Képviselőházi napló, 1901. VIII. kötet • 1902. október 8–november 18.

Ülésnapok - 1901-146

146. országos ülés 1902 november 13-án, csütörtökön. 371 Epén ezért ez volt nálunk a parlamentáris vagyis a régi rendi országgyűlések gyakorlata, hogy mielőtt a királyi propozicziók tárgyalásába belefogtak volna, előbb sérelmeiket adták elő. (Ugy van! a szélsobaloldalon.) Miután az én nézetem szerint ezek a viszonyok csak látszólag, csak forma szerint változtak, de a lényeg ma is ugyanaz: nem lehet tőlünk rossz néven venni azt, ha a költségvetés tárgyalását mi is felhasználjuk arra, hogy előadjuk azt, ami a lelkünket nyomja. (Helyeslés a szélsobaloldalon.) Ez az oka annak a nézetem szerint helyes parlamentáris gyakorlatnak, hogy még a költségvetés megszavazását is bizalmi kérdésnek tekintettük és tekintjük, pedig a költségvetés megszavazása még nem hatalmazza fel a kormányt arra, hogy a megszavazott összegeket beszedhesse, illetőleg kiadja; mert ahhoz még külön felhatalmazás szükséges. Hogyne tekintenők tehát bizalmi kérdésnek az indemnity megszavazását! (Ugy van! a szélsobaloldalon.) Nagy Ferencz igen t. képviselő ur azt mondja (olvassa): . . . »mert az ellenkező felfogás meggyőződésem szerint csak ugy honosodhatott meg ebben a képviselőházban, hogy azok, a kik ezt a nézetet vallják, jól tudják, hogy azok a konzequencziák, a melyek szükségképen beállnának akkor, hogyha az indemnity a kellő időre megszavazva nem volna, vagyis újévkor, beállani nem fognak. Nem fognak beállani, daczára annak, hogy az indemnity nincs megszavazva.* Ezt a mondatot, őszintén szólva, nem értem egészen. Meglehet, hogy a t. ház értesítőjében nincs jól visszaadva az igen t. képviselő urnak tulajdonképeni szándéka és akarata, de ugy, a hogy itt leírva van, ebben helyes értelmet nem igen lehet találni. Azt hiszem, hogy az igen t. képviselő ur azt akarta mondani, hogy azok a konzequencziák nem fognak bekövetkezni azért, mert ő felteszi az ellenzékről azt, hogy a felhatalmazási törvény megszavazását erőszakkal akadályozni nem fogja. Én legalább igy értem s másképen érteni nem igen lehet. T. képviselőház! Nézetem szerint mi a bizalmi kérdést bátran felvethetjük azért, mert parlamentáris viszonyok között kell, hogy a kormánynak többsége legyen, ha pedig a kormánynak többsége van, akkor ez a felhatalmazást meg is fogja szavazni, és igy az ellenzék a maga bizalmatlansági szavazatával egyáltalában nem koczkáztatja az államháztartás rendes menetét. (Ugy van! a szélsobaloldalon.) Ha ellenben a kormánynak nincs többsége, akkor épen a parlamentarizmus elvei szerint az a kötelessége, hogy adja át a helyét olyan kormánynak, a melynek többsége van, és a mely a felhatalmazást meg is fogja kapni. (Helyeslés a szélsobaloldalon.) A mi azt a ki nem mondott, de nézetem szerint a t. képviselő ur szavai alatt értendő kérdést illeti, hogy vájjon az ellenzéknek szabad-e obstruálni, és hogy fog-e obstruálni az ellenzék: erre én röviden csak annyit jegyzek meg, hogy tudomásom szerint az ellenzéknek esze-ágában sincs obstruálni, (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) és egyáltalában nem tudom, hogy ez az aggodalom a kormánypárt kebelében honnan származhatott. (Ugy van! a szélsobaloldalon.) Bartha Ferencz: Érzik, hogy bűnösök! Bizony Ákos: Mert az, hogy mi a felhatalmazási törvényjavaslatot behatóbban megbeszéljük, azt hiszem, nem obstrukczió, és miután még másfél hónaja választ el bennünket az esztendő végétől, ugy hiszem, hogy ilyen aggodalmaknak egyáltalában nincs helye. (Ugy van! a szélsobaloldalon.) Egyébiránt nekem az a határozott meggyőződésem, hogy az obstrukczió egy forradalmi eszköz, a melylyel csak az utolsó esetben, vagyis akkor szabad és kell élni, hogyha világos törvénytelenségek megakadályozásáról van szó, (Ugy van! a szélsobaloldalon.) és akkor is csak azon esetben, hogyha az a kisebbség érzi, hogy az ország közvéleménye az ő háta mögött áll. (Ugy van! a szélsobaloldalon.) Mert az ország közvéleménye ellen megakadályozni egy, a nemzet többségének bizalmát biró kormány működését és kitenni az országot és a kormányt beláthatlan zavaroknak, esetleg az államháztartás fennakadásának, akkor, mondom, midőn a kisebbség háta mögött a nemzet közvéleménye nem áll, ez olyan vakmerő vállalkozás volna, melyre nézetem szerint semmiféle kisebbség soha vetemedni nem fog. Ez tehát egy rémkép, a melynek semmiféle alapja nincsen. Nagy Ferencz t. képviselőtársam beszédének érdemére akkor fogok majd reflektálni, midőn beszédem folyamán az önálló vámterület kérdésére fogok rátérni. Most igen röviden Rakovszky István t. képviselő urnak egy hozzánk intézett felszólítására válaszolok. (HaUjuh ! Halljuk !) Az igen t. képviselő ur, midőn a czivillistáról volt szó, azt mondta, hogy ők hajlandók velünk szövetkezni arra, hogy nem szavazzák meg a czivillista felemelését, ha viszont mi nem szavazzuk meg az egyházpolitikából származott, szerinte túlnagy, költségeket. Ez a felszólítás egy kissé különös. Én azt tartom, hogy a képviselőnek az a kötelessége, hogy a mit helyesnek talál, azt megszavazza, a mit pedig helytelennek lát, azt nem. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Én azt hiszem, hogy a czivillista felemelése nem lesz kevésbbé szükséges akkor, — ha t. i. valaki általában szükségesnek tartja, — hogyha az egyházpolitikai törvények következményei fenn nem maradnak, sőt ellenkezőleg, hogy ha ezen a réven az ország vállairól egy, nézetem szerint nem épen túlnagy teher levétetik, akkor még könnyebben meg lehet szavazni a czivillista felemelését mert akkor még inkább marad rá fedezet. Én tehát az igen t. képviselő^ ur ezea felszőlitását kereken visszautasítom. (ÉlénJc helyeslés a szélsobaloldalon.) Vázsonyi Yilmos t. képviselőtársam azzal kezdte beszédét, hogy közéletünknek egyik jellemző sajátszerűsége az, hogy nyilt jelszavai 47*