Képviselőházi napló, 1901. VIII. kötet • 1902. október 8–november 18.
Ülésnapok - 1901-150
150. országos ülés 1902 november 18-án, kedden, 469 Széll Kálmán miniszterelnök: Ilyen jegyzék Tiem ment! Molnár Ákos: Örömmel veszem tudomásul, hogy ilyen jegyzék nem ment, én nem is mondtam, sőt kizártnak tartottam. De szükséges, hogy itt világosan lássunk, bogy az ország szine előtt ne bujkáljunk, mert tőlünk, népképviselőktől, lépten-nyomon kérdezik ezt a dolgot és mi határozott feleletet adni nem tudunk. Nem képes a szőlőtermelő diszponálni a további beültetésre nézve, a borkereskedő a további bevásárlásokra nézve. Kubik Béla: Mindent eldugnak előttünk! (Egy hang a szélsőbaloldalon: Tetteket várunk, nem "pedig beszédeket!) Molnár Ákos: Mondom, ehbez a hírhez a »Magyar Borkereskedelem« a következő kommentárt fűzi (olvassa): »Mi kizártnak tartjuk, hogy lehetséges volna az olasz boroknak olyan tüzetes körülírása, mely megakadályozhatná más országbeli hasonló boroknak a mérsékelt vámtétel alkalmazása melletti beözönlését AusztriaMagyarországba. Azonban feltéve, hogy az mégis lehetségesnek bizonyulna, nem-e teljes joggal kérdezhetjük, hogy miért is kell kerülő utakon ujabb kedvezményeket adnunk, miért nem szüntetik be végkép az olasz borok bárminemű kedvezményekben való részesítését ?« Erre, t. képviselőház, Franoziaországban a következő czikk jelenik meg a Franeziaors/ágban megjelenő »Feuille Vinicole«-nak, a girondéi kerület egyik tekintélyes lapjának hasábjain (olvassa): » Arról értesülünk, hogy a bordeauxi bor-exportőrök élénk érdeklődéssel viseltetnek az iránt, hogy a borvámkérdés az uj magyarosztrák-olasz kereskedelmi szerződésben milyen megoldást fog nyerni. A Gironde bortermelőinek és borkereskedőinek legtekintélyesebb közlönye, a »Feuille Vinicole« regisztrá ! ja néhány , magyar és osztrák lapnak azon jelentését, hogy Olaszországnak, — házasitásra szolgáló fehér boroknak bizonyos meghatározott mennyiségére szóló, — kedvezményes vámtételt biztosítanak és egyben megemlékezik az ezen terv ellen a verseczi, pozsonyi és kremsi borászati kongresszusokon kifejezésre juttatott tiltakozásokról is. A »Feuille Vinicole« a következő megjegyzéseket fűzte hozzá: »Ha létre jön a megegyezés, ugy nekünk is kell azt élveznünk, ha csak AusztriaMagyarország nem mondja fel a velünk 1884. február 18-ikán kötött kereskedelmi szerződést. Ne kíséreljék meg újból, hogy bennünket kijátszhassanak és hogy oly kibúvót keressenek, mely •sem bortermelésünkre, sem borkereskedelmünkre nem járna semmi haszonnal. Teljes joggal követeljük a legtöbb kedvezményt, mi által reméljük, hogy jelentékeny mennyiséget fogunk Ausztria-Magyarországba exportálhatni. Fogyasztó piaczaink nem elég nagyok, semhogy az emiitettet elhanyagolnunk szabad voína.« Ezen izgatásnak már is megvolt a hatása. Franczia lapok jelentése szerint ugyanis Chaumet, CazeauxCazalet és Dormay képviselők, a kik a Gironde bortermő kerületeit képviselik, a franczia külügyminisztérium kereskedelempolitikai osztályának főnökéhez mentek és felhívták figyelmét az állítólag Magyarország, Ausztria és Olaszország között a borkérdésben folyó tárgyalásokra. Követelték a kormánytól, hogy a kedvezményes klauzula alapján Francziaország részére is eszközölje ki azokat az engedményeket, melyeket az olasz bor fog élvezni 1894 január 1-től. Az illető osztály főnöke megígérte a képviselőknek, hogy figyelemmel fogja kisérni az ügyet és a bortermelők jogos igényeinek érvényesítésére fog törekedni. íme a nagy veszedelem, mely bennünket nagy óvatosságra int és kizárja a lehetőségét annak, hogy olasz borok részére egy oly vámtételt engedélyezzünk, a mely Francziaország déli részének, valamint Spanyolországnak és Görögországnak boraira alkalmazva, saját bortermelésünk megsemmisítését eredményeznéd Igazak-e ezek a híresztelések vagy nem, azt nem tudom, mert a kormány e tekintetben teljes tájékozatlanságban hagy bennünket. Itt ülök az országházban, képviselek egy nagy és híres bortermő vidéket, az Érmeiléket és mai napig sem tudom, mi fog történni, mit szándékozik a kormány az országgyűlés elé terjeszteni ezen másfél hónap múlva bekövetkező esetben. Ebben én nagy r veszedelmet látok borgazdaságunkra; ezen bizonytalanság által, de meg az előbb felhozottakban borgazdaságunk végnapjait látom elkövetkezni. (Helyeslés a szélsöbaloldalon.) De hasonló dolgokat látunk, t. ház, a kormányzati ágazatok egyéb terein is. Épen azért én nem kérdem önmagamtól, vájjon jobb lesz-e a következendő kormány a jelenleginél, én a jelenlegi kormányzati rendszer tarthatatlanságáról meg lévén győződve, ezen kormány iránt bizalommal nem lehetek. (Elénk helyeslés a szélsőbaloldalon.) De ne féljen sem a t. túloldal, sem a t. miniszterelnök ur attól, hogy az esetleg ajánlkozó rosszabb utód mellé álljanak az irányadó bécsi körök. Széll Kálmán miniszterelnök: Dehogy félek! Eszemben sincs! Molnár Ákos: No, hát ha nem fél, akkor parlamentárisán is kell gondolkoznia! A parlamentáris gondolkozás pedig azt követeli, hogy jelentse ki odafenn a Felség előtt, hogy Magyarország közgazdasági érdekei szempontjából nem engedhet, hogy beadja lemondását, és álláspontját innen az ellenzék padjairól is meg fogja védelmezni. (Ugy van! Ugy van! a szélsobaloldalon.) Ha ezt a t. miniszterelnök ur kijelenti, nem akad a miniszterelnök urnak utóda és meg fogja látni a t. miniszterelnök ur, hogy azonnal engedni fog az osztrák. (Ugy van! Ugy van! a szélsőhaloldalon.) Miután pedig ezt ugy a miniszterelnök urnak, mint a kormánynak már három évvel ezelőtt, kettővel vagy egygj r el, de meg kellett volna tennie, és mivel ezt nem tette, felelős Magyar-
