Képviselőházi napló, 1901. VIII. kötet • 1902. október 8–november 18.

Ülésnapok - 1901-146

382 14-6. országos ülés 1902 november 13-án, csütörtökön. felkelésen kívül a rendek 21.622 gyalog katonát is szavaztak meg a kapuk szerint és egyszersmind kimondták, hogy minden kapu után egy lovas is állítandó. Ez a törvényczikk mutatja, hogy voltakép rendes katonaságról még akkor sem lehetett beszélni. Különös óvás tétetvén az iránt, hogy sem ezen felkelés tartama alatt, sem annak megszűntével a EK. és E.E. a bármiként támadandó hiányoknak betöltésére és ujonczok állítására ne kényszeríttessenek és semmiképen ne kényszeríttethessenek, az 1791: LXVI. t.-cz, azt mondja, hogy a magyar ezredek azon háborúban felette megrontatván és megkevesittetvén, ajánlunk 6000 ujonczot az 1741: LXIIT. t.-cz.-ben foglalt óvások és feltételek mellett. Továbbá ő felségének a magyar ezredeknek teljes szolgálati állapotban leendő megtartása iránti előterjesztésére a Karok és Rendek elhatározzák, hogy a küldöttség, melyet megbíztak, igyekezzék oly eszközt előterjeszteni, mely a törvények sérelme nélkül az adózó népre kevésbbé terhes legyen és a nép hajlamaival is ne ellenkezzék. Tehát csak 1791-ben lett egy depuiáczió kiküldve, melynek az lett volna a feladata, hogy a magyar katonai védrendszer, a magyar hadsereg iránt tüzetes javaslatot készítsen, mely azonban soha sem készült el, legalább törvénynyé soha sem vált és maradt minden a régi állapotban. Az 1802. évi I. t.-cz. azt mondta: A karok és rendek ő Felségének a dolgok mostani állásánál fogva ajánlanak 12 gyalog és tiz lovas ezredet, össztsen 64.000 embert a magyar hadseregre. Egyébiránt a magyar katonaság ügye mind a szám, mind a kiegészítés módjára nézve mindenkor az országgyűlés tárgyalásába tartozzék és az alkotmánynak, az ország alaptörvényeinek és a védelmezést illető előrebocsátott királyi jogoknak semmi hátrányára ne történjék. Az 1807 : L. az 1808 : VI. t.-cz. szintén ily módon, ily feltételek mellett ajánl meg 12.000, illetve 20.000 ujonczot. Az 1830 : VII. t.-cz. azt mondja: Minden jövendőre vonható következtetés nélkül az 1741 : LXIIL, az 1807 : I,, az 1808 : VI. t.-czikkekben foglalt óvásoknak épségben hagyásával a magyar ezredekben a királyi felség, és a haza iránti szeretetnél fogva önként és jóindulatból 48.000 ujonczot ajánlunk a magyar ezredekre és határőrökre nézve. Hogy azoknak parancsnokául és főtisztekül született magyarok fognak kineveztetni, gondosan szivén fogja viselni ő Felsége. (Felkiáltások a szélsőbalok! álon: Látjuk!) Az 1840 : II. t.-cz. azt mondja, hogy segedelemképen minden ebből vonható következtetés nélkül és az illető törvényekben foglalt óvások mellett a magyar ezredekre önként 38.000 ujonczot ajánlanak fel, s hogy ő Felsége az e részben fennálló törvények rendeletének szoros megtartását szivén fogja viselni, s hogy a magyar sor- és véghelyi ezredekben tisztek, következéskép tábornagyok és stabálisok, csak született magyarok legyenek, (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) az állítandó ujonczok egyedül a magyar ezredekben szolgáljanak, s őket nem magyar ezredekbe osztani semmi szin alatt nem lehet. (Zaj. Az elnök csenget.) Elnök (csenget): Csendet kérek! Bizony Ákos: T. ház! Egészen 1840-ig elmentem a törvények idézésében, és semmi olyan momentum fel nem merült, a mely a magyar önálló hadsereget legkevésbbé is alterálta volna. A magyar önálló hadsereg miért szűnt meg? Hiszen törvényeink mindig hangoztatják, hogy ezek magyar ezredek, magyar hadsereg számára szavaztatnak meg a törvények érteimében a magyar királynak. Engedelmet kérek, ez csak nem lehet más, mint magyar hadsereg! (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Azt szokták mondani, hogy csak magyar ezredek voltak, de hadsereg nem. Hogy ez nincs igy, mutatja az 1847-iki törvényczikk, a mikor azt mondja, hogy ő Felsége gondoskodjék arról, hogy a főtisztek, tehát tábornagyok és stabálisok is csak magyarok legyenek, mert azt tudja mindenki, hogy egy ezrednek nincs tábornagyja, ez csak egy hadseregnek van. (Igaz! TJgy van! a szélsőbaloldalon.) A mi az 1848-ik évi törvényezikket illeti, arra nézve azt mondja a miniszter ur, hogy igaz ugyan, hogy a magyar hadsereg neve előfordul benne, de önálló, független hadseregről sehol nem rendelkezik. Mit bizonyít ez? Azt bizonyítja, hogy azért nem rendelkezett, mert nem volt rá szükség, mert a magyar hadsereg tényleg létezett, csak át kellett venni azoktól, a kik jogtalanul bitorolták, a felette való uralmat. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) T. képviselőház! Többször hallottam azt az ellenvetést, hogy a magyar hadsereg azért nem létezett már az utóbbi időkben, mert beleegyezett az ország abba, hogy ezredek állíttassanak fel, i-endszerittessenek, és azok az osztrák tartományokbeli ezredekkel együtt közösen kezeltessenek és használtassanak. Ebből következtették azt, hogy 1715 óta, a midőn rendes katonaság állíttatott fel, megszűnt a külön, önálló hadsereg, A kik ezzel érvelnek, azok nem tudják azt, hogy ezek az ezredek mikor keletkeztek. Az ezredek nem 1715 után keletkeztek, hanem már 1664 után szokásban volt, hogy a mint a háború bevégződött, nem bocsátották el a katonákat, hanem a kereteket fentartották, és azok külön ezredekké váltak. Pl. 1689-ben állították fel a Pálffy-féle huszárezredet, 1 702-ben a Bagosy-féle gyalogezredet. Tehát semmi összeköttetés a rendes hadsereg és ezen ezredek felállítása között nem volt. Méltóztatnak tudni azt is, hogy a rendes hadseregnél már uniformisra is szükség volna. Ha tehát 1715-ben lett volna rendes hadsereg, akkor lett volna uniformisa is. De 1735-ig nyoma sincs a hadseregnél az uniformisnak ; mindenki olyan Színű ruhát viselt,.