Képviselőházi napló, 1901. VIII. kötet • 1902. október 8–november 18.

Ülésnapok - 1901-149

149. országos ülés 1902 november 17-én, hétfőn. 451 hogy e hazában minden ember legyen ember és magyar, kit e föld hord s egével betakar. (He­lyeslés a szélsőbaloldalon.) Akkor nem kell csend­őrt állítani az ország határszélére, akkor önként is bent marad és hasznos polgára lesz Magyar­országnak. A történelem tanúsága szerint Magyarország keresztülment a czivilizáczió, a művelődés min­den fokozatain, minden korszakain, megtette hódi tó körútját Magyarországon minden nagy eszme, a mely az emberiség előbbre vitelére befolyással volt. Mi bevettük a kereszténységet, a keresz­ténység megtisztítása alkalmából egy részünk bevette a reformáeziót, később a franczia forra­dalom pusztító viharából levontuk magunknak a gazdag tanulságot, keresztül tudtuk vinni legalább papiroson az egyenlősítést a nélkül, hogy abból vérontás származott volna, a nélkül, hogy megismétlődtek volna a történelem azon vérfagyasztó jelenetei, melyek a franczia törté­nelmet oly rettenetessé és borzalmassá tették. íme. Magyarországon meg tudtuk őrizni a magyarságot, a magyar szellemet ezen újítások daczára is, nem kell tehát félni, ha ezt a népet talpra állítjuk, ha ebben a hazában minden embert egyforma joggal ruházunk fel, egyformán képessé teszünk nemcsak saját sorsának, de az állam ügyeinek intézésére is. Magyarországon ne az ellentéteket igyekezzék a liberális kormány kihegyezni, mint, a hogy ez idő szerint teszi, hanem igyekezzék lerombolni azokat a korláto­kat, a melyek még Magyarországon embert embertől elválasztanak, igyekezzék megteremteni a teljes társadalmi összeforrásnak és konszolidá­cziónak a munkáját. Major Ferencz: De nem ezen az alapon! Benedek János: Természetes, hogy nem ezen az alapon, mert a mostani alapon csakugyan nem lehet. A jövő meg fogja mutatni, hogy Magyarországot a radikalizmus veszélyétől fél­teni nincs okunk, mert Magyarországon a radi­kalizmust is csak magyar hazatias szempontból tudjuk tekintem. Azok, a szabadelvüség klasszikus korszaká­ból előidézett nagy alakok, fényes örökséget hagytak az igen t. miniszterelnök úrra és a t. kormányra. O most a kertésze ezen eszméknek, ő volna hivatva ápolni azt a fát, a szabadelvü­ségnek azt a megizmosodott csemetéjét, a mely most pusztulóban van, a mely legszebb leveleit és virágait kezdi hullatni. De a helyett, hogy az igen t. miniszterelnök ur a szabadelvű és a nem­zeti megerősödés munkáját folytatná, előjön tör­vényjavaslatokkal s tanúsít olyan magatartást, a mely azt bizonyítja, hogy Magyarországon a ki­rályi hatalom túltengését, a militarizmus ször­nyetegének felülkerekedését és a retrográd irány­zatokat dédelgeti, növeli ebben a kertben a csá­szárszakált és a sisakvirágot, a helyett, hogy azt a fát ápolná, a melynek legszebb lombjai pusz­tulóban vannak, és a mely arra volna hivatva, hogy tápláló és édes gyümölcsöket teremjen a magyar népnek, Ö azonban könyörtelenül és tét­lenül nézi, mint pusztítja e fát a, papmacska? I Nem fogadom el a javaslatot. (Élénk helyeslés és éljenzés a szélsőbaloldalon. A szónokot szá­mosan üdvözlik.) Elnök: Következik a napirend szerint. Visontai Soma képviselő ur interpellácziója. Mielőtt az interpelláczióra áttérnénk, ja­vaslom, hogy a holnapi ülés tárgyául a mai I tárgyalás folytatását határozza el a t. ház. j (Helyeslés,) Azt hiszem, hogy a ház ezt elfo­gadja és igy határozatilag kimondhatom. Következik tehát Visontai képviselő ur in­pellácziója. Visontai Soma: T. képviselőház.' iHalljuk! Halljuk!) Az utóbbi napokban a lapok (Nagy zaj. Elnök csenget.) azt a különös és meg­döbbentő hirt hozták, hogy most már Magyar­országból minden hatósági ellenőrzés nélkül, a rendőri hatóságoknak minden beavatkozása nél­kül nagy tömegben és csoportokban szállítják leánykereskedők a magyar leányokat külföldre. Ezen állításuk megerősítésére hivatkoztak egy kon­krét tényre is, t, i.. hogy az utóbbi időben Somogy megyéből Zala vármegyén át és Sopron városán keresztül a vasúton egy csoportban 40 fiatal magyar leányt vittek Bécsbe, onnan Hamburgba, a nélkül, hogy akár a rendőri hatóság, akár a vasúti hivatal csak egy perezre is figyelme tár­gyává tette volna ezt a különös jelenséget és daczára annak, hogy az ottani vidéken közismert lélekkufárok és ügynökök kisérték a leányokat. A rendőrhatóság és a belügyi kormány helyett a sajtó vette kezébe a nyomozás szálait és ugy a helyi, a soproni sajtó, valamint ennek nyo­mán a fővárosi, sőt a külföldi sajtó is megálla­pította azt. hogy ezen 40 magyar leánynak igen tisztességes foglalkozást ígértek Hamburg váro­sában, és hogy ezzel az üriigygyel ámították őket. azonban világossá lett a tény, hogy nem ilyen tisztességes életre, hanem — a mint tud­juk, hogy mit cselekesznek ezek a lélekkufá­rok — erkölcstelen életre szállították őket a messze idegenbe. Én azt hiszem, ez elég komoly jelenség, hogy vele foglalkozzunk. Hiszen a legutóbbi kongresszuson is. a melyet külföldön megtartot­tak a leánykereskedés ügyében és a mely azt tűzte ki czélul, hogy ezen a nagy visszásságon ... Bartha Miklós: Szégyen és "gyalázat! Visontai Soma: . . . igen, Magyarországra nézve szégyen ós gyalázaton lehetőleg valahogy nemzetközi utou segítsenek, ezen a kongresszu­son is bizony Magyarország szerepelt, mint egyike azon államoknak, a melyek táplálékkal és anyaggal leginkább ellátják a messze Kelet. a messze Nyugat és Észak államait, ellátják a tengerparti és a tengeren túli államok ledér életét, ós hogy ezen államok közt, fájdalom, mindig első sorba sorozzák Magyarországot. Nem igen lehet tapasztalni, hogy a magyar kormányzat akárcsak az utóbbi évtizedekben is 57*

Next

/
Oldalképek
Tartalom