Képviselőházi napló, 1901. VIII. kötet • 1902. október 8–november 18.

Ülésnapok - 1901-150

450. országos ülés 1902 november lS-án, kedden. 471 érzelmeket mindenesetre kellett, hogy érintsen; de akkor, mikor a miniszterelnök ur azt mondja, hogy az, a ki felelőséggel tartozik azért, hogy ne történjék semmi, a mikből az érzelmeknek és fogalmaknak összezavarása és összeütközése keletkezhetnék, — én azt mondom a t. miniszterelnök urnak, hogy nemcsak felfelé kell vigyázni, hogy összeütközések ne keletkezzenek, hanem lefelé is, mert ha a népek millióinak a szivében az érzelmek összeütközése bekövetkezik, ez alighanem veszedelmesebb lesz, mint ha az a koronás fők szivében honosul meg. (Helyeslés a szélsobalöldalon.) A t. miniszterelnök ur nem hivatkozott a függetlenségi nyilatkozatnak a megtételére azért, mert tudta és tudja, hogy a történelmi igazság az, hogy az a függetlenségi nyilatkozat a magyar nemzet részéről kikerülhetetlen volt, tudja és tudta, hogy a történelem elismeri azt, hogy soha indokoltabb trónvesztés-nyilvánitás nem történt, mint 1849. április 14 ikén. Azt kérdezem én t. ház, összeütközésbe juthatott-e Kossuth Lajos a törvénynyei és lelépett-e a törvényesség teréről? Nézzük magát a históriai igazságot. Az igazság az, hogy V. Ferdinánd ] 848. deczember 2-ikán az ő lemondási okiratában ezt mondja (olvassa): »Érett megfontolás után és áthatva e lépés parancsoló szükségétől, elhatároztuk magunkat ezennel az ausztriai császári trónról lemondani.« Hát ebben egyetlen egy sző sincs arról, hogy Magyarország apostoli királya, V. Ferdinánd lemondott volna a magyar trónról. Ferencz Károly főherczeg pedig utánna ugyanazon napon kelt lemondó nyilatkozatában ez van: »kijelenti, hogy ő is, éspedig az utánna a trónra hivatott fia, fenséges Ferencz József főherczeg részére az ausztriai császári koronáról lemond.« Ismét csak az ausztriai császári koronáról mond le. Ha ez nem volna elég, tökéletesen elég lesz bebizonyítására annak, hogy a magyar királyi trón nem ürült meg, az, hogy midőn Ferencz József a külföldi udvaroknak a trónváltozást jelenti, azt akként hozza tudomásra, hogy a császári ház örökösödési törvénye folytán a császári trónt elfoglalta. Egyetlen szóval sem mondta Ferencz József ő fensége, hogy ő a magyar királyi trónt elfoglalta, tehát a nép milliói épugy, mint a nemzet vezetői teljes joggal és egyenesen követelhették, kívánhatták, hogy Magyarország királyának V. Ferdinánd tekintessék, mindaddig, mig utóda meg nem koronáztatott. (Igaz! TJgy van! a szélsőbaloldalon.) Es, t. ház, talán nem lesz érdektelen, hogyha a trónváltozás kérdésében, mely annyira fontossággal bír a miniszterelnök ur kijelentése következtében, pillantást vetünk azon elvi kijelentésekre, melyek az angol parlamentben, ott felmerült esetek alkalmából ebben a kényes kérdésben tétettek. II. Jakab angol király lemondásakor a következő kijelentés iktattatott törvénybe: »Ha az uralkodó megsérti az ország alkotmányát, az egyértelmű a lemondással és a trón megüresedésével és az így megüresedett trónust többé a trónörökös sem töltheti be.« Azt kérdezem, vájjon nem sértettek-e meg az 1848-iki törvények? S ha a szabad angol nemzet törvénybe iktatta ezt az elvet, vájjon akkor nem volt-e ez egyértelmű azzal, hogy, miután a koronás király megsértette a törvényeket, de az utód át nem veheti a trónt, trónüresedés állott be, és természetesen előállott a nemzet joga arra, hogy gondoskodjék arról, hogy ki töltse be ezt a trónt? Van még egy angol példa, III. Györgyrevonatkozólag, kinek esete azért is érdekes, mert mikor belátták az osztrák szomszédok és az uralkodó-család, hogy V. Ferdinánd lemondásával czélt érni nem lehet, mert az nem törvényes, és Magyarország trónusáról való lemondásról szó sincs, akkor azt mondották, hogy: idióta. Erre példa III. György esete, ki képtelenné vált az uralkodásra. Milyen álláspontot foglalt el az angol nemzet képviselete ezen esetből kifolyólag? A parlament két háza azt mondta ki, hogy a parlament két házának, mint a nemzet képviselőjének áll jogában, és kötelességében is, a királyi hatóság személyes gyakorlása hiányának kipótlásáról gondoskodni. Talán nem lesz értéktelen itt a híres Pitt szavait idézni. Mikor mindenáron azt vitatták, hogy a walesi herczeget közvetlenül illeti a trón, mert a király képtelenné vált az uralkodásra, Pitt igy szólt: »Azt állítani, hogy a walesi herczeg uralkodói joga független a parlament mindkét házának határozatától, alig kevesebb, mint az ország alkotmánya ellen elkövetett felségsértés. Valóságos felforgatása az alkotmány alapelveinek, azt állítani, hogy a walesi herczegnek akármi körülmények közt is joga lehet a királyi székre helyezkedni atyjának életében. E kérdésnél az alkotmány alapelvei, szabadságaink biztonsága és az állam épsége vannak koczkán.« Ebből világos és kétségtelen az, hogy igaztalanul vádolta meg Kossuth Lajos emlékét a miniszterelnök ur, midőn azt állította, hogy ő lelépett a törvényesség teréről. (Igaz! TJgy van! a szélsobalöldálon.) Én ugy vagyok meggyőződve, hogy a magyar nemzet törvényhozása, és maga a magyar nemzet tartozik azon férfiú emlékének annyi tisztelettel, hogy a miniszterelnök urnak ezt a kijelentését dezavuálja, mint olyant, mely ellenkezik a történelmi igazsággal. (Igaz! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) T. ház ! Lehetnek véleménykülönbségek arról az 1849. márcz. 4-iki császári proklamáczióra adott függetlenségi nyilatkozatokról igy utólag; de, ha méltóztatnak a külföldi irókat és hazánk történelmét szem előtt tartani, akkor én nem hiszem, hogy a világnak, különösen pídig az országnak egyetlenegy magyar embere legyen, a ki azt mondhatná, hogy a függetlenségi nyilatkozat meghozatala legkisebb mértékben is törvénysértő volt. E* erre vonatkozólag felolva-