Képviselőházi napló, 1901. VIII. kötet • 1902. október 8–november 18.
Ülésnapok - 1901-130
130. országos ülés 1902 október 10-én, pénteken. 33 Volt már eset rá, t. ház és t. elnök ur, de a fejem nem káptalan, hogy hivatkozhassam rá, hogy oly esetben, midőn mindenki meggyőződött arról, hogy bizonyos okok miatt, a melyek megtámadhatók, a melyek nem helyesek, valamely határozat hozatott, azt a ház kijavította. Ismételve kérem a t, házat, hogy az arány hányadának megállapítása (Derültség.) — igenis, Magyarország képviselőházában vagyunk, a törvény nem azt mondja, hogy quóta, hanem arány és annak hányada, — tehát: az arány hányadának megállapításáról szóló döntést kötelessége már magának a ház tekintélyének helyreállítása végett is, tárgyalásra tűzni ki, hiszen bizonyos vagyok benne, hogy e tárgyalás lefolyik egy negyed óra alatt, de legalább az alkotmányosság megmentetik. ügy van! a szélsőbaloläalon.) Én kérem a t. házat, méltóztassék Rátkay László t. képviselőtársam óhajtásába beleegyezni. (Elénk helyeslés a szélsőbaloläalon.) Széll Kálmán miniszterelnök: T. képviselőház ! (Halljuk! Halljuk!) Én a mióta csak itt ülök, mindig a szabad diskussziónak embere voltam és soha formalisztikus okokból, vagy bármi más okból, nem nyomtam el a többség szavazatával valamely méltányos kérését az ellenzéknek, (ügy van! jobbfelöl.) Erre méltán hivatkozhatom és csak mellesleg jegyzem meg, hogy ezen eljárásom egyike azon dolgoknak, a melyekkel én ebben a házban az objektív tárgyalást meghonositani igyekeztem és igyekeztem _a ház diskusszióit magas színvonalra emelni. Én az ellenzéket mint a parlament faktorát tekintettem mindig, minden diskussziónál s ez volt az, a mi elmémben megvillant volt akkor, a mikor azt mondottam, hogy az ellenzéknek ellenem nincs oka így eljárni. Kossuth Ferencz: Ezt a kérdést már elintéztük. Széll Kálmán miniszterelnök: Ezen eljárás és ezen előzékeny szellem volt az, a melyre én hivatkoztam, mint a melyet én az ellenzékkel szemben' mindig tanúsítottam, a melyre hivatkozom most is és a melyből azt a meggyőződést merítettem, hogy az ellenzéknek nincsen oka velem szemben ilyen üldöző modorban fellépni. (ügy van! jobb felöl) Azt hiszem, ezt a dolgot el lehet intézni a nélkül, hogy a házszabályokba ütköznénk és egy veszedelmes praecedenst alkotnánk, mert az egy veszedelmes preczedens volna, ha a ház elnöke által kimondott határozatot a ház nem hitelesítené, a mely határozatot hallania kellett mindenkinek. Kossuth Ferencz: Én nem hallottam! Széll Kálmán miniszterelnök: . . . Ámde ha nem is hallotta mindenki — hiszen minden ember nem is hallhat mindent — hogy mégis hallható volt, ezt mutatja az, hogy egy ellenzéki képviselő ur közbeszólással is élt épen ennél a kérdésnél. KÉPVH. NAPLÓ. 1901 1906. VIII. KÖTET. A t. ellenzéknek joga és alkalma van ezt a? kérdést indítvány alakjában a házba behozni és én nem fogom ellenezni azon indítvány tárgyalását, pedig ellenezhetném a házszabályok értelmében a megmotiválás után. Méltóztassanak tehát ez iránt indítványt tenni, én nem fogom ellenezni annak tárgyalását és akkor meg van adva a módja annak, hogy a diskusszió e felett megtörténhetik, a mi elől én nem tértem ki sohn. (Igaz! ür/y van! a jobboldalon.) így méltóztassék a kérdést elintézni, mert ekkor az önök álláspontja meg van óva és alkalmuk nyílik ezen kérdésben nyilatkozni. (Élénk helyeslés a jobb- és a szélsőbaloläalon.) Endrey Gyula jegyző: Thaly Kálmán! Thaly Kálmán: T. képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) Noha a t. miniszterelnök urnak mostani indítványa egy kissé kerülő utón vezet a czélhoz, de viszont azon indokból, a melyre ő különös súlyt helyez és a melyre részemről is súlyt helyezek, hogy t. i. a háznak formalitásai megtartassanak és azokon csorba ne essék, én részemről szívesen belenyugszom a kérdésnek ilyen módon való elintézésébe, (Helyeslés a szélsőbaloläalon.) De minthogy feliratkoztam, hogy ezen kérdéshez hozzászóljak, méltóztassanak megengedni, hogy a jövőben bizonyára előálló konfuziók elkerülése végett bátorkodjam a t. ház ós különösen az igen t. elnök ur figyelmét felhívni arra, hogy tény az, hogy ennek az uj háznak számtalan fogyatékossága van az ő czifrasága mellett és hogy ezek közé tartozik az is, hogy a mi igen t, elnök urunkat, a ki méltó a magas polczra, olyan magas polczra helyezték, hogy alig, és mi, a kik ezen az oldalon ülünk, épen nem halljuk szavát; a gyorsírók meg sokszor vannak azon helyzetben, hogy a felettük lévő elnöki pulpitusról mit sem hallanak. (Igaz! ügy van.') Számtalan ilyen eset fog még előállani annak következtében, ha nem segítünk u bajon. Különben is az akusztika gyarlóságán és egj r éb bajokon is segíteni kell, mert még a t. miniszterelnök ur| nak, a kinek pedig szép és érczes hangja van, sem halljuk szavát, kiváltképen, a mikor pártjához fordul, épen nem hallunk semmit, csak ugy sejtenünk kell, a régi házban pedig nagyon jól lehetett hallani a miniszterelnök urat. (ügy van! a szélsőbaloläalon.) Több ilyen egyéb kala: niitás is van, a mely konfuziokra fog jövőre ve! zetni. Alázatos kérésem tehát a ház elnökéhez, | de magához a házhoz is az volna, hogy ezeknek elkerülése végett — most már kitapasztaltuk sok rendbeli hibáját ennek az uj háznak],— méltóztatnék talán alkalmas időben, de nem nagyon soká, az elnök ur egy zárt ülést, vagy ha ugy tetszik, zárt értekezletet összehívni, a melyen előadhassa az ember a tapasztalt bajokat és hibákat, a melyek alkalmasak arra is, hogy a tárgyalásokat ilyen véletlen körülmények követ5
