Képviselőházi napló, 1901. VIII. kötet • 1902. október 8–november 18.

Ülésnapok - 1901-147

394 Í47. országos ülés 1902 november 14-én, pénteken. ben levők közül legfeljebb két képviselőnek felszólalása után, egyszerű szavazással dönt.« A 140. szakasz igy szól: A bizottságok jelentései, illetőleg javaslatai, a kisebbségi vagy különvéleménvékkel együtt kinyomatván, rendkívüli eseteket kivéve, legalább három nap közbevetésével napirendre tűzetnek, illetőleg osztályokhoz u tasittatnak.« Ámbár megengedem, t. ház, hogy nincs a házszabályokban világosan megmondva, de mindezekből a felolvasottakból, azok értelméből, azt kell következtetnünk, hogy az a kérdés, vájjon valamely tárgy az osztályokhoz utasittassék-e vagy nem, akkor merül fel szabályszerűen, a mikor a szakbizottság arra vonatkozó jelentését beadta. Mondom, elismerem, hogy a házszabályokban világosan kimondva nincs, de mind ez imént felolvasott határozatoknak nem volna értelme, ha a házszabályok azt,hogy bizottsági illetveosztály-előkészitéshez utasíttassanak a törvényjavaslatok,nem inkább kumulative, mint disjunktive mondanák ki. A mennyiben a ház ehhez a felfogáshoz hozzájárul, annak a kérdésnek elintézése, hogy ez a törvényjavaslat az osztályokhoz utasittassék-e, teljesen nyitva maradna addig az időpontig, a mikor a bizottság, a melyhez utasittatik, beadja jelentését. Nézetem szerint ennek a kérdésnek a felvetése, hogy t. i. az osztályokhoz is utasittassék-e a javaslat, akkor volna helyén, a mikor a bizottság be fogja adni a maga jelentését, (Felkiáltások a szélsöbaloldálon: Akkor is!) Én igy fogom fel a dolgot. De abban az esetben, a hol a házszabályok világos rendelkezésével nem állunk szemben, hanem csak olyan rendelkezésével, a melyet én, azt hiszem, teljesen helyesen és logice, ugy értelmezek: nem erőszakolhatom rá nézetemet a házra. Csak felhívom a t. ház figyelmét arra, hogy semmi prejudicium abból nem származik, ha a ház a törvényjavaslatot most a bizottsághoz utasítja, mert az osztályokhoz azután is utasíthatja, ha majd a bizottság beadja a maga jelentését. Mindazon szakaszok, a melyekre hivatkoztam, más logikus magyarázatot nem engednek meg, mint hogy a szakbizottsági tárgyalás okvetlenül történjék meg, az arról szóló jelentés beadásakor pedig dönthet a ház a felett, vájjon a javaslatot az osztályokhoz is kivánja-e utasítani? (Élénk helyeslés jobbról.) Ezek után van-e még valaki, a ki a házszabályokhoz akar szólani? Endrey Gyula jegyző: Eátkay László! Rátkay László: T. képviselőház! A házszabályokhoz kívánok szólani, és mindjárt előre is kijelentem, hogy egészen ellenkezőképen magyarázom a házszabályokat, mint a t. elnök ur magyarázta. A magyar parlamentnek, a magyar képviselőháznak még a multakból származó házszabálya volt az, hogy az osztályokhoz utasított minden kérdést. Mi volt ezzel a czélja? Hogy minden képviselőnek az osztályokban, tehát azoknak a képviselőknek is, a kik egyes bizottságoknak nem tagjai, mód adassék arra, hogy egy kérdést tisztán lássanak. (Ugy van! Ugy van! a szélsöbaloldálon.) Most már a t. elnök ur azt mondja, hogy nem akadályozza az osztályokhoz való utasítást az, hogy ez a javaslat kiadatik a pénzügyi bizottságnak. Bocsánatot kérek, a pénzügyi bizottság ezt a törvényjavaslatot már csak a pénzügyi szempontból bírálja: vájjon az országnak van-e arra elég fedezete, elég vagyona? Azt a kérdést azonban, hogy ezt a törvényjavaslatot egyáltalában tárgyalja-e a ház vagy nem, csak az osztályok dönthetik el. (Ugy van! Ugy van! a szélsöbaloldálon.) Én, t. képviselőház, azért szólottam a házszabályokhoz, hogy tiltakozzam ezen törvényjavaslat tárgyalása ellen. Tudom a gyakorlatból — elég helytelen, de bevett gyakorlat — hogy ennek a háznak asztalára semmi törvényjavaslat nem jöhet a nélkül, hogy az előbb a királynak bemutatva ne lett volna. E szerint a királynak tudnia kell, hogy a czivillistát emelni akarják. (Ugy van! Ugy van! a szélsöbaloldálon.) Lehet, hogy a t. miniszter urak nem világosították fel őszintén a magyar királyt. Meg kell értetni a magyar királylyal, hogy egy koldus országgal áll szemben, (Hosszantartó élénk helyeslés és taps a bal- és a szélsöbaloldálon.) én meg vagyok győződve, hogyha hivatkoznak a magyar király igazságérzetére és gavallér érzésére, (Ugy van! Ugy van! a szélsöbaloldálon.) ő fogja maga követelni, hogy ez a törvényjavaslat a napirendről levétessék. (Ugy van! Ugy van! a szélsöbaloldálon.) Ezért hozzájárulok Barabás Béla t. képviselőtársam indítványához, hogy az először az osztályokhoz utasittassék. (Ugy van! Ugy van ! Hosszantartó élénk helyeslés és taps a szélsőbaloldalon.) Barabás Béla: T. ház! Elnök: T. képviselőház! Taián a további felszólalástól el fog állani a t. képviselő ur azok után, a miket mondani akarok. Megmondottam, hogy én a házszabályok azon rendelkezését, a mely világos szavakkal kifejezve nincs, hogyan értelmezem. Azonban a 125. §. azt mondja, hogy a tanácskozás előkészítése osztályokban vagy bizottságokban történik. Mihelyt az az értelmezés, a melyet én adtam és a melyet legjobb meggyőződésem szerint helyesnek tartok, egyhangú megnyugvással nem fogadtatik, kénytelen vagyok respektálni a háznak azt a jogát, hogy döntsön a felett, vájjon e javaslát a bizottsághoz vagy az osztályokhoz utasittassék-e? Mivel azzal az indítványnyal szemben, hogy az a pénzügyi bizottsághoz utasittassék, beadatott az az indítvány, hogy az osztályokhoz utasittassék, és mivel ez az indítvány igy megfelel a 129. §-nak, mely szerint a minisztérium által előterjesztett törvényjavaslatoktól az osztályülési, illetőleg a bizottsági tárgyalást megtagadni nem lehet: ennek folytán kénytelen vagyok az a feletti szavazást elrendelni, vájjon a javaslat a bizottsághoz utasittassék-e, vagy pedig a bizottság helyett egyenesen az osztályokhoz, a mint azt