Képviselőházi napló, 1901. VIII. kötet • 1902. október 8–november 18.

Ülésnapok - 1901-146

378 1Í6. országos ülés 1902 november 13-án, csütörtökön. Ezzel a kérdéssel kapcsolatban legyen sza­bad egynéhány rövid megjegyzést tennem ne­kem is arra a meglehetős gyakran ismétlődő vitára, a mely az u. n. paktum felett itt e ház­ban folyt. (Halljuk! Ralijuk !) T. ház! Én nem voltam szerencsés ennek a háznak tagja lenni akkor, a mikor a paktum megköttetett. Nagyon természetes tehát, hogy nem ismerhetem azokat a körülményeket, azo­kat a viszonyokat, a melyek akkor fenforogtak és a melyek a pártok egyezségében kölcsönösen kikötve lettek. Azt kénytelen vagyok beismerni, hogy Nagy Ferencz képviselő urnak abban igaza van, hogy az 1889 : XXX. t.-czikkben csak­ugyan önálló vámterületről szó nincs. Azt is be kell ismernem, hogy ebben a törvényben a vám­tarifa terminusa naptárilag megállapitva nem lett. Ebben neki tökéletes igazsága van. A mi aztán azt a megjegyzést illeti, hogy akármi történt a paktumnál, a mint e törvény megalkottatott, a paktum érvénytelenné vált; hát ez, nézetem szerint, egy igen szerencsétlen bizonyitás, mert a mint a közbeszéd mondja, a ki igen sokat bizonyit, az semmit sem bizonyit. (Ugy van! Ugy van! a széhöbaloläalon.) Hát hiszen nem arról van itt szó, hogy melyik erő­sebb, a törvény-e, vagy a paktum, mert hiszen e felett vitatkozni okos emberek között nem lehet, hanem arról van szó, hogy mi volt annak a törvénynek igazi értelme, intencziója, és ennek a magyarázatára szolgál a paktum. Másodszor nem is arról van szó, hogy ez a paktum köti-e az országot, köti-e ezt a házat, mert sem az országot, sem ezt a há­zat nem köti; hanem igenis köti erkölcsileg az a paktum azokat, a kik azt kötötték. (Ugy van! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) A mi különben magát ezt a nézetem sze­rint eléggé szerencsétlen törvényt illeti, hát, őszin­tén szólva, kénytelen vagyok megjegyezni, hogy annak a létrejövetelét Magyarországra nézve szerencsésnek nem tartom. Ebben a törvényben van különösen két olyan intézkedés.^ a melyet én rendkívül félelmesnek tartok. És én meg vagyok győződve, hogy ennek a pártnak akkori képviselői, a kik a párt megbizásából a paktu­mot szintén megkötötték, csakis elháríthatatlan kényszer előtt hajolhattak meg. (Ugy van! Ugy van! «. szélsőhaloldalon.) Valószínűleg a közt kellett nekik választaniuk, hogy vagy el­fogadják a törvény szövegét ugy, a mint az be lett terjesztve, vagy pedig fenmarad az az áldatlan állapot, (Ugy van! Ugy van! a szélsö­baloldalon.) a melytől az országot féltették. Thaly Kálmán: Nem fogadtuk el sehogy sem! Bizony Ákos: ügy értem az elfogadást, hogy beleegyeztek ezen alapon abba, hogy a rendezkedés megtörténjék és a parlamenti béke helyreállittassék. Az egyik intézkedés, a mely nézetem sze­rint rendkívül káros és veszedelmes ránk nézve, az, hogy a törvény első §-ának utolsó bekez­dése így szól: Daczára annak, hogy Magyar­ország az Ausztria és Magyarország közt fen­forgó vám- és kereskedelmi viszonyokat az 1867. törvényczikk 68. §-a alapján, tehát önálló ren­delkezési jogunknál fogva szabályozta is 1907 végéig, mindamellett, ha ezen idő alatt a kül­államokkal kereskedelmi szerződések köttetnek, ezek mind a két állam nevében ugy kötendők meg, mint az 1878. évi — gondolom — XX. törvényczikk illető rendelkezése mondja. Követ­kezésképen, daczára annak, hogy mi jogilag az önálló vámterület alapján állunk, ez csak olyan pro domo határozat, a melylyel itthon magun­kat hitegetjük, de a melyről a külföldnek tu­domása nincs és tudomásának nem is szabad lennie. (Ugy van! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) A másik, a mit én részemről nagyon káros és szerencsétlen körülménynek tartok ebben a törvényben, az, hogy nem mondja ki apodictice, hogy ha 1902. év végéig Ausztriával a kiegye­zés létre nem jön, akkor 1907 végével az ön­álló vámterület okvetlenül felállítandó. (Ugy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Mivel ettől az időponttól minket még kö­rülbelül öt esztendő választ el, tehát talán még most hajlandók volnának ugy tüntetni fel a dolgot, hogy igenis majd akkor fel fogjuk állí­tani. De attól tartok, hogy a midőn elérkezik az az időpont, a midőn a szó helyett a tettnek kellene bekövetkeznie, ugy fogunk járni, mini most, (Mozgás a szélsöbaloldalon.) és a közösség tovább is folytattatni fog. (Ugy van! Ugy van! a szélsöbaloldalon. Halljuk! Halljuk!) Igaz, t. ház, hogy ha a törvénynek valódi intenczióját egy kis jóakarattal értelmezzük, abban igenis benne van az, hogy 1907-en túl a vámterület fenn nem tartható, de nincs benne olyan vilá­gosan, olyan határozottan, hogy el ne lehessen azt magyarázni, és ebben látom a veszedelmet. Nevezetesen azt mondja a törvény, hogy ha 1902. deczember 31-éig Ausztriával a vámszö­vetségi szerződést megkötni nem sikerül, akkor 1907. végéig a jelenlegi állapot a viszonosság föltétele mellett fenmarad, és a külállamokkal 1907. év végén túli időre szerződések nem köt­hetők. Ebből nézetem szerint az következnék ugyan, hogy tehát 1907. végén a közösségnek meg kell szűnnie, mert mi indoka volna annak, hogy a külfölddel nekünk csak 1907 végéig le­hessen szerződóst kötnünk? Széll Kálmán miniszterelnök: Hogy össze­essenek a határidők. Bizony Ákos: Ennek czélja világosan az, hogy a két lejárat, t. i. a vámszövetség és a külfölddel kötendő kereskedelmi szerződés lejárati ideje összeessék. Igen ám, de ha nekünk ezen időközben: 1903-ban, 1904-ben, 1905-ben, 1906­ban és 1907-ben lehet Ausztriával vámszövet­ségi szerződést kötnünk, akkor megint nem fognak összeesni a terminusok, (Ugy van! a szélsőbal­baloldalon.) és akkor a törvény intencziója merő-

Next

/
Oldalképek
Tartalom