Képviselőházi napló, 1901. VIII. kötet • 1902. október 8–november 18.

Ülésnapok - 1901-146

378 1Í6. országos ülés 1902 november 13-án, csütörtökön. Ezzel a kérdéssel kapcsolatban legyen szabad egynéhány rövid megjegyzést tennem nekem is arra a meglehetős gyakran ismétlődő vitára, a mely az u. n. paktum felett itt e házban folyt. (Halljuk! Ralijuk !) T. ház! Én nem voltam szerencsés ennek a háznak tagja lenni akkor, a mikor a paktum megköttetett. Nagyon természetes tehát, hogy nem ismerhetem azokat a körülményeket, azokat a viszonyokat, a melyek akkor fenforogtak és a melyek a pártok egyezségében kölcsönösen kikötve lettek. Azt kénytelen vagyok beismerni, hogy Nagy Ferencz képviselő urnak abban igaza van, hogy az 1889 : XXX. t.-czikkben csakugyan önálló vámterületről szó nincs. Azt is be kell ismernem, hogy ebben a törvényben a vámtarifa terminusa naptárilag megállapitva nem lett. Ebben neki tökéletes igazsága van. A mi aztán azt a megjegyzést illeti, hogy akármi történt a paktumnál, a mint e törvény megalkottatott, a paktum érvénytelenné vált; hát ez, nézetem szerint, egy igen szerencsétlen bizonyitás, mert a mint a közbeszéd mondja, a ki igen sokat bizonyit, az semmit sem bizonyit. (Ugy van! Ugy van! a széhöbaloläalon.) Hát hiszen nem arról van itt szó, hogy melyik erősebb, a törvény-e, vagy a paktum, mert hiszen e felett vitatkozni okos emberek között nem lehet, hanem arról van szó, hogy mi volt annak a törvénynek igazi értelme, intencziója, és ennek a magyarázatára szolgál a paktum. Másodszor nem is arról van szó, hogy ez a paktum köti-e az országot, köti-e ezt a házat, mert sem az országot, sem ezt a házat nem köti; hanem igenis köti erkölcsileg az a paktum azokat, a kik azt kötötték. (Ugy van! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) A mi különben magát ezt a nézetem szerint eléggé szerencsétlen törvényt illeti, hát, őszintén szólva, kénytelen vagyok megjegyezni, hogy annak a létrejövetelét Magyarországra nézve szerencsésnek nem tartom. Ebben a törvényben van különösen két olyan intézkedés.^ a melyet én rendkívül félelmesnek tartok. És én meg vagyok győződve, hogy ennek a pártnak akkori képviselői, a kik a párt megbizásából a paktumot szintén megkötötték, csakis elháríthatatlan kényszer előtt hajolhattak meg. (Ugy van! Ugy van! «. szélsőhaloldalon.) Valószínűleg a közt kellett nekik választaniuk, hogy vagy elfogadják a törvény szövegét ugy, a mint az be lett terjesztve, vagy pedig fenmarad az az áldatlan állapot, (Ugy van! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) a melytől az országot féltették. Thaly Kálmán: Nem fogadtuk el sehogy sem! Bizony Ákos: ügy értem az elfogadást, hogy beleegyeztek ezen alapon abba, hogy a rendezkedés megtörténjék és a parlamenti béke helyreállittassék. Az egyik intézkedés, a mely nézetem szerint rendkívül káros és veszedelmes ránk nézve, az, hogy a törvény első §-ának utolsó bekezdése így szól: Daczára annak, hogy Magyarország az Ausztria és Magyarország közt fenforgó vám- és kereskedelmi viszonyokat az 1867. törvényczikk 68. §-a alapján, tehát önálló rendelkezési jogunknál fogva szabályozta is 1907 végéig, mindamellett, ha ezen idő alatt a külállamokkal kereskedelmi szerződések köttetnek, ezek mind a két állam nevében ugy kötendők meg, mint az 1878. évi — gondolom — XX. törvényczikk illető rendelkezése mondja. Következésképen, daczára annak, hogy mi jogilag az önálló vámterület alapján állunk, ez csak olyan pro domo határozat, a melylyel itthon magunkat hitegetjük, de a melyről a külföldnek tudomása nincs és tudomásának nem is szabad lennie. (Ugy van! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) A másik, a mit én részemről nagyon káros és szerencsétlen körülménynek tartok ebben a törvényben, az, hogy nem mondja ki apodictice, hogy ha 1902. év végéig Ausztriával a kiegyezés létre nem jön, akkor 1907 végével az önálló vámterület okvetlenül felállítandó. (Ugy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Mivel ettől az időponttól minket még körülbelül öt esztendő választ el, tehát talán még most hajlandók volnának ugy tüntetni fel a dolgot, hogy igenis majd akkor fel fogjuk állítani. De attól tartok, hogy a midőn elérkezik az az időpont, a midőn a szó helyett a tettnek kellene bekövetkeznie, ugy fogunk járni, mini most, (Mozgás a szélsöbaloldalon.) és a közösség tovább is folytattatni fog. (Ugy van! Ugy van! a szélsöbaloldalon. Halljuk! Halljuk!) Igaz, t. ház, hogy ha a törvénynek valódi intenczióját egy kis jóakarattal értelmezzük, abban igenis benne van az, hogy 1907-en túl a vámterület fenn nem tartható, de nincs benne olyan világosan, olyan határozottan, hogy el ne lehessen azt magyarázni, és ebben látom a veszedelmet. Nevezetesen azt mondja a törvény, hogy ha 1902. deczember 31-éig Ausztriával a vámszövetségi szerződést megkötni nem sikerül, akkor 1907. végéig a jelenlegi állapot a viszonosság föltétele mellett fenmarad, és a külállamokkal 1907. év végén túli időre szerződések nem köthetők. Ebből nézetem szerint az következnék ugyan, hogy tehát 1907. végén a közösségnek meg kell szűnnie, mert mi indoka volna annak, hogy a külfölddel nekünk csak 1907 végéig lehessen szerződóst kötnünk? Széll Kálmán miniszterelnök: Hogy összeessenek a határidők. Bizony Ákos: Ennek czélja világosan az, hogy a két lejárat, t. i. a vámszövetség és a külfölddel kötendő kereskedelmi szerződés lejárati ideje összeessék. Igen ám, de ha nekünk ezen időközben: 1903-ban, 1904-ben, 1905-ben, 1906ban és 1907-ben lehet Ausztriával vámszövetségi szerződést kötnünk, akkor megint nem fognak összeesni a terminusok, (Ugy van! a szélsőbalbaloldalon.) és akkor a törvény intencziója merő-