Képviselőházi napló, 1901. VIII. kötet • 1902. október 8–november 18.

Ülésnapok - 1901-150

150. országos ülés 1902 november 18-án, kedden. 459 élek és ti is éltek.« Ennek a törvénynek végre­hajtása minden törvényes vallásfelekezetnek egy már régen megérdemelt s törvényes alapon álló jogos kívánságát elégítené ki s levenné a már nagy adó miatt roskadozó vállaikról azt a ret­tenetes terhet, mely az óriási egyházi adó­fizetés kötelezettségével nehezedik reá. Sok olyan községet ismerek az országban, a hol épen olyan nagy egyházi adót fizetnek a földmi vesék, a milyen nagy az állami adó­juk, sőt még arra is van eset, hogy a szegény napszámosnak, kinek semmije nincs és igy álla­mi adót nem fizet: magáról és számos taghói álló családjáról 40—50 korona egyházi adót kell fizetnie. Ez az oka annak, hogy én a múlt évi országgyűlésen e tárgyban megindult s talán épen legelőször általam megindított mozgalmat el­aludni, itt az országházában nem engedhetem, (Helyeslés a szélsöbaloldalon.) s kérem a kor­mányt, hogy e szavaimra súlyt fektetni annyi­val is inkább kegyeskedjék, mert a mit most még csak az a néhány vallásfelekezet sürget, azt rövid idő alatt követelni fogja az egész nemzet s attól lehet tartani, hogy akkor a nemzettel már nem lehet ezt a dolgot olyan nyugodtan elintézni. Ha olyan sok a kormánynak a pénze, hogy a magyar királyi udvartartás költségeit felemelheti és megszaporíthatja, holott nincs is magyar udvartartás: akkor hadd jusson ki a törvényes vallásfelekezeteknek is mindazon ösz­szeg az állam pénztárából, melyhez a szentesitett törvények értelmében nekik joguk van, mert különben nem lesz teljes egész a miniszterelnök urnak jelszava, a mennyiben a jog és a törvény megvan, de az igazság elmarad. (Ugy van! ZTgy van! a szélsöbaloldalon.) Már pedig a tör­vényesen bevett vallásfelekezetek nem elégedhet­nek meg a kormány által évenkint nyújtott csekély összeggel, hanem követeljük az 1848. évi XX, törv.-czikknek nem szellemileg, hanem valójábani végrehajtását, mert reánk nézve ez lesz azután a jog, törvény és igazság. (JJgy van! JJgy van! a szélsöbaloldalon.) Fájdalmasan éssértőleg hat a magyar nem­zetre a kormánynak azon magatartása is, hogy a katonai szolgálati időt három évről kettőre leszállítani nem akarja, bizonyosan azért, mert Krieghammer ur kijelentette, hogy nálunk a kétévi szolgálati időről szó sem lehet. Teljesen érthetetlen előttem, hogy a magyar kormány miért nem akar a katonai terhek leszállításával könnyiteni a magyar népen? (Halljak! Hall­juk!) Hiszen a legkönnyebben megdönthető érvek azok, melyekkel a hadügyi vezetőség a háromévi szolgálati idő szükségességét köve­teli. Azt állítják ugyanis a honvédelmi minisz­ter úrral együtt a katonatisztek, hogy a két éves szolgálat mellett nagyon rövid a kiképzési idő. Tessék önálló magyar hadsereget alkotni (TJgy van! ügy van! a szélsőbaloldalon.) s ma­gyar vezényszóval oktassák összes katonáinkat, (TJgy van! JJgy van! a szélsöbaloldalon.) akkor nem lesz rövid az idő a katonai kiképzésre. (JJgy van! JJgy van! a szélsöbaloldalon.) A gya­logost arra kell tanítani, hogy fegyverét jól ke­zelje, az irányzókot helyesen állítsa be, (JJgy van! JJgy van! a szélsöbaloldalon.) továbbá, hogy a távolságot maga is meg tudja ítélni és jól czélozzon. Erre két év teljesen elegendő. (Helyeslés a szélsöbaloldalon.) A tüzérség ki­képzésére, az ágyuk mikénti kezelésére, valamint a műszaki csapatok betanítására is teljesen elég a két esztendő, (JJgy van! JJgy van! a szélsö­baloldalon.) a lovasságnál szintén ; hiszen a hon­védségnél a kétévi szolgálati idővel igen ked­vező tapasztalatokat szereztünk a magyar szol­gálati nyelv mellett. (JJgy van! JJgy van! a szélsöbaloldalon.) Szakítani kell a régi előítéle­tekkel, (JJgy van / TJgy van ! a szélsöbaloldalon.) 4 haladni kell a korral, kevesebb súlyt kell fek­tetni a béke idején oly divatossá vált parádékra és fölösleges katonai komédiákra, (JJgy van! JJgy van! a szélsöbaloldalon.) hanem inkább a. harczászati kiképzés legyen katonáinkban kifej­lesztve . a háborúra legyenek katonáink kiké­pezve, akkor a magyar szolgálati nyelv mellett kétévi szolgálat is teljesen elég lesz. (Helyes­lés a szélsöbaloldalon.) A kétévi szolgálati időt ugy értem én, hogy a katonaság létszáma semmivel ne szapo­rittassók, mert ha a kormány az egyévi szol­gálat elengedésébe csak ugy akarna belemenni, hogy az ujonczjutalék ezrekkel és ezrekkel fel­emeltessék : akkor ezáltal anyagilag nem lesz segítve a nemzeten, inig ellenben, ha a létszám s az évenkint berukkolandó ujonczok száma nem emeltetik, legalább is 30 millió koronát gazdálkodunk meg évenkint az országnak, mely az ország amugyis sok kiadásai mellett sokkal üdvösebb czélokra lenne fordítható, p. egyhá­zak segélyezésére; a 300 forinton nyomorgó tanítók fizetésének javítására; a szorgalmas, munkás tisztviselők fizetésének felemelésére, a nagyon rossz állapotban levő közegészségügy érdekében teendő intézkedésekre s a magyar hazából kivándorolni akarók felsegélésére. A balatoni halászat még most sem került vissza az egyes bérlők kezeibe, kik által mint­egy 2000 balatonparti halásznak megvolt a. tisztességes kenyere s ma már a Halászati Részvénytársaság szükkeblüsége miatt koldulni kénytelenek. (JJgy van! JJgy van! a szélscbal­oldalon.) Egy olyan nagy jövedelmi forrást, mint a Balaton, halálos vétek volt néhány gazdag uri embernek bérbe adni, hogy azok tegyék el a Balaton jövedelmét, a kik amugyis kedvező anyagi helyzetben vannak, a Bala­tonnak eddigi bérlői pedig az ő 2000 mun­kásukkal együtt bele vannak döntve a leg­nagyobb nyomorba. (JJgy van! JJgy van! a szélsöbaloldalon.) Hol van az a boldog világ, a mikor még a balatonparti nép teljesen szabadon uralta a Balatont, mint a szentgáli nép a Bakony vadjait? . . . Ma már 5S*

Next

/
Oldalképek
Tartalom