Képviselőházi napló, 1901. VIII. kötet • 1902. október 8–november 18.
Ülésnapok - 1901-146
146. ORSZÁGOS ULES 1902 november 13-án, csütörtökön, gróf Apponyi Albert elnöklete alatt. Tárgyai: A jegyzőkönyv hitelesítése. — Elnöki előterjesztések. — Áz 1903. év első négy hónapjában viselendő közterhekről és fedezendő állami kiadásokról szóló törvényjavaslat tárgyalása. A kormány részéről jelen vannak: Széll Kálmán, Lukács László, Plósz Sándor, Cseh Ervin. (Az ülés kezdődik d. e. 10 óra 25 pereskor.) Elnök: T. ház! Az ülést megnyitom. A mai ülés jegyzőkönyvét vezetni fogja Nyegre László; a javaslatok mellett felszólalókat jegyzi gr. Teleki Sándor, a javaslatok ellen felszólalókat pedig Endrey Gyula. Mindenekelőtt fel fog olvastatni a múlt ülés jegyzőkönyve. Nyegre Lászlő jegyző (olvassa az 1902. november hó 12-ikén tartott ülés jegyzökönyvét). Elnök: Ha a jegyzőkönyv ellen észrevétel nincs, azt hitelesitettnek jelentem ki. Bemutatom Gryőr sz. k. város közönségének feliratát a vidéki városok kölcsönkötvényeinek adómentessége tárgyában; Selmecz-Bélabánya sz. kir. város közönségének feliratát, a közalapítványi és árvapénzek kezelésére vonatkozólag; Baranya vármegye közönségének feliratát, a magyar bortermelés érdekében teendő intézkedések tárgyában; Nyitra vármegye közönségének feliratát, a Szerbiával kötött kereskedelmi szerződés megváltoztatása iránt; Torontál vármegye közönségének feliratát, a baja—báttaszéki vasút kiépítése ügyében; a breznóbányai tanítótestületnek Ugron János képviselő által beadott kérvényét, a tanítók fizetésének rendezése tárgyában; a tokaj—hegyaljai borvidék birtokosai közgyűlésének Ugron János képviselő által beadott kérvényét, az olasz bor vámjának felemelése iránt. Kiadatnak a kérvényi bizottságnak. Az elnökségnek egyéb jelentése nem lévén, következik a napirend, vagyis az 1903, év első négy hónapjában viselendő közterhekről és fedezendő állami kiadásokról szóló törvényjavaslat (írom, 189, 191) folytatólagos tárgyalása. Endrey Gyula jegyző: Bizony Ákos! Bizony Ákos: Olyan régóta nem vettem igénybe az igen t. ház nagybecsű türelmét, (Halljuk ! Sálijuk!) hogyha talán ezúttal kissé hosszasabban találnék beszélni, kilátásom lehet arra, hogy nem méltóztatnak ezt tőlem rossz néven venni. (Sálijuk! Sálijuk!) Azért mondom, hogy talán, mert lehetőleg igyekezni fogok azt, a mit mondani akarok, rövid szavakban fejezni ki. (SalljuJc! Sálijuk!) Mielőtt áttérnék beszédem tulajdonképeni tárgyára, legyen szabad néhány előttem szólott képviselőtársamnak beszédére pár rövid megjegyzést tenni. (Sálijuk! Sálijuk!) Követem azt a sorrendet, a melyben az illető képviselő urak pártállásuknál fogva hozzám közelebb vagy távolabb állanak és elkezdem azon, a ki legtávolabb áll, t. i. a szabadelvű párt egyetlen szónoka, Nagy Ferencz képviselőtársamnál. (Sálijuk ! Sálijuk!) Nagy Ferencz igen t. képviselőtársam azt állította, hogy a felhatalmazás megszavazása nem bizalmi kérdés és ő megszavazná a felhatalmazást akkor is, ha a kormány iránt bizalommal nem viseltetnék. Ezt a nézetet azonban én részemről nem osztom. (Elénk helyeslés a szélsőbaloldalon.) A mi parlamentáris gyakorlatunk értelmében még a költségvetés megszavazását is bizalmi kérdésnek tekintik, (TJgy van! a szélsö~ baloldalon.) a minek igen helyes, és a mi régi országgyűlési történetünkbe visszanyúló okai és előzményei vannak. Ez a nemzet ugyanis hozzá volt szokva ahhoz, hogy a midőn törvény által biztosított jogait az életben is, annyira a menynyire legalább élvezni akarta, mindig fel kellett használnia az alkalmat akkor, a midőn tőle a kormány, illetőleg az uralkodó kért valamit.