Képviselőházi napló, 1901. VIII. kötet • 1902. október 8–november 18.

Ülésnapok - 1901-150

150. országos ülés 1902 elnök ur kijelentette itt a ház előtt azt, hogy ő a vámközösségnek feltétlen hive ; tehát a t. miniszterelnök urnak akarva, nem akarva, akként kell eljárnia, hogy ezt a felfogását érvényre juttassa, De tudja nagyon jól a t. miniszterelnök ur, hogyha ő azokat a felfogásokat, a melyek az u. n. Széli-formula alkalmával kifejezést nyertek, megvalósítani törekszik, akkor az nem a vámközösségre, hanem az önálló vámterületnek teremtésére fog vezetni. Neki tehát huzni-halasztani kell a dolgot, azért, hogy kifogyva a nemzet az időből, a mikor bekövetkezik az, hogy már kikerülhetetlen lesz, hogy az önálló vámterület jogi állapota tettleges állapottá változzék át, akkor ne legyen idő arra, hogy az átmenet nagyobb rázkódtatás nélkül megteremtessék, és akkor u t. miniszterelnök ur előállhasson a képviselőházban és elmondhassa: ugy-e igazam volt, mikor én a vámközösség fentartása mellett foglaltam állást, mert ez a dolog megzavarta az ország összes érdekeit ? A miniszterelnök ur nagyon téved, hogyha ezt az indokot tartja szem előtt, a nemzet legvitálisabb jogait, érdekeit ekként elárulja, (TJgy van! TJgy van! a szélsőbaloldalon.) de azért is huzza-halasztja a dolgot a t. miniszterelnök ur, hogy bekövetkezzék a külfölddel a vámháboru, mert akkor ismét könnyű szerrel előállhat. Széll Kálmán miniszterelnök: Micsoda beszéd ez? (Egy hang a szélsőbaloldalon: Igás! Igaz !) Hát nem igaz ! Punktum! Babó Mihály: T. miniszterelnök ur, ez férfias kijelentés, hogy nem igaz, de akkor a t. miniszterelnök urnak az a kötelessége, hogy azokat az egyéneket, a kik a paktum megkötésénél részt vettek, abba a helyzetbe hozza, hogy ők is saját lelkiismeretük szerint megmondhassák, hogy nem igaz, hogy a miniszterelnök ur ki akarja játszani a paktumot. Széll Kálmán miniszterelnök: Hát ki akadályozza őket? Tessék beszélni! Kubik Béla: Mindig csak bujkál Bécsben! (Elénk derültség a szélsőbalüld álon.) Széll Kálmán miniszterelnök: Soha sem bujkáltam! Babó Mihály: Igen szépen fejtegette ezeket a kérdéseket Nagy Ferencz képviselőtársunk és kimutatta azt, hogy az a paktum tulajdonképen megszűnt, az nincs, az át van adva a múltnak, a történelemnek. Legyen t. ház, helyezkedjünk a törvény alapjára. De volt-e Magyarországon, ismét azt kérdezem, egyetlenegy ember, a t. kormánypárti képviselő urakat is beleértve, a kik akkor, a mikor a választás napirenden volt, nem abban a meggyőződésben éltek és nem oly irányban tettek nyilatkozatot választóik előtt, hogy a mennyiben 1902. deczember 31-éig meg nem történik a törvény értelmében szükséges intézkedés, és • meg nem köttetik a vámszövetség, akkor igenis be fog következni az önálló vámterület ; sőt a t. kormánypárti jelölt urak közül nem egy volt, a ki óva intette a nemzetet, hogy november 18-án, kedden. 475 azért ne bizza el magát, mert abból az átmeneti idő alatt bizonyos káros visszahatások fognak keletkezni. Nos hát, t. ház, a nép milliói joggal hitték, hogy ennek a törvénynek ez az értelme, mert ezen kijelentések ellen a miniszterelnök ur soha sem tiltakozott. (TJgy van! TJgy van! a szélsőbaloldalon.) Széll Kálmán miniszterelnök: Dehogy nem! Kossuth Ferencz: Azért nem tartott beszámolót ! Széll Kálmán miniszterelnök: Dehogy, dehogy; maguk sem hiszik! (Derültség a szélsőbaloldalon.) Babó Mihály: T. ház! Sokkal hivatottabb egyének végeztek már ezzel a kérdéssel, én tehát csak a pénzügyi igazgatás kérdésével akarok egy kis időre foglalkozni, (Halljuk! Halljuk! a szélsőbaloldalon.) A közterhek nemcsak Horvátországban emelkedtek, a mint itt felszólalt t. horvát kéjjviselőtársunk mondotta, hanem, fájdalam, Magyarországon is fokozottabb mértékben szaporodtak, a jövedelmek pedig fokozottabb mértékben csökkennek. És, t. ház, a t. pénzügyminiszter ur daczára annak, hogy erre nézve ismételten tett ígéretet, az adóreform-javaslatokkal mindez ideig még sem állott elő, hanem igenis előállott a gyakorlati életben egy javaslattal, egy valóságos intézkedéssel, a mennyiben ugy rendelkezett, hogy az adókivető bizottságoknak az adót minden körülmények között emelniök kell. Mert méltóztassék bekivánni a III. osztályú kereseti adó-kivetésekre vonatkozó eredményt, és akkor majd méltóztatik meggyőződni arról, hogy engem az adatok nem czáfolbatnak meg... Kubik Béla: Ugy van! Az eredmény a fő! Babó Mihály: . . . . egyetlenegy adófizető bizottságnál sincs kevesblet, hanem mindenütt emelkedés mutatkozik. (Ugy van! TJgy van! a szélsőbaloldalon. Mozgás a bal- és szélsobaloldalon.) Ehhez nem kell kommentár, t. miniszterelnök ur. Azt pedig maga a t. pénzügyminiszter ur ismételve hirdette, hogy a közgazdasági viszonyok, a bevételi források nagyon rossz, s elhagyott helyzetben vannak. Nos hát akkor csak vagyonosodniok kellett azoknak az adófizető polgároknak, hogyha tőlük most nagyobb áldozatokat kivannak, mint a milyeneket eddig hoztak. De hiszen tudjuk, milyen esetek adták elő magukat az adókivető bizottságoknál; hogy ittott csaknem kitörésekre került a dolog, mert minden kímélet nélkül nemcsak a jövedelmet, hanem magát az adóalapot támadták meg, és így csaknem lehetetlenné tették annak a kisiparosnak és kereskedőnek önfentartását. Lengyel Zoltán: Hát a létminimumot mikor hozzák már be ? Babó Mihály: Hiszen az adóvégrehajtásoknál megállapított létminimumot nem tartják szem előtt; és hiába keresnek ez ellen orvoslatot, irgalmatlanul elárverezik a polgárok összes 50*