Képviselőházi napló, 1901. VIII. kötet • 1902. október 8–november 18.

Ülésnapok - 1901-148

'1Í8. országos ülés 1902 november 15-én, szombaton. 4Í3 TJgy van! a szélsöbaloldalon.) Sőt ellenkezőleg lelki szemeim elé tárulnak a múlt évszázad első negyedének politikai viszonyai, a mikor megalakították a szent szövetséget, nem ám azért, a mint ezt a szent szövetség megalapitása előtt egypár évtizeddel a napóleoni harczokban hirdették, hogy a nemzetek igazságát, függetlenségét, szabadságát megvédelmezzék, nem azért, hanem azért, hogy a dinasztia nagy hatalmát megállapítsák. (TJgy van! TJgy van! a szélsöbaloldalon.) Én ebben a hármasszövetségben nem látok egyebet, mint azt, hogy itt dinasztikus szempontok nyomulnak előtérbe (Igaz! TJgy van! a szélsöbaloldalon.) és pedig a nemzetnek rovására. (Igaz! TJgy van! a szélsöbaloldalon.) Az a katonai uralom, a mely megállapittatott a múltban és a melynek véghetetlen fokozását követelik most, nem a nemzetért, nem a nép fiaiért, hanem egyes családoknak magas tisztségek gyakorlására, dinasztikus hajlamainak megerősítésére szolgál. (TJgy van! TJgy van! a szélsöbaloldalon.) Most, t. ház, áttérek röviden még arra, hogy a napokban a kormány benyújtott kisebb javaslatokat, a mely javaslatok a kivándorlás megakadályozásáról, a határrendőrségről stb. szóínak. (Halljuh! Halljuk! a szélsöbaloldalon.) .Elismerem azt, hogy ezek a kérdések rendkívül fontosak; elismerem azt is, hogy szükség van reájuk. Sőt elismerem azt is, hogy azok az állapotok, a melyek ezekben az egyes kérdésekben fejtegettetnek, szanálásra szorulnak. De, t. ház, nem hiszem én azt, sőt egyenesen tagadom, hogy ilyen apró-cseprő javaslatokkal a nemzet sorsán segíteni lehetne. (Igaz! TJgy van! a szélsöbalodalon.) Flastrommal nem lehet vérbajokat gyógyítani; mert itt a vérbaj bent a nemzetben van; nem ilyen apró-cseprő javaslatokkal kell a kormánynak előállania, hanem álljon elő valóságos nemzeti alajaon álló javaslatokkal, az önálló vámterület kérdésével, az önálló hadsereg kérdésével, és akkor, ha ezeket a dolgokat helyes nemzeti alapon megoldotta, nem lesz szükségünk ily apró-cseprő javaslatokra. Mindezek betetőzéséül még azt vagyok bátor felhozni a t. háznak, hogy akkor, a mikor a nemzet testnek rétegei a teljes anyagi lefokozás terére jutottak; mikor nemcsak a földmivelő, de az iparos és a kereskedő is a súlyos adózási viszonyokkal küzd, és folytonos harczban van az állammal, akkor tudjuk azt, hogy hatszáz millió koronás alapunk van, oly titkos alapunk, a melynek rendeltetését nem tudjuk, a melynek hasznát nem látjuk. Polczner Jenő: Katonai czélokra való. Bartha Ferencz: Hogy katonai czélokra való, azt talán bizonyítani sem kell. Ez a rengeteg kincs, a melylyel Magyarország még sohasem rendelkezett, a mióta államnak nevezheti magát, nem szolgál a polgárok javára, (Igaz! TJgy van! a- szélsöbaloldalon.) hanem igenis, a mint a kimutatás bizonyítja, a t. pénzügyminiszter ur egyszerűen rendelkezik róla, mint sajátjáról, hogy a maga ízlésének megfelelően kölcsönöket ad belőle az egyes bankoknak, igy többek közt a bécsi Unió-banknak adott 2,460.000 koronát, Polczner Jenő: Bécsi banknak magyar pénzt. Bartha Ferencz: Nem értem, mi közünk van nekünk a bécsi Unió-bankhoz, de abban, hogy magyar pénzt, a mely magyar adózó polgárok verejtékével és zsandári fedezettel szereztetett be az állam kasszájába, külföldi bankoknak adunk, ebben sem politikát, sem észszerüséget nem látok. (Igaz! TJgy van! a szélsöbaloldalon.) Polczner Jenő: Majdnem hazaárulás-számba megy! Bartha Ferencz: Itt van egy másik tétel is: a haditengerészet rendkívüli szükségleteinek fedezésére 6,286.000 korona. iSTekem, t. képviselőház, nincsen tudomásom arról, hogy a törvényhozás ezt az előlegadást megszavazta volna. A t. pénzügyminiszter urnak nem volt joga a törvényhozás tudta és beleegyezése nélkül a haditengerészetnek ily előleget adni. (Igaz! TJgy van! a szélsöbaloldalon.) Az ily előlegadás kijátszása a nemzet pénzmegszavazási jogának, (Igaz! TJgy van ! a szélsöbaloldalon.) mert bizonyos előérzet fogja el a túloldalt, a mely igy okoskodik : ha a pénzügyminiszterünk már odaadta azt a pénzt, a honnak ugy sem kapjuk vissza, hát szavazzuk meg. Ismétlem, hogy ez egyenes kijátszása a törvényhozás jogainak. A mikor ebből a 600 milliós rengeteg kincsből sem a tanítóságnak, sem a tisztviselőknek, sem a vasutasoknak nem jutott semmi, és akkor, a mikor az adóterheket nem szállítjuk le, a mikor a kereskedelem és ipar a legsúlyosabb válsággal küzd, akkor, a mikor a hadseregnek újból és újból száz meg száz milliót akarnak adni, és folyton ujabb, előre nem látható milliókat követelnek, nem vagyok abban a helyzetben, s hazafiúi kötelességérzetem tiltja, hogy ennek a kormánynak az indemnitást megszavazzam. (Élénk helyeslés és éljenzés a szélsőbaloldalon. Szónokot számosan üdvözlik.) Endrey Gyula jegyző: Rátkay László! Rátkay László: T. képviselőház! (Halljuk! Halljuk! a szélsöbaloldalon.) Előre is kijelentem, t. képviselőház, hogy a felhatalmazási p

törvényt a kormánynak nem szavazom meg. (Elénk helyeslés a szélsőbaloldalon.) Hogy miért nem szavazom meg, erre az érveket az államélet különböző területeiről fogom venni, de hogy miért jelzem előre egészen tisztán, hogy milyen lesz beszédem beosztása, ez az előljáró beszéd szól a t. házelnök urnak. (Halljuk! Halljuk! a szélsöbaloldalon.) A t. elnök ur a múlt héten Gabányi Miklós t. képviselőtársamnak beszédénél megakasztotta a szónokot és felvetette azt a kérdést, hogy a szónok beszéde miként függ össze a felhatalmazási törvényjavaslattal? Grabányi Miklós