Képviselőházi napló, 1901. VIII. kötet • 1902. október 8–november 18.

Ülésnapok - 1901-150

470 150. országos ülés 1902 november 18-án, kedden. ország közgazdasági hanyatlásáért, (Ugy van! Ugy van! a sz&sőhaloldalon.) és én már csak ezen szempontból sem fogadhatom el ezen_ törvényjavaslatot és azt nem szavazom meg, (Élénk helyeslés és éljenzés a szélsobalóldalon.) Elnök: Az ülést tiz perezre felfüggesztem, (Szünet után.) Elnök: Az ülést újból megnyitom. Major Ferencz jegyző: Babó Mihály! Babó Mihály: T. ház! (Halljuk! Halljuk! a szélsobalóldalon.) Hazánk közjogi helyzete, s a parlamentáris viszonyok úgyszólván erkölcsi kötelességévé teszik a nemzet képviseletének, hogy mindannyiszor, midőn egy kormány azzal a kívánsággal áll elő, hogy az ország ügyeit költségvetés nélkül vezethesse, a kritika jogát és kötelességét gyakorolja. (Igaz! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Kétszeres kötelességünk ez nekünk, ennek a pártnak, melyhez én is tartozni szerencsés vagyok, azért, mert mi magunk még azt az alapot is, a melyen a kormány áll, Magyarországra nézve károsnak és végzetesnek tanultuk megismerni. (Helyeslés a szélsobalóldalon.) Mielőtt azonban rátérnék felszólalásom tulajdonképeni tárgyára és azoknak az indokoknak előterjesztésére, melyek szavazatom mikénti leadásánál vezérelnek, köteles vagyok egy kitérést tenni. Erre nekem az alapot t. képviselőtársunknak, Nagy Ferencznek a kijelentése adja meg. (Halljuk ! Halljuk! a szélsobalóldalon.) 0 ugyanis azt mondta: »Vannak dolgok, a melyeket itt nem lehet eléggé ismételni,« Igaza van t. képviselőtársunknak, de én azt mondom és azzal egészítem ki az ő mondását: Vannak dolgok, melyeknek emlékezése nélkül nincs jövendő. (Igaz ! Ugy van! a szélsobalóldalon) És épen azért, t. ház, ón egy nagy dologra, a 48-iki törvények megalkotására akarok visszatérni, még pedig azért, mert a miniszterelnök ur itt a ház előtt olyan kijelentést tett, a melyet én és a párt, a melyhez tartozom, szó nélkül nem hagyhatunk. Midőn az igen t. miniszterelnök ur a Kossutkünnepélyen való meg nem jelenését indokolta, a következő kijelentést és kifejezést használta (olvassa): »Kossuth Lajos lelépett a törvényesség teréről, az erőszakhoz és a fegyverhez nyúlt.« Pap Zoltán: Ezzel szerzett becsületet a nemzetnek. Babó SViíháfy: Hát, t. ház, én azt hiszem, hogy midőn a miniszterelnök ur azt a kijelentést tette, hogy ő most történetet nem ír, akkor egyúttal kötelessége lett volna szem előtt tartani azt az igazságot, hogy midőn történelmet idéz, akkor vagy ugy idézzen, a mint az történt, a valósághoz híven, vagy ne idézzen. (Ugy vau! Ugy van! a szélsobalóldalon.) Eddig még nem akadt történetíró sem Magyarországon, sem a külföldön, a ki azt merte volna állítani, t. ház, hogy Kossuth Lajos lelépett a törvényesség teréről, hanem, bocsánatot kérek, azt igenis olvashatta a t. miniszterelnök ur, hogy a dinasztia lelépett a törvényesség mezejéről (Igaz! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) és rákényszeritette a magyar nemzetet arra, hogy Kossuth Lajos vezetése mellett jogaiért, törvényeiért és igazságáért a fegyvert vegye kezébe. (Ugy van! Ügy van! a szélsobalóldalon.) Azzal vádolja meg az 1848-iki törvényeknek a miniszterelnök ur szerint is nagy alkotóját, hogy egyenesen azt mondja rá, hogy lelépett a törvényesség teréről. Ilyent, t. képviselőház, csak ebben a parlamentben lehetett elmondani, a mely ugy látszik, a múlt nagy alakjait és a múlt nagy igazságait figyelmen kivül hagyja, ha azt párttekintetek kívánják. Pap Zoltán: Ezzel lett teljes a dicsősége! Babó Mihály: Vájjon az a Kossuth Lajos, a ki előtt V. Ferdinánd kénytelen volt kijelenteni, akkor midőn a bécsi forradalomban a dinasztiát az elsepertetéstől megmentette, hogy örökké hálás ezért ő és családja, vájjon az a Kossuth Lajos, a kit a koronás király az első felelős minisztérium kebelébe mint minisztert be is vett, a ki, midőn törésre került a dolog a dinasztia és nemzet között, nemcsak nem akart a dinasztiával szakítani, hanem az ország érdekében a dinasztia egyik tagjának ajánlta fel a trónt: vájjon ez a Kossuth Lajos csakugyan lelépett-e, t. ház, a törvényesség teréről? Lehet-e azzal megvádolni ? Nem ! Hanem a miniszterelnök urnak erre a kijelentésre szüksége volt azért, mert a miniszterelnök ur ország és világ elé azt az indokot akarta oda állítani, hogy azért nem jelent meg az ünnepélyen, mert Kossuth Lajos az inkompatibilitás elvét hirdette és haláláig megtartotta. Én nem akarok erről a kérdésről hosszasabban beszélni, hiszen eléggé ki volt fejtve, hogy a t. miniszterelnök ur ebben a kijelentésében is tévedett, mert hiszen azon a merev inkompatibilitási állásponton Kossuth Lajos igenis, nagyot változtatott, midőn kijelentette, megírta, ismételve hangsulyozta, hogy ő az uralkodócsalád bármely tagját, ha az csak magyar király, igenis | összeférhetőnek tartja Magyarország jogaival, | tehát az inkompatibilitási elvet nem tartotta I fenn in infinitum. Széll Kálmán miniszterelnök: De hiszen épen I ez nem leheti Hiszen ő Ausztria császárja is egy személyben! Babó MibáJy: De nem azért nem ment el a miniszterelnök ur. A miniszterelnök ur bizonyosan azzal indokolta meg nem jelenését, mert Kossuth indítványozta 1849. április 14-én a függetlenségi nyilatkozatot. Széll Kálmán miniszterelnök: Hisz ez az inkompatibilitás ! Babó Mihály: És Kossuth Lajos volt az, a kit a magyar nemzet törvényhozása ezen függetlenségi nyilatkozat következtében az ország kormányzójává választott. Nos, ezt felhozhatta volna a t. miniszterelnök ur indokul, mert egyéni