Képviselőházi napló, 1901. VIII. kötet • 1902. október 8–november 18.
Ülésnapok - 1901-150
462 150. országos ülés 1902 november 18-án, kedden. vitatni, ha kívánjuk, hogy ez a horvát és a magyar hazának javára váljék. Mielőtt ezeket a vádakat analizálni fogom, szabad legyen csak egyre reflektálnom. Az igen t. képviselő ur, ki ezt a súlyos vádat felhozta, ezeket mondotta: »Ott« — t. i. Horvátországban —• »nagy horvátországi álmokról rajongnak, horvát állampolgársági eszméket állítanak fel, a bánhoz közel álló lapok már ugy irnak, hogy itt van a teljes elszakadás ideje, izgatnak, hogy a horvát nép értse meg azt a néma szózatot, a melyet Jellasich szobrának kinyújtott kardja mond: Előre, Magyarország ellen!« Hát ez igazán súlyos vád, hogy a bán egy lapjában ilyesmi benfoglaltathatnék. Ezt mindenesetre vissza kell utasítanom és sajnálom, de az igen t. képviselő ur rágalomnak esett áldozatul, Kert a ki neki ezeket mondotta, rágalmakat mondott. Hogyha valakiről, akkor mindenesetre a jelenlegi horvát bánról áll az, hogy: id, quod contra bonos móres sít, nec facere illum posse credendum est. Hanem sajnos, hogy egy magyar államférfi ellen egy magyar képviselő a magyarkép viselőházban, itt a parlamentben, ily vádat egyáltalában emelhet. (Mozgás a szélsíibaloldalon.) Barta Ödön: Már tegnap hallottuk, hogy a horvát bán felküldte a maga védőjét! Tomasics IVlikiös: Ha az urak az igazságot hallani akarják, akkor ezt jóhiszemüleg kell, hogy fogadják. »Hanc veniani damus, petimusque vicissim.« (Halljuk! Halljuk!) Mikor már Jellasichról van szó, Jellasich bánt a horvát népnek felhozni nem szabad; ez hasznára nem válhatik senkinek, legkevésbbé az államnak és a hazának, mert politikát csinálunk a jelenleg élő nemzedékkel, nem pedig a halottakkal. Jellasich szereplése miatt a jelenlegi nemzedéknek szemrehányásokat tenni és bűnül felhozni ép oly helytelen, mint a jelenlegi nemzedéket dicsérni a Zrínyiek szereplése miatt, mert sem ezt a dicséretet meg nem érdemli, sem ezt a szemrehányást. Ezek történelmi tradicziók, ezeket tanulmányozni kell. A történetet nemcsak kritizálni kell, mert a tények mégis tényeknek maradnak, hanem tanulmányozni kell az okokat és okozatokat is, és ezekből kell a nemzetnek tanulnia s akkor igazán: história magistra vitae. T. képviselőház! Most áttérek a vádnak lényegére, hogy igaz-e az, hogy a horvát képviselők nem teljesitik kötelességeiket? Hogy erre a kérdésre világos feleletet adhassak, első sorban szükséges, hogy ismerjük ezt a kötelességet, hogy miben áll és állhat a horvát képviselőknek a kötelessége ? E tekintetben azokkal az igen t. képviselő urakkal, a kik a horvát képviselők működését kifogásolták, egyetértek és ennek folytán a horvát képviselőknek két fontos kötelessége volna: első sorban az állami közösség kapcsából folyó politikai összetartozást védeni és szilárdítani; másodszor a horvát nemzetnek a kiegyezés által elismert jogainak megvédése és azok érvényben tartásának követelése. (Helyeslés jobb felől.) A mi az első pontot illeti, t. i. az állami közösségből folyó politikai összetartozásnak a megvédését és szilárdítását, itt az a kérdés merül fel, hogy hol kell ezt tenni és mikor? Éu ugy hiszem, hogy ott, a hol ezek az érdekek veszélyeztetve lehetnek. Azt hiszem, hogy senki e házban nem lehet abban a véleményben, hogy ezek az érdekek, ez az összetartozás itt a magyar parlamentben védelemre szorulna; ott pedig, lent az országban és az országgyűlésen, hogyha ilyen államellenes áramlatok mutatkoznak — a ki olvassa az újságokat, az látni fogja, hogy történik-e ott ilyen vagy nem — a nemzeti párt mindig erélyesen szembeszállt velük. (Helyeslés és éljenzés.) És miért ? Nem hizelgésből, nem magyar érdekből, hanem jól felfogott horvát érdekből. Mert a nemzeti párt meg van győződve, hogy ezen birodalmi kapcson kívül a nagy világon e kívül nincsen számunkra hely. (Altalános éljenzés.) A történeti viszonyok fejlődésének jelenlegi irányzata is mindenki előtt világosan bizonyítja, hogy a horvát nemzetnek az individualitása csakis Szent István birodalmának kapcsán belül van leginkább biztosítva. (Ugy van! Ugy van! Tetszés.) Miért ? Mert vannak ugyan rokonaink és barátaink, de ezek a rokonok és barátok ezt az individualitást fentartani nem kívánják. (Igaz! Ugy van!) T, ház! Hogyha Horvátországban valami államellenes felhőcske mutatkozik vagy mutatkoznék, ennek a felhőnek itt a parlamentben szóbahozása talán reklámeszközül szolgálhatna és hasznára válhatnék egyeseknek, de ezzel sem az állam érdekét elősegíteni, sem pedig az államnak a tekintélyét kifelé előmozdítani vagy gyarapítani nem lehet. (Helyeslés a jobboldalon.) A horvát képviselőknek másik fontos feladata a kiegyezésben elismert autonóm jogoknak védelme és e jogok betartásának követelése. A horvát képviselők ennek is eleget tesznek, mert ha a czélt el akarják érni, szükséges, hogy az e tekintetben előforduló panaszokra figyelmeztessék a mérvadó köröket, és ez mindig megtörténik. Pl. jelenleg a legnagyobb panasz az, hogy Horvátországban a közjövedelmek apadnak annak daczára, hogy a közterhek növekvőben vannak. Barta Ödön: Hát nálunk máskép vannak ? Beöthy Ákos: Mindenütt ugy van ! Tomasics Miklős: Ennek pedig oka az, hogy az uj fogyasztási adórendszer behozatala folytán Horvátország a fogyasztási adók egy részét, a melyeket eddigelé élvezett, többé nem élvezi. Ennek oka pedig az, hogy a magyar-horvát pénzügyi kiegyezés ime már öt éve nem újíttatott meg. De minden számbavehető magyar politikus tudja ezeket, és a horvát nuncziumban a horvát képviselők eleget tettek ezen kötelességüknek. Ezek a dolgok tehát ismeretesek és minden, a mi a czél eléréséhez szükséges volt,