Képviselőházi napló, 1901. VIII. kötet • 1902. október 8–november 18.

Ülésnapok - 1901-149

Ih9. országos ülés 1902 november 17-én, hétfőn. 441 viselő urnak nincsen igazsága. Azonban egyet örömmel hallottam tőle és ez az volt, a hol megemlékezett Jellasicsról. Mi azt a kivont kardu hőst Zágráb utczáján mindenkor borongó szívvel nézzük. Mindenkor fáj nekünk az a visszaemlékezés, fájnak azok az árnyak, a melyeket fellebbentettek azok a visszaemlékezések. Es mi ezt a kivont kardu hőst mindig a magyar nemzet megátalkodott ellenségének tekintettük és tekintjük ma is; és horvát testvéreink részéről fáj nekünk azt tapasztalni, hogy ők Jellasicsot, mint nagy nemzeti hőst igyekeznek feltüntetni. Azért igen jól esett most Kovacsevics t. képviselő úrtól azt hallani, hogy Jellasics nem horvát nemzeti felfogású embereket, hanem osztrák zsoldosokat gyűjtött a bécsi kamarilla számára, és hogy nem horvát nemzeti hős volt ő, hanem csak a kamarillának egyik bérszolgája. (Helyeslés. Ugy van! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) A magam, részéről különben, t. ház, azt óhajtom, hogy ne a felfogásbeli ellentétek élesittessenek ki Horvátország és Magyarország között, a horvátok és magyarok között, hanem ellenkezőleg keresendők, a múltból meríthető, közös érintkezési pontok, a közös érdekek, melyek a Szent István koronája országait kell, hogy egybe kapcsolják, s hogy a horvát testvérek ne csak itt a házban egy ideális gondolkozású emberüknek felszólalásával, hanem magatartásukkal is adják tanújelét annak, hogy ők csakugyan jó magyarok a mellett, hogy horvátok, hogy jó magyar állampolgárok és hogy a magyar államtól elszakadni nem kivannak. Mondjanak le nagy álmaikról, ne igyekezzenek Fiume közjogi helyzetét oly értelemben megoldani, hogy az a magyarság ellen irányuljon; ne igyekezzenek olyan tendencziákat tanúsítani, a melyek külön horvát állampolgárságot akarnak megteremteni, Ne igyekezzenek az anyaországtól elszakadni; ne inzultálják azokat, a kik Zágráb utczáin magyarul beszélnek, s egyáltalában ugy a magyarok iránt, mint Horvátország egyéb lakosai iránt is viseltessenek azzal a koncziliáns, egyeztető magatartással, a melyet Nagy Ferencz minapi beszédében olyan szépen magasztalt, s a miniszterelnök ur egyik erénye gyanánt emiitett fel. Bujanovics Gyula t. képviselő ur a függetlenségi pártnak szemrehányást tett azért, hogy indemnity-javaslatok beadására kényszeríti a kormányt. Igaz, elismeri azt is, hogy nem egészen a függetlenségi pártot terheli a felelőség azért, de később a függetlenségi pártnak fordul egészen, és oly színben igyekezik feltüntetni a dolgot, mintha tisztán és kizárólag csak a függetlenségi párt volna oka annak, hogy a rendes kormányzási szokások ellenére a mi magyar kormányunk folytonosan indemnity-javaslatokkal foglalja el a ház idejét, az ország munkásságának javarészét. Ezzel t. ház, különösen a jelen alkalommal, KÉPvn. KAPLŐ. 1901—1906. vm. KÖTET. a jelen indemnity-tárgyalás alkalmával a függetlenségi pártot vádolni egyátalán nem lehet. Nem lehet pedig azért, mert a függetlenségi párt nemcsak, hogy hozzá nem járult, de teljes erejéből ellenezte, hogy oly hosszú időre szüneteltessék a házat, (Igaz! TJgy van! a szélsőbaloldalon.) hogy teljes négy hónapon keresztül megbénittassék a képviselőház működése, az a munkálkodás, a melyre megbízást nyert a néptől, hogy teljes négy hónapon keresztül meg legyen Magyarországon a törvényhozás gépezete és a törvényhozás tanácskozásának folytatása akadályozva annyira, hogy még a szünetek alkalmával szokásos mód se legyen meg, hogy ugyanis busz képviselő kívánságára össze lehessen hivni a házat. (Igaz! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Nemcsak, hogy szünetet adott, de egészen leszerelte az országgyűlés működését a t. miniszterelnök ur, és ő az oka, hogy ily hosszú ideig pihenvén a ház, most nagyon kevés idő jut a törvényjavaslatok megvitatására. Es még ráadásul most sem azokat a törvényjavaslatokat terjeszti elő a t. miniszterelnök ur és a t. kormány, a melyekre nézve még a szünet előtt tettek ígéreteket. Hiszen megígérték a tisztviselők fizetésének rendezéséről szóló törvényjavaslat, a polgári perrendtartásról szóló törvényjavaslat előterjesztését, megígérték a közigazgatás keretébe vágó többi törvényjavaslatok benyújtását; és mindezekből nem látunk semmit. Elejtett megjegyzéseket hallunk e javaslatokról, a lapokban olvasunk róluk, de most egyszerre az indemnity-vita kellős közepén mintegy meglepetésül ide dobja a miniszterelnök ur a katonai javaslatokat, (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) a czivillista felemeléséről szóló javaslatot, (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) és ezzel az ellenzéknek mintegy kötelességévé teszi, hogy a vitát necsak arra a szűk keretre szorítsa, mint eredetileg tervezte, de kiterjeszsze azontúl is ezekre a kérdésekre. (Igaz! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) A törvényalkotások, t. ház, nemcsak a kormány jogkörébe tartoznak, nemcsak a kormány és a mögötte ülőkre tartozik ez, de ebből ellenzésével az ellenzéknek is ki kell vennie a részét ; és ép oly jó munka az, a melyet az ellenzék az ellenzésével kifejt, mint az, ha a kormánypárt a miniszterelnöknek vagy más miniszternek és az előadóknak előterjesztését helyesli és megszavazza. (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Nekünk a magyar nép érdekében, a mi választóink érdekében el kell mondanunk mindazokat a jogos kívánságokat, a melyek lelkünkben élnek, fel kell tárnunk a nép helyzetét, hogy a helyzetnek ez a feltárása világot vessen egyszersmind azokra az ujabb törvényjavaslatokra, a melyeket egész ötletszerűen, véletlenül hozott be a vitába a t. miniszterelnök ur. (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) És épen azért, mert erre nem nyilik más alkalom, — mert a költségvetést a jövő évben fogja előter56