Képviselőházi napló, 1901. VIII. kötet • 1902. október 8–november 18.

Ülésnapok - 1901-145

145> országos ülés 1902 november 12-én, szerdán. 361 téri fizetést; és élvezik a főhadnagyok is stb. Mindez az ország költsége. Ezért nagyon kérem a miniszterelnököt, ne hozza ide azt aczivillista-javaslatot, hisz ugy is hiába tenné. Ha a czivillistával jön előbb, nem éri el a véderő-javaslatot. Ha a véderőjavaslattal jön előbb, nem éri el a czivillistát. (Igaz! Ugy van! a szélsobaloldalon.) Itt nincs szerencséje a miniszterelnök urnak. A miniszterelnök ur egykoron politikai pályájának aránylag sokkal fényesebb pontján volt; akkor, mikor mint fiatal korának teljes üdeségében egy egész nemzetnek rokonszenvével kisérve beült a bársonyszékbe. Mikor aztán olyan javaslattal jöttek, mely elveinek nem felelt meg, akkor az a fiatal ember nem hagyta magát fiatalságától elragadni, hogy élvezetében maradjon annak, hogy egy 30 — 32 éves ember Magyarország pénzügyminisztere; nem hagyta magát elragadni a fénytől és hatalomtól, hanem szó nélkül, politikai meggyőződése sugallatára, visszavonult magánéletébe, üdvös közgazdasági tevékenységre. Széll Kálmán miniszterelnök: Most is megteszem ; visszavonulok, ha ellenkezik meggyőződésemmel valami. Pichler Győző: T. miniszterelnök ur, azóta egy pár évtized múlt el; azóta a nemzet erőben, hatalomban nem fejlődött, nagy uraink — azok, t. i. a kiknek csakugyan sokszor nehéz a megélhetésük, — visszavonulnak vidéki kastélyaikba, hogy beoszszák jövedelmeiket, a többi nagy urak nem éreznek együtt a nemzettel, az angol bank vasszekrényeiben helyezik el vagyonukat, és megtanitják a külföldet, hogy a legnagyobb gavallér mégis csak a magyar mágnás. Egy hét előtt a 18-dik gentry, a 18-dik középnemes birtokát vette meg Fehér megyében Dreher sörgyáros ! A polgári osztályban a visszás politikai helyzetek miatt az osztálykérdés hatalmasabban pusztít, mint valaha. A nemzetiségek is hatalmasan törtetnek elő; érzik, hogy zavarosak a politikai viszonyok, hátha van mit halászni. Mikor mi itt, daczára annak, hogy nem nap-nap után, hanem perczről-perczre odaát Ausztriában szemünkbe vágják a vizes rongyot és rugdalják a nemzetet, ép ugy a miniszterelnököt mint minket, mikor mi itt, daczára minden szenvedésünknek, fentartottuk a politikai és alkotmányos életet, s Ausztria nyűgöz le bennünket, mert ki vagyunk szolgáltatva Ausztria, egy idegen állam alkotmányi viszonyainak: akkor ebbe az elkeseredett nemzetbe, hol az urak idegesek lettek, a nép közérzülete rossz — nem tudja, csak érzi, hogy nincs rendben valami — mondom, ne hozzon e nemzetbe olyan kérdéseket, a melyek arra szolgálnak, hogy a nemzet szenvedélyét felkeltsék, e szenvedély által teremtett helyzet pedig nemcsak a mi politikai viszonyainkat zavarja meg, hanem a korona fényére is árnyékot vessen. (Elénk helyeslés a szélsőbaloldalon.) KÉPVH. NAPLÓ. 1901—1906. vni. KÖTET. Mert ha bekövetkezik ez a helyzet, ha a miniszterelnök ur e két kérdésben nem számit a nemzet érzületével és közgazdasági helyzetével, akkor ki fogunk állani a síkra, és a melyik párt eddig mindig csak lelkesített, az fog találni módot a szenvedélyeket annyira felcsigázni, hogy a szenvedély hatalmas megnyilatkozása, százezer izgatott szívnek dobbanása dörejjé egyesülve, olyan vihar lesz, mely elsepri Széll Kálmánt. Nem fogadom el a törvényjavaslatot. (Elénk helyeslés és éljenzés a szélsobaloldalon.) Széll Kálmán miniszterelnök: Hát akkor elsöpri! Elnök: Szólásra még többen vannak feljegyezve. Félkettőkor az interpellácziók előterjesztésére kerülne a sor; mivel pedig két interpelláczió jelentetett be, azt hiszem, a vitát most félbeszakítjuk és folytatását a holnap délelőtt 10 órakor tartandó ülésre tűzzük ki. (Helyeslés.) Következik az interpellácziók előterjesztése, első sorban Krcsmarik János képviselő ur interpellácziója az Adria Tengerhajózási Részvénytársaság fiume—mogadori hajójáratának beszüntetése tárgyában a kereskedelemügyi miniszter úrhoz. Krecsmarik János: T. ház! Az Adria magyar királyi tengerhajózási részvénytársaság a folyó év első hónapjaiban egy uj rendes hajójáratot létesített Fiume és Marokkó állam közt olykép, hogy hajói oda és visszamenet, tehát kétszer érintsék Marokkó főbb kikötőit, u. m. Tangert, Casablancát, Mazzagant és Mogadort. Az Adria társaság ez intézkedése nagyon helyes üzleti érzékről tesz tanúságot, mert arra vall, hogy Marokkó ipari és kereskedelmi fontosságát jól felismerte. Marokkó állam területe ugyanis másfélszer akkora, mint Németország és bár a lakossága csak 8 millió, ezen lakosság fogyasztó és vásárló képessége mindinkább növekedőben van és az ország védő vámrendszerrel nincs körülbástyázva. De dicséretes is az Adriának ezen intézkedése, mert lehetőséget nyújtott arra, hogy a magyar ipar és kereskedelmi érdekeltségek közvetlen és rendes összeköttetést nyerjenek Marokkóval, s igy ez országban iparunk és kereskedelmi czikkeinkkel a többi exportálló állammal versenyre kelni próbáljunk. Ez annál is inkább fontos, mert azon országok közül, melyeket az Adria rendes hajójáratain érint, körülbelül Marokkó az egyedüli, a hol az e fajta kisérlet alaposan kecsegtethet némi reménynyel. Szívesen elismerem, hogy az Adria a magára vállalt feladatot kellő körültekintéssel lelkiismeretesen igyekezett megoldani. Igazgatósági tagjai közül egyik-másik nem riadva vissza a fáradságos úttól, személyesen bejárta e kikötőket. Szervezte ügynökségeit, s azok élére a lehető legarratermettebb, s nagy összeköttetésekkel biró, befolyásos üzletembereket állította. Az, hogy e 1 czélra nem sikerült magyar állampolgárokat 46