Képviselőházi napló, 1901. VIII. kötet • 1902. október 8–november 18.

Ülésnapok - 1901-150

150. országos ülés 1902 november 18-án, kedden. 461 vénybe iktatta a közteherviselést, hogy ne legyen az egyik ember csak gyűjtő méh, a másik meg here, melj az előbbinek szorgalmát felemészsze, hanem legyen egyenlő a törvény előtt minden anyaszülött, mint Isten előtt is mindenki az, ne legyen ur és szolga, de legyen polgár minden érző lélek s minden ember egymásnak édes testvére. Nem ünnepelte a kormány azt a Kossuthot, a ki, midőn a haza veszélyben volt, egyetlen szavával varázsolt elő a semmiségből hadseregeket, ifjakká lettek az öregek, elhagyta a gyermek az ő szülőit, a férj az ő feleségét, a vőlegény az ő menyasszonyát és ment mindenki megharczolni a világnak legigazabb, legdicsőbb és legmagasztosabb harczát. (Tetszés és élénk helyeslés a szélsobaloldalon.) Nem ünnepelte a kormány azt a Kossuthot, a ki hontalanul, száműzetve még akkor is kereste hazája felszabadításának fonalát, mikor Magyarország népe egy tollvonással kitöröltetett a népek sorából, mikor bujdosni kellett a hazaszeretetnek a más emberségével győzelemre jutott zsarnokság erős hatalma elől, mikor legjobbjaink egyenkint hullottak ei a hóhér kötele által; mikor Arad városának gyászos tere felavattatott a magyar nemzet szomorú Golgotájává. (Tetszés a szélsobaloldalon.) Nem ünnepelte a kormány azt a Kossuthot, a ki lelkének tüzével, elméjének fényével, szónoklatának varázserejével az egész világ népei előtt fentartotta a magyar nemzet létjogát, tiszteletet, bámulatot, rokonszenvet ébresztett más nemzeteknél is a letiport « elcsigázott, szenvedő magyar nemzet irányában. (Igaz! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Ezt a nagy embert a kormány nem ünnepelte, s a kormánynak többi bűneivel együtt ez az igen nagy bűne is megbocsáthatatlan marad a nemzet előtt. (Élénk helyeslés a szélsobaloldalon.) Összevonva most már beszédemnek tartalmát, ki kell mondanom azt, hogy olyan kormányban, a mely teljesen ellene van az önálló vámterületnek; olyan kormányban, mely milliókat dobat ki a nemzettel a magyar udvartartásra és azt még sem tudja nálunk meghonosítani ; olyan kormányban, melynek a magyar »Szózat«-nál és »Himnusz«-nál jobban tetszik az a nóta, a mit Bécsben fütyülnek, .. . Madarász József: Ez az ő édes danája! Bakó József: . . . olyan kormányban, mely a magyar nemzet gazdasági önállóságának veszedelmes ellensége; clyan kormányban, mely nem képes megakadályozni az olasz bor beözönlését; olyan kormányban, a mely a bortermelőket a rengeteg sok kiadás mellett még az átkos fogyasztási adóval is terheli; olyan kormányban, a mely semmit nem tesz Magyarország iparának s földmüvelésének fellendítésére; olyan kormányban, a mely a már 54 évvel ezelőtt szentesitett 1848. évi XX

. törvényczikket nem hogy betartaná, hanem még itt újra tárgyaltatni merészeli és az ő képviselőinek szavazattöbbségével azt teljesen félredobja és igy a király aláirásának tekintélyét határozottan sárba tiporja; olyan kormányban, mely a katonai szolgálati időt 3 évről 2 évre leszállítani nem akarja, sőt a katonai terhekkel úgyszólván megnyomorítja ezt a nemzetet; olyan kormányban, mely a Balaton-parti szegény halásznép ezreit koldusbotra és éhhalálra juttatja; olyan kormányban, mely nem érez együtt a nemzettel és a nemzet nagy férfiainak emlékét soha meg nem ünnepeli: én az olyan kormányban meg nem bizhatom s ezért a beterjesztett indemnityt meg nem szavazom. (Elénk lielyeslés és éljenzés a szélsobaloldalon. A szónokot számosan üdvözlik.) Dedovics György jegyző: Tomasics Miklós! Tomasics Miklós: T. ház! (Hulljuk! Sálijuk!) Feleslegesnek látszik talán, hogy egy horvát képviselő megint felszólaljon, (Halljak! Halljuk!) de az a félelem, hogy azon vádak jogosultságának, melyeket a t. ellenzék a horvát képviselők ellen felhozott, némi látszata mégis megmaradna, beszédem további fejtegetéseiből indokolttá fog válni, mert ugy hiszem, hogy ennek a vádnak némileg van jogosultsága. Tény az, hogy a horvát képviselők itt vagy nem beszélnek, vagy igen ritkán beszélnek, azért ennek a vádnak a jogosultsága, legalább ennek a látszata fennáll. T. ház! A vád, a mely említtetett, igen súlyos, és ha ez a vád igaz, akkor az is igaz, hogy a horvát képviselők nem teljesítik kötelességüket sem a horvát haza, sem a Szent István birodalma irányában. Várady Károly: Magyar haza! Tomasics Miklós: A horvát hazának és a magyar hazának, és ennek folytán mind a két hazának, avagy a Szent István birodalmának. (Helyeslés jobb feV l.) Ennek a vádnak a súlyos volta az oka, hogy fel kell kérnem a képviselő urakat és a t. házat, hogyha némelyeket mondhatnék is, a miket kihívás nélkül nem mondtam volna, méltóztassék ezeket jóhiszemüeknek tekinteni és hasonló szellemben érveléseimet is fogadni, mert az én szándékom tiszta és hazafias szívből ered, és azért, ugy hiszem, hogy az igazságot minden utógondolat nélkül kell, hogy megmondjam. (Helyeslés jobbfelöl.) Ha ezt a nemes és hazafias czélt, mely a t. miniszterelnök ur szeme előtt lebeg, t. i. a magyar-horvát viszony javítását szem előtt is tartjuk, a mely nemtrS eszmének az igen t. miniszterelnök ur már 1873-ban is kifejezést adott a horvát-magyar kiegyezés revíziója alkalmával és a melynek oly szépen kifejezést adott a napokban a pénzügyi bizottságban, a mely beszédét és érveléseit minden horvát és ugy hiszem, minden magyar hazafi nemcsak megelégedéssel, hanem megnyugvással és örömmel olvashatta, ha ezt a czélt elérni akarjuk, akkor az őszinteség múlhatatlanul szükséges. (Helyeslés jobbfelíl.) Tehát ezt a vádat minden pártszempont nélkül, tárgyilagosan meg kell beszélni és megkell