Képviselőházi napló, 1901. VIII. kötet • 1902. október 8–november 18.
Ülésnapok - 1901-130
32 130. országos ülés 1902 október 10-én, pénteken. ugyanazon nézetben lettem volna, mint máskor, — csak azt a kérdést vetem fel, hogy nem lenne-e veszedelmes praecedens, ha a t. képviselőház a jegyzőkönyv hitelesítésénél egy határozatát megmásítja. Ezt méltóztassék meggondolni. A dologra magára nézve nekem épen semmi kifogásom sincs, de ez a házszabálytól és a rendes eljárástól való eltérésnek kérdése, a mely nézetem szerint aggályos praecedens lehetne. (TJgy van! a jobboldalon.) Ezt méltóztassék megfontolni. Akármit határoz a ház, én akármibe is szívesen belenyugszom. Gr. Apponyi Albert: T. képviselőház. Minthogy én voltam szerencsés az elnöki széket elfoglalni, midőn ez az ügy elintéztetett, azért ténybeli rektifikáczióval kell élnem azokkal szemben, a miket Bátkay László t. képviselő ur mondott. (Halljuk.) Bármi álljon abban a nyomtatott tudósításban, a mely kiosztatott és a mely még hivatalos jelleggel nem bír,*) az elintézés nem volt az, a mit a t. képviselő ur mondott, t. i. hogy a királyi kéziratnak eredetije az országos levéltárban- helyeztetik el. (Zaj a szélsőbaloldalon.) Bármi álljon ebben a nyomtatványban, a mely — ismétlem — hivatalos jelleggel nem bír és nem is bírhat, mivel még nem ment keresztül a naplóbiráló-bizottságnak munkálatán, tehát csak privát informáczióra szolgál, a tényállás az, hogy az elintézés nem volt az, a mit a t. képviselő ur mondott, hogy t. i. a királyi kéziratnak eredetije az országos levéltárban elhelyeztetik. Éz csak azon tények közé tartozott, melyeket az elnökség a ház tudomására hozott. Az elintézés, a melyre nézve én a kérdést világosan feltettem, illetőleg melyet én a háznak ajánlottam, az volt. hogy a ház tudomásul veszi ugy a királyi eldöntést, mint a királyi, kéziratnak a levéltárban való elhelyezését. Én ezt a kijelentést nem elsietve, hanem — őszintén szólva — abban a várakozásban, hogy talán valaki hozzászól még. meglehetősen vontatva tettem, (Ugy van! jobbról.) ha jól emlékszem, néhány közbeszólás is volt a háznak ezen oldaláról, (A szélsöbaloldalra mutat.) tehát senkinek figyelmét el nem kerülhette, legalább az én hibámból nem, (ügy van! a jobboldalon.) és a ház — nemine contraclicente — azt határozta el, hogy tudomásul veszi az elintézést. Ennyit a tényállás helyreállítására kötelességemnek tartottam elmondani. (Helyeslés a jobboldalon.) Kossuth Ferencz: A t. ház elnézését kérem, ha én is hozzászólok a kérdéshez. (Halljuk!) Az a tény, hogy az Országgyűlési Értesitő-ben nincs benne az igen t. elnök urnak az a kijelentése, a melyről most szó van, bizonyítja, hogy ezt a kijelentést maguk a gyorsírók sem hallották, mert az fel nem tételezhető, hogy ők, a kik a legnagyobb pontossággal teljesitik köte*) Az elnök itt az országgyűlési értesítőt (autogramiuot) érti. lességüket, e kijelentést akár vigyázatlanságból, akár készakarva kihagyták volna. Én egészen őszintén bevallom, hogy habár az egész idő alatt ezen a helyen ültem, egy szót sem hallottam az egész kijelentésből, (Felkiáltások a szélsőbalról : Mi se!) igenis egy szót sem, t. képviselőház, az pedig konstatálható mint egészen biztos tény, hogy szavazás erre a kérdésre vonatkozólag nem történt. (Felkiáltások jobbról: Nem is kell!) Az igen t. elnök urnak kijelentését tehát maguk a gyorsírók sem hallván, azért senki e padokról nem okolható, hogy e kijelentést szinte nem hallotta. Azt vagyok bátor az igen t. miniszterelnök ur figyelmébe ajánlani, hogy fontolja meg, hogy mi nagyobb baj, az-e, hogy ha konstatáljuk, hogy a rossz akusztika folytán meglepetésszerűen ment keresztül egy ilyen fontos ügy a házban, vagy pedig az-e, hogy a képviselőház ellenőrzési és vitatkozási joga csorbát szenvedjen egy formalitás tiszteletben tartása kedvéért? mert az elnöknek oly kijelentése, mely r et sem a gyorsírók, sem a ház nagy része nem hallhatott, másnak mint formalitásnak a jelen esetben nem tekinthető. Ezt vagyok bátor az igen t. miniszterelnök ur figyelmébe ajánlani. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Einök: T. ház! A t. képviselő ur szavaira vonatkozólag kénytelen vagyok kijelenteni azt, hogy gr. Apponyi Albert, a ház t. elnökének abbeli nyilatkozata, hogy ő tegnap tényleg kimondta a ház határozatát, mely szerint a bejelentés tudomásul vétetik, a jegyzőkönyvből tényleg konstatáltatott. Az, a mit a képviselő ur mond, hogy az »Országgyűlési Ertesitő«-ben ez nem foglaltatik, minthogy az hivatalos bizonyítékot nem képez, nem lehet döntő. Tény, hogy a jegyzőkönyvben magában a határozat így foglaltatik. Ezt konstatálni kötelességemnek tartottam. (Helyeslés.) Endrey Gyula jegyző: Madarász József! Madarász József: T. képviselőház! Tény az, hogy az elnök ur által a határozat tegnap kimondatott, de ugyanolyan valóságos tény az is, hogy tárgyalásra és szavazástételre a ház fel nem hivatott, pedig a házszabályok szerint a ház elnökének bármely tárgy után a kérdést szavazás alá kell bocsátani, a mi felállás és ülvemaradás által történik. Harmadszor világos tény az, hogy ha ezek nem volnának is, hogy senki nem hallotta a határozat kimondását. Tehát tökéletesen igaza van Kossuth Ferencz t. képviselő urnak, a midőn azt mondta, hogy ha meg is van a határozat hozva, miután a ház belátja, hogy az alkotmányos tárgyalás a végből nem történhetik meg, mert senki sem hallotta és nem vehetett róla tudomást, ez pedig sokkal fontosabb alkotmányos elv, hiszen maga a kormányelnök ur is azt mondta, hogy ő neki semmi kifogása nem lett volna a tárgyalás ellen, tehát mindezek igenis indokolják azt, hogy a ház Rátkay képviselő ur óhajtását teljesítse.
