Képviselőházi napló, 1901. VIII. kötet • 1902. október 8–november 18.
Ülésnapok - 1901-149
452 U9. országos ülés 1902 valami látható intézkedést tett volna ezen üzelmek meggátlására és igy azt sem lehet mondani, hogy az utóbbi időkben ezen czikknek kivitele valamiképen csökkent volna, sőt a lapoknak ide vonatkozó közlései szerint bizony a nemzetközi téren a leánykereskedés ma is legjobban divik abban az irányban, a mennyiben Magyarország képezi a szállitó országot és Magyarország látja el a világörömet ilyen eleven anyaggal. Én azt hiszem, hogy törvényhozói kötelességet teljesítettem, a mikor erre a rendkívüli és különös jelenségre felhívom a kormánynak figyelmét és a következő interpellácziót intézem a belügyminiszter úrhoz: »1. Van-e tudomása a t. miniszterelnök urnak arról, hogy a lapok közlése szerint — az utóbbi napokban notórius leánykereskedők 40 magyar leányt egy csoportban szállítottak NagyKanizsáról Sopronon át Bécsbe és onnan Hamburgba, és hogy ezt a feltűnő szállítmányt a rendőrhatóságok sehol fel nem tartóztatták? 2. Tudja-e a miniszterelnök ur, hogy ugyancsak a sajtó nyomozása során kiderült, hogy a 40 fiatal magyar leányt Somogy megyében toborozták a leánykereskedők azzal a hitegetéssel, hogy Hamburgban jól jövedelmező, tisztességes foglalkozást fognak nyerni, valójában pedig erkölcstelen életre viszik az elámitott leányokat távol idegenbe? 3. Van-e tudomása a t miniszterelnök urnak, hogy a külföldi lapok a magyar rendőrhatóságokra vonatkozó éles bírálatot fűznek e hírhez és megdöbbentőleg mondják, hogy ezen 40 fiatal leányból álló eleven vasúti szállítmány sehol sem okozott rendőri beavatkozást és a leánykufárok ezáltal teljesen nyugodtan, biztonságba helyezhették áldozataikat? 4. Hajlandó-e at. miniszterelnök ur e tárgyban szigorú vizsgálatot indítani, a netaláni mulasztásokat megtorolni és sürgősen foganatba veendő intézkedésekkel külföldi képviseleteink által odahatni, hogy ezen elámitott leányok az üzérek kezeiből kiszabadítva, illetőségi helyeikre visszahozattassanak?« (Elénk helyeslés a szeísöhaloldalon.) Széll Kálmán miniszterelnök: Erről a szomorú esetről, t. ház, megvallom, előbb tudomásom nem volt, de ma figyelmeztettetvén reá, elolvastam azokat a lapokat, a melyek erről közleményeket hoztak, a képviselő ur interpellácziójából pedig részletesebb tudomást szerezvén az esetről, az interpelláczióra a következőket válaszolhatom. (Halljuk! Halljuk!) Én is mélyen sajnálom, hogy ilyen esetek egyáltalában előfordulnak, de hogy ez miképen fordulhatott elő. ez iránt én is nagyon érdeklődöm. Utána fogok tehát járni, hogy hogyan történhetett az meg, hogy a helyi rendőrség — ha ez csakugyan igy történt — megengedte, hogy egy ilyen nagy szállítmány akadály nélkül keresztülvonulhasson? Igaz, hogy helyi rendőrségünk mai szervezete melnovember 17-én, hétfőn. lett ez megtörténhetik, mert ha az illetők a vasútra beszállanak, oly módon, hogy a szállítás, illetőleg az utazás ne legyen feltűnő, mivel a vasúti utazókat nem szokták vizsgálni, azok a határszélen könnyen kijuthatnak. Ez tehát még érthető. Hanem, hogy hogyan történhetett meg az, hogy ez a hatóság figyelmét ki kerülte azon a helyen, a hol ezek beszállottak, ez alig érthető, ez feltűnő dolog. Különben, hogy ma a határszélen oly könnyen kijuthatnak, ez bizony annak tulajdonitható, hogy határszéli rendőrségünk nagyon gyarló (Ugy van! a jobb- és a baloldalon.), hogy az a mai követelményeknek és azon viszonyoknak, a melyeket szem előtt kell tartani és figyelemmel kell kisérni. abszolúte meg nem felel. (TJgy van! a bal- és a szélmbaloldalon.) Ezért a határszélen az államrendőrségnek rendezését hozom javaslatba, de nem mindenütt, a mint ezt méltóztatnak is tudni, hanem egyes helyeken. Ha a t. képviselőház e tekintetben javaslatomat annak idején törvényerőre emeli, akkor Pancsován, Orsován, Predeálon, Szolyván, esetleg Munkácson, Csaczán, Királyhidán, Csáktornyán, Fiúméban, Zenggben, Uj-G-radiskán, vagy Bródban és Zimonyban szándékozom határszéli rendőrséget felállítani, a mi, azt hiszem, szintén közre fog hatni az ilyen üzelmeknek lehető meggátlására. (Elénk helyeslés ajobbés a baloldalon.) Ez is bizonyítéka annak, hogy a belügyi kormányzatnak figyelmét és az én figyelmemet is e kérdés és ezen ügynek szomorú volta nem kerülte el, a miért is a határrendőrségről szóló törvényjavaslatban a 2. §-ban a határrendőrségnek egyik feladatául egyenesen a nó'csempészet meggátlását jelölöm meg. (Helyeslés a jobb- és a baloldalon.) Thaly Kálmán: A nyugati határon, Sopron, Pozsony városokban is szervezzenek ilyen határrendőrséget, mert arra viszik ki őket. ( TJgy van! a szélsőbaloldalon.) Széll Kálmán miniszterelnök: Bocsánatot kérek, nem ezek a főtoborzási helyek, hanem azok másutt vannak, a mi iránt nekünk már tapasztalatok állanak rendelkezésünkre. Főleg pedig az ország keleti és a déli részein vannak ilyen helyek. Egyébiránt a határrendőrség állomásait szaporítani is lehet és én a törvényjavaslatban nem is sorolom fel azokat a helyeket, a hol határrendőrséget felállítani szándékozom. Valószínűleg a nyugaton is lesz ilyen. Thaly Kálmán: Minden rossz Ausztriából jön hozzánk! (Derültség.) Széll Kálmán miniszterelnök: Ott azonban nem behozatalról, hanem kivitelről van szó! (Derültség.) Bocsánatot kérek, ne tessék az ügy komolyságát közbeszólásokkal veszélyeztetni. (Helyeslés.) Én figyelemmel kisérem a kérdést a maga nagy terjedelmében, (^dtalános helyeslés.) Ezért küldöttem is ki azon európai kongresszusokra, a melyek e kérdésekkel foglalkoztak, a magyar kormány részérői képviselőt. (Helyeslés.)