Képviselőházi napló, 1901. VIII. kötet • 1902. október 8–november 18.
Ülésnapok - 1901-146
Ií6. országos ülés 1902 november 13-án, csütörtökön. 383 a milyet akart. Viseltek is veresét, kéket, sárgát, s minden más szinüt, csak zöldet nem, és pedig azért, mert ez a törököknek szent szine lévén, a kit zöld nadrágban fogtak el a törökök, annak mentbe ti énül kioltották az életét. Csak 1735-től kezdődött meg az uniformis. Hogy a magyar hadsereg nemcsak jogilag, banem tényleg is létezett, azt még Meiuert Hermáim, egy osztrák katonai iró is, — a ki alaposan tanulmányozta ugy Magyarország, mint Ausztriának katonai viszonyait, és erről kiváló munkát irt, — elismeri, világosan azt mondván, hogy gróf Pálffy János nádor még 1715 után is a magyar hadseregnek főkapitányaként szerepelt egész haláláig; miután törvényeink értelmében, ha a király nem volt jelen, a nádor volt a magyar hadseregnek főkapitánya. Azt hiszem, sikerült bebizonyítanom, hogy nem volt igaza a miniszterelnök urnak akkor, midőn azt mondotta, hogy a mi törvényeinkben az önálló magyar hadseregnek nyoma sincs. (Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Igenis, nemcsak van, hanem mindaddig, mig meg nem alkottatott az 1867: XII. t.-czikk, jogilag_ magyar önálló független hadsereg létezett. (Elénk helyeslés a szélsöbaloldalon.) Miután az idő igen előrehaladt. (Halljuk! Halljuk! a szélsöbaloldalon.) bevégzem beszédemet azzal az óhajtással, hogy bár majd valamikor a mi ivadékaink olyan kegyelettel emlékezhetnének vissza a mi érdemeinkre, a miként mi emlékezhetünk vissza a mi őseinkre. Különben nem fogadom el a javaslatot. (Elénk helyeslés, éljenzés és taps a szélsőbaloldalon. A szónokot számosan üdvözlik.) Elnök: Az ülést 10 perezre felfüggesztem. (Szünet után.) Elnök: Az ülést újból megnyitom. Endrey Gyula jegyző: Kecskeméthy Ferencz! (Felkiáltások a szélsöbaloldalon: Nincs miniszter ! Várjunk!) Gabányi Miklós: Mutasd meg, hogy gavallér ember vagy, mint én a múltkor és beszélj! (Derültség.) Molnár Jenő: Azoknak ugy is hiába beszélünk ! Kecskeméthy Ferencz: T. képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) Az a költségvetés, a melynek tárgyalásától a t. kormányelnök ur annak idején szinte idegessé lett, újra előttünk áll, mint valami újból felmelegített étel, a mennyiben érvényességének prolongálását kívánják tőlünk. Ez egy kis maliczia a t. kormány részéről, a melylyel, ugy látszik, meg akar bennünket tréfálni. Nekünk először sem ízlett ez; annál kevésbbé kívánható tehát tőlünk, hogy most jó képet csináljunk hozzá. A t. miniszterelnök ur és pártjának szónokai -egyre szemrehányást tesznek nekünk a tárgyalások hosszúságáért. Erre már mások megfeleltek előttem a bosszú vakácziók statisztikájával, a melyhez én csak azt teszem, hogy, ha a tárgyalások hosszadalmasak, ez nem azt mutatja, mintha a költségvetés és a kormányzat nem nyújtanának jogos alapot a kritikára, a kifogásokra. Készítsenek jobb költségvetést és kormányozzák a nemzetet jobban, nemzeti szellemben és akkor hamarabb fogjuk elvégezni a költségvetést. (Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Más országokban, Eranczia-, Német- vagy Angolországban a tárgyalások, rendes körülmények között, lehet mondani gyorsabban mennek, de nem kell elfelejteni, hogy itt nemzeti kormányok vannak, a melyek nemzeti szellemben kormányozzák az illető nemzeteket (Ugy van! a szélsöbaloldalon.) és nem kell elfelejteni, hogy ott a gravámenek egyik legbővizübb forrása, az Ausztriával való közjogi viszony, merőben hiányzik. (Ugy van! a bal- és a szélsöbaloldalon.) Madarász József: Olyan kettő nincs! Kecskeméthy Ferencz: Én ugy találtam, hogy az előttem felszólalók mindnyájan komoly dolgokról beszéltek, sőt én arról győződtem meg, hogy egyetlen képviselőtársam sincs, a ki azért állott volna fel, hogy csak beszéljen a nélkül, hogy valami komoly mondanivalója lett volna. Az is áll, hogy a t. kormány az itt mondottakra úgyszólván rá sem hederít. (Egy hang a a szélsöbaloldalon: Ez a baj!) Látjuk most is, hog}' a t. miniszter urak a tárgyalások iránt mennyire érdeklődnek. Legnagyobb részük meg sem jelenik a tárgyalásokon, mintha egyáltalában nem is tartoznának reájuk. Pedig egyszer-másszor egyik-másik a miniszter urak közül épülhetne az itt mondottakból, mint pl. tegnap Pichler képviselőtársunk és azelőtt Lengyel képviselőtársunknak a beszédéből épülhetett volna különösen a honvédelmi miniszter ur. (Ugy van! a szélslibaloldalo n.) Nagy Ferencz t. képviselőtársunk is azok közé szegődött, a kik képviselőtársaik beszéde fölött kritikát gyakorolni hivatottaknak érzik magukat és azt mondotta, hogy itt a felszólalók beszéltek de quibusdam aliis. Nem kell valami nagy maliczia hozzá, hogy ezzel szemben viszont mi azt kérdezzük, hogy vájjon miféle tárgyakról beszélt ő? Bizony jó volna valami nagy eszme, jó volna valami nagy gondolat vagy honmentő idea, a mely a nemzet jövendő boldogulásának, nagyságának és dicsőségének emeltyűje lehetne, de sajnálattal kell konstatálnom, hogy én ezt az ő beszédében sem találom. Ellenkezőleg azt láttuk, hogy ő is beszélt egy és más dologról. Beszélt vagy egy órahosszáig a paktumról, de hogyha ezen idő alatt neki nem sikerült a t. miniszterelnök urnak az álláspontját tisztázni, az nem az ő igyekezetén múlt. mert az kétségtelen és el kell ismernünk, hogy ő felszólalásának idejét egészen jól választotta meg. Minden jel arra mutat, hogy a mai kormánynak napjai meg vannak számlálva; (Ugy van! a szélsöbaloldalon.) minden arra mutan
