Képviselőházi napló, 1901. VIII. kötet • 1902. október 8–november 18.
Ülésnapok - 1901-150
468 150. országos ülés 1902 november 18-án, kedden. ez a szó: borvám-klauzula. Miüden képviselő — azt hiszem pártkülönbség nélkül — vallja azt, hogy ez tarthatatlan. Szederkényi Nándor képviselőtársam interpellált ebben a kérdésben, választ nem kapott mai napig sem; a kérvények garmadával érkeztek . . . Széll Kálmán miniszterelnök: Dehogy nem válaszoltam ! _ Molnár Ákos: Nem hallottam, t. miniszterelnök ur. Széll Kálmán miniszterelnök: Hát tessék nézni a naplót; júniusban válaszoltam. Molnár Ákos: Én nagyon is figyelemmel kisérem ezt az ágát a gazdaságnak; én legalább e tekintetben kielégítő választ a miniszterelnök úrtól nem hallottam. Széll Kálmán miniszterelnök: Kielégítőt? Ez más! (Zaj a szélsőbaloldalon.) Molnár Ákos: Igenis, a t. miniszterelnök ur kijelentette, hogy az olasz borvám-klauzula ilyen formában fenn nem maradhat. Széll Kálmán miniszterelnök: Hát válaszoltam. Molnár Ákos: De ehhez, t. miniszterelnök ur, azóta, mióta ez a miniszteri szó elhangzott, különböző aggályos megjegyzések, hirlapi ezikkek fűződtek. Nemcsak itt az országban, hanem az ország határán kivül ia, Olaszországban, ÍYancziaországban olyan ujságczikkek jelentek meg, a melyek ezen miniszteri szónak értékét SJL Ígéretek tekintetében nagyon is homályossá teszik. (Úgy van! Ugy van! a szélsöbahldaion.) Bátor leszek mindjárt egy pár czikket, a melyet sikerült a külföldről megszereznem, erre vonatkozólag itt a t. ház előtt felolvasni. Kubik Béla: Azok foglalkoznak a közdolgokkal, nem ugy, mint mi nálunk! Molnár Ákos: De hogy ez a klauzula kérdése végleg ruikor döntetik el, az attól függ, vájjon az olaszokkal kötött szerződést mikor mondjuk fel, hogy ez a szerződés meddig fog még felmondatlanul önmagától tovább is fenniaradni és ennek természetes folyományaként az az olasz borvámklauzula meddig fogja sújtani hazánk bortermelő gazdaközönségét. A veszély ezen olasz borvámklauzula fenmaradása esetében nemcsak Olaszország részéről fenyegeti hazánkat, mint a hogy a házban eddigelé ez csak ezen oldalról lett tárgyalva, hanem ma már messzebbmenő bajok is vannak; mert ha az olasz borvámklauzulát 1903. deczember 31-ig nem szüntetjük meg, akkor felélednek 1904. január 1-én Francziaország, Spanyolország és Görögországnak hasonló klauzulához való jogai. (Ugy van! a szélshbaloldalon.) És hogy e tekintetben a fraucziák mennyire résen állanak, hogy a francziák mennyire figyelemmel kisérik az Ausztria-Magyarországban történendő dolgokat, annak illusztrálására be fogom mutatni egy franczia elsőrendű borászati lapnak közleményét, még pedig a »Feuille Vinicole de la Gironde«-nak épen most megjelent egyik számát, a mely felhívja a gironde-i képviselőket arra, hogy tárgyaljanak a franczia kereskedelmi miniszterrel. Már több Gironde vidékéről való képviselő meg is indította a tárgyalásokat és figyelmeztette a franczia kereskedelmi kormányt, hogy vigyázzanak jól arra, hogy az AusztriaMagyarország és Olaszország között megkötött szerződések meg lesznek-e hosszabbítva, vagy pedig fel lesznek-e mondva. A francziák kijelentik, hogy nem fogják engedni, hogy Olaszország borai 1904 január 1-étől kezdve is nagyobb kedvezmény mellett jöhessenek be hozzánk, mint az ő boraik, s nem fogják megengedni azt, hogy az olaszoknak nagyobb kedvezmény biztosittassék, mint a francziáknak. És ehhez, t. ház, tökéletes joguk is van. (Igaz! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) E tekintetben leszek bátor ezt a czikket itt a t. ház előtt felolvasni, a mely egyszersmind világot vet arra is, vagy legalább is a miniszterelnök urnak kijelentésével szemben plauzibilissé teszi azt az álláspontomat, hogy miért kívánom én a t. miniszterelnök úrtól és a kormánytól ujabban is hallani az olasz borvámklauzula fenmaradása vagy fenn nem maradására vonatkozó nyilatkozatát. Széll Kálmán miniszterelnök: Ez már más, ha újra kivan ja hallani! Molnár Ákos: És pedig azért, mert épen Rómából a magyar kormánynak az ottani kormányhoz intézett egy jegyzékét sürgönyözték meg egy bécsi lapnak, a mely bécsi lapnak ezen közleményét a »Magyar Borkereskedelemé czimü tekintélyes szaklap is átvette. E közlemény a következőképen hangzik (olvassa): »A Consultához beérkezett az osztrák-magyar kormánynak jegyzéke, melyben azon óhaj nyer kifejezést, hogy a kereskedelmi szerződés egy évre meghosszabbíttassák. Ezen jegyzék egyúttal azonban kifejti, hogy a borvám-klauzula fenn nem tartható, mert Prancziaországra való tekintettel Ausztria-Magyarország nincs azon helyzetben, hogy Olaszország egyoldalú kedvezményezését továbbra is fentarthassa. A klauzula pótlására Olaszországnak felajánlják, hogy bizonyos meghatározott, csakis Olaszországban előforduló borok részére mérsékelt vámtételt fognak az általános vámtarifában megállapítani. A jegyzék állítólag meg is nevezi ezen mérsékelt vámtétel magasságát, mely valamivel alacsonyabbra van kontemplálva a Marchet-féle rezoluczióban foglalt 12 aranyforintos tételnél. A jegyzék Olaszországra bizza az illető borfajokra vonatkozó vámtarifának szövegezését. Ezen borfajok minősége és vegyi összetétele olyképen lenne körülírandó, hogy az összes proveniencziák formális behozhatása daczára mégis a gyakorlatban csak olasz borok kerülhessenek behozatalra.« Ennyit jelent a tudósítás és ehhez, — a mit szintén fel fogok olvasni a t. ház előtt — a következő kommentárt teszi hozzá a »Magyar Borkereskedelem*.
