltik el annak a keblét, a ki mint én is súlyt helyezek arra, hogy a nemzet és a király között eltűnjék ez a disszonanczia, hogy végre valahára elérkezzék az a pillanat, midőn a nemzet érdekében és ügyéért együtt dolgozhatik a nemzet és király, (Ügy van! Ugy vant a szélsöbaloldalon.) A mi már most a Kolozsvárott tapasztaltak egyéb részét illeti, ezekkel röviden végezhetek. Mindenekelőtt köszönetet kell mondanom a kereskedelemügyi miniszter urnak, a ki oly előrelátóan és bölcsen gondoskodott a törvényhozás tagjairól, hogy akkor, midőn a gyorsvonat 8 óra alatt megy Kolozsvárra, a törvényhozás tagjai kénytelenek voltak 10 óra hosszat ülni a vonaton, és oly időben indította meg a vonatot, hogy az egész najjot kénytelenek voltunk elpocsékolni. Nem tudom, hogy a kereskedelemügyi miniszter urnak mennyire drága az ideje, de azt tudom, hogy nekünk, a kik a. munka után élünk és meg tudjuk az időt becsülni, drága volt az a nap, melyet a vonaton vesztegelnünk kellett. De hát mindettől eltekintve, azt a brutális eljárást nem hagyhatom szó nélkül, hogy akkor, midőn Kolozsvárra megérkezik a kormány és a törvényhozás tagjait vivő vonat, azért, mert a miniszter ur elé valami küldöttség ment, és őt nem tudom, miféle nagy diszszónoklatokkal fogadta annak elnöke, nekünk egy fertály óráig kellett ott a vonaton vesztegelni és várakozni. Széll Kálmán miniszterelnök: Én is vártam ! Nessi Pál: Már mégis saját becses személyének nagy túlbecsülése kell ahhoz, hogy akkor ugy rendezi be a vonatnak menetét, hogy ott kell várakozni a kormánynak és a törvényhozás tagjainak egy negyed óráig a vonaton, a mig a miniszter ur elvégzi a dolgát. Nem tudom, hogy a fogadó bizottság miféle beszéddel üdvözölte őt; cíe azt tudom, hogy ha a fogadó bizottsági elnök ur a miniszter urnak a haza és a nemzet körül eddig szerzett érdemeit mondta volna el, akkor ezt nagyon rövid idő alatt elvégezhette volna. (DerüÜség. Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Egy másik, a mi kellemetlenül érintett bennünket, az a rendezés fejetlensége volt Ko-