Képviselőházi napló, 1901. VIII. kötet • 1902. október 8–november 18.

Ülésnapok - 1901-149

450 U9. országos ülés 1902 november 17-én, hétfőn. hiszem, hogy a képviselőházi iroda a képviselőkkel humorizálni akar akkor, mikor hozzájuk (Halljuk! Halljuk!) értesítések érkeznek és a levél borítékján nyomtatva ez a három czim áll: kegyelmes, méltóságos, nagyságos, a nélkül, hogy bármelyik ki volna húzva; tessék belőle választani. Hát én nem tudom, hogy ezek közül a czimek közül melyik díszesebb, melyik szebb, de annyit tudok nagyon jól, hogy a czim senkinek méltóságot nem ad, hanem ad a belső lelki tartalom és a szívbeli gazdagság. A m. kir. Ouria diszét és méltóságát nem a »nagyméltóságu« czim adja meg, a magyar miniszterét nem a »kegyelmes« czim, hanem amazét megadja az igazság eszménye és a magyar népnek beléje vetett bizalma, a magyar kormányét pedig a nemzet ereje, nagysága és hatalma. De ezekkel nem törődve, azt kérdezem, honnan vették a képviselők a »nagyságos« czimet? Förster Ottó: Tegyük le! Benedek János:,Nem is vettük fel, tehát nem is tehetjük le. Én nem vettem magamra, ám cziinezzen igy, a ki akar, ha neki Jól esik, de én nem vagyok nagyságos ur. (Éljenzés.) Tompa Mihály mondja egyik szatirikus megjegyzésében : Mondják, kisebbedünk, fogyunk; igaz-e? Nem, sőt mind nagyságosak levénk nagyhirtelen. Azt értem, hogyha az tttczasarkon hasznos ipart folytató csizmatisztitó azt a gavallért, ki a czipőjét kitisztittatja és ezért ellenszolgáltatásul egy hatos borravalót ad, még azon pótkérdésben is részesíti, hogy a hüvelykujját is kitisztítsam a nagyságos urnak ? de azt nem értem, hogy miért kell a népképviselőknek nagyságosnak lenni és honnan a pokol fenekéből vették ezt a nagyságos czimet ? Hát én utána jártam, mi magunk nem adtuk magunknak, mert mégis annyi tisztelet a liberális felfogás iránt mindnyájunkban van; sem törvény, sem miniszteri rendelet nem állapította meg a képviselők nagyságos czimet. Megállapították a hoppmesteri hivatalnak a léhütői, egész önkényesen besorozták a magyar képviselőket a VI. rangosztályba, ezzel akarván dokumentálni, hogy a magyar képviselő több tekintélyre, magasabb rangra és czimzésre nem tarthat számot, mint a mennyi a VI. rangosztályu hivatalnokoknak dukál. így a képviselőt csak a nagyságos czim illetvén, felette vannak a méltóságosak, a kiknek kategóriája óriási, felette vannak a már letűnt, a létező és az ezután születendő kegyelmesek; szóval a képviselő, a kinek első sorban. igazi belső erőre, tekintélyre volna szüksége, a jelenlegi demokratikus és liberális rendszer- alatt besoroztatott egyszerűen a VI. rangosztályba, mindjárt a manipuláns őrmesterek mellé. (Derültség.) Nem tudom, miért történt ez, azért-e, hogy a képviselőket nagyobb tiszteletben ne kelljen részesíteni, vagy azért adatott-e a nagyságos czim, mert valamikor az erdélyi fejedelmek viselték ezt a czimet, tehát a képviselőknek fejedelmi czim dukál, vagy talán az erdélyi fejedelmeknek dukál oly szobrocska, a milyent csak a nagyságos urak igényelhetnek maguknak ? {Derültség, i Ha ezt a házat a régi rendi alkotmány folyományának tekintjük, a régi rendi alkotmánybeli a.lsótábla jogfolytonossága kifejezésének, talán volna jogczim a képviselők czimzésére, de ekkor sem illethetné meg őket egyéb a tekintetesnél, mert a régi rendek tekintetes karok és rendek voltak. Azonban a mai képviselő ereje és hatalma nem a rendi alkotmányban gyökerezik, hanem gyökerezik a nép akaratában ; a képviselőt tehát nem illeti meg magasabb czim, mint magát a népet. Már pedig a nép egyenlő az uralkodóval, a törvényalkotás egyenlő faktora a király és a törvényhozás. De én nem azt mondom, hogy »felséges« czimet kapjunk, (Derültség.) azt sem akarom vitatni, hogy azt a czimet kayjjuk, a mit a népnek szoktak megadni, t. i.: Hallja kend! Nem kell czim a képviselőnek ; a képviselő » képviselő ur«, de csak akkor »képviselő ur«, ha képviselői kötelességét teljesiti, hogyha igazán a nép, a nemzet érdekeit képviseli. (Igaz! Ugy van! a szélsőbalul dalon.) Jelenleg azonban a nép érdekeinek képviseletéről nagyon bajos szólani, mert most Magyarországon nem a nép választ, hanem választanak a választói névjegyzékbe bekerültek, ebbe pedig a jogaiktól megfosztottak ezrei és százezrei nincsenek hevévé. A liberális kormánynak, ha igazán szabadelvű akar lenni, egyik legszebb alkotása az lenne, hoery akár általános szavazati jognak nevezze. (He'yeslés a szélsébaloldalon. Egy hang a jobboldalon: Isten őrizzen!) "akár a szavazati jog kiterjesztésének, de mindenesetre menjen túl a jog azon kritériumon, a melynek keretében most mozog, és adja vissza, adja meg az embernek azt a polgári jogot, a melytől eddig százezrek meg vannak fosztva. (Elénk helyeslés a szélsöbaloldalon.) Teheti ezt a magyar nemzeti szellem, a magyar nemzeti érdekek bármiféle sérelme nélkül. Én magam sem volnék jelen viszonyaink között a korlátlan általános szavazati ! jog hive. Kell azt Magyarországon egy értelmi ós érzelmi — de nem adózási — czenzushoz kötni. Ha megvan egyfelől a kellő ismeret, legalább az irni és olvasni tudás, másfelől a kellő szeretet a magyar haza ügye és érdeke iránt, melyet a magyarul való tudással bizonyíthatni | be, akkor miért foszszuk meg őt attól a jogtól, mely őt véráldozata, pénzáldozata és munkája által, melyet a társadulomban kifejt, joggal megilleti. (Igaz! ügy van! a szélsí'baloldalon.) Ne a kivándorlási törvény megalkotásával igyekezzék csendőr-uralmat létesíteni a kormányelnök ur, hanem a jognak és a megélhetésnek • megadásával igyekezzék azt a szeretetet fejleszteni a népben, a mely itthon tartja s mely megérteti vele, hogy e hazán kivül nincsen számára hely, és igyekezzék azon munkálkodni,