Képviselőházi napló, 1901. VIII. kötet • 1902. október 8–november 18.

Ülésnapok - 1901-148

412 HS. országos ülés 1902 november Ib-én, szombaton. És mi összetett kézzel, sajgó szívvel vagyunk kénytelenek nézni, hogy a mi iparosaink, a mi kereskedőink tönkremennek, (Ugy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon) elzüllenek és e nemzetnek az az osztálya, a mely a maga függetlenségével, a maga intelligencziájával hivatva volna a középosztályt helyettesíteni, maholnap teljesen eltűnik a láthatárról. (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon. Egy hang a szélsőbáloldalon: Elég haj!) De, t. ház, a hadseregre, a mely már valóságos katonai uralmat gyakorol felettünk, arra van pénzünk. Hazánk a Kárpátoktól az Adriáig egy valóságom árverési, csarnok, (Igazi Ugy van! a szélsőbaloldalon.) És hogy ez igy van, ám tessék figyelemmel kisérni a hivatalos lapnak árverési rovatát, a mely a hivatalos lap legnagyobb részét tölti ki, és tessék figyelemmel kisérni a statisztikai kimutatásokat a végrehajtások és árverések számának emelkedéséről, (Ugy van! Ugy van! a bal- és a szélsöbaloldalon.) és akkor majd elhiszik, hogy csak tető alá kellene húzni a Kárpátoktól az Adriáig ezt a földterületet és valóságos árverési csarnokhan volnánk. (Ugy van! Ugy van! a bal- és a szds'ibaloldalon.) T. 'ház! (Sálijuk! Halljuk !) Ezek a kérdések otyanok, a melyek elől kitérni vagy félreállani nem lehet. (Ugy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Zilált gazdasági élet mellett rendezett politikai viszonyokat nem tudok elképzelni. (Ugy van! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) És akkor, t. ház. a midőn politikai és különösen gazdasági életűnk oly ijesztő képeket tár elénk • bízvást •elmondhatjuk aztj hogy e nemzetnek gazdasági élete és egész társadalma beteg. (Ugy van! Ugy van ! a bal- és a szélsöbaloldalon.) Ezeknek az állapotoknak legrombolóbb megnyilvánulása ott jelentkezik, a hol a hazafias érzésnek egyesítenie kellene bennünket. (Ugy van! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) De, t. ház, vájjon azoktól, a kik gazdaságilag, anyagilag már a sülyedés fokán állanak, és a kik nem képesek a maguk függetlenségét megőrizni másokkal szemben, elvárhatjuk-e, vájjon ilyen enervált társadalom mellett van-e kilátásunk arra, hogy hazafias téren is, tehát nemzeti, ideális téren is találkozzunk és egyesüljünk ? Hiszen azoknak, a kik már igy le vannak törve, és igy le vannak járatva: azoknak, akiket csak a gazdasági küzdelem és megélhetés nehézségei foglalnak el, nincs idejük, de erejük sincs arra, hogy nemzeti, ideális czélokért lelkesedjenek. (Ugy van! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) T. ház! Itt vannak azután az osztrák állapotok. Négy esztendeje már annak, — hogy csak a legutóbbi időre tekintsünk vissza — hogy folytonosan el akarunk szakadni Ausztriától, és azt látjuk, hogy sehogy sem tudjuk az ország dolgát dűlőre vinni. Azok az állapotok, & melyek Ausztriában uralkodnak, intő' jelet és példát szolgáltathatnak nekünk arra, hogy nagyon ideje van már és csakugyan eljött már a tizenkettedik óra arra nézve, hogy az a politikai kapcsolat, a mely bennünket Ausztriával összeköt, kettévágassák, mint annak a hajónak a kötele, a mely viharverte tengeren van, mert csak igy szabadulhat a végveszélytől. (Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Az osztrák parlamentből csak a tegnapi nap folyamán voltunk szerencsések olvasni holmi erőgyakorlatokat és pofonbeli müveleteket. (Mozgás jobb felől, Elnök csenget.) Hogy ezek az állapotok ott valahogy szanáltassanak, az teljesen ki van zárva. Az ottani politikai viszonyok és a helyzet maga teljesen kizárják azt, hogy ott egészséges viszonyok álljanak be. (Ugy van! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) És a midőn mi ezt tudjuk, látjuk; a midőn tapasztaljuk azt, hogy Ausztriában a nemzetiségi kérdések oly éles ellentétbe helyezkedtek egymással, hogy ott ezen kérdéseket már csak a kardok és a szuronyok fogják megoldhatni: akkor nekünk kötelességünk volna saját hazánk jövő biztonsága szempontjából (Ugy van! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) eleve azon igyekezni, hogy ettől a rákfenétől, ettől a betegségtől, a mely majd akkor, a mikor erőteljesebben a harcz mezején fog megnyilvánulni, megszabaduljunk minélelőbb. (Ugy van! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) És, t. ház, azt látjuk, hogy egyáltalában nem siet a t. kormány ezen kapcsokat meglazítani és feloldani; sőt ellenkezőleg azok a folytonos utazgatások Bécsbe és Ischlbe megerősitenek bennünket a multak tapasztalatai alapján abban, hogy igenis itt bujósdi játékot játszanak a nemzettel szemben; (Ugy van! Ugy vau! a szélsöbaloldalon.) évek óta bekötik a nemzet szemet, hogy világosan ne lásson., (Ugy van! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) És egy fait accompli elé akarják a nemzetet állítani, hogy akkor, a mikor már egy kész dologgal jönnek a nemzet elé, a nemzet keze meg legyen kötve. (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) .Ez t. ház, kijátszása a parlamentáris felfogásnak és magának a parlamentarizmusnak; de kijátszása egyúttal a nemzet jogainak is. (Ugy van! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Azokban az életbevágó és fontos kérdésekben, a melyek Ausztriával szemben szőnyegen vannak, nekünk, mint az országgyűlés tagjainak, kötelességünk tudni azt,, hogy mit tervez, mit akar a kormány. Mert e nemzetet nem a kormány képviseli, hanem képviseljük mi mindannyian, és itt megköveteljük joggal azt, hogy nyilatkozzék a kormány azokról a kérdésekről, melyek Magyarországnak eminenter elsőrendő létszükségleteit képezik. (Ugy van! Ugy van! a szélsöbaluldalon.) Ha tekintjük, t. ház, azt a nagymérvű fegyverkezést, a melylyel újból ide hozakodnak, ha széjjelnézünk a nemzetközi politikai viszonyokban, s ha gondolkozunk egy kissé, hogy ez óriási, nagymérvű fegyverkezés miért történik, én a népek jogainak megvédelmezését abban nem látom. (Ugy van!