Képviselőházi napló, 1901. VIII. kötet • 1902. október 8–november 18.

Ülésnapok - 1901-145

360 2-45. országos ülés 1902 november 12-én, szerdán. népszerűségét millió és millió polgár előtt ennek a czivillista-javaslatnak benyújtása ? (Igaz! Ugy van! a szélsőbaloldalion.) És az a gondolat is, hogy tiz évre állapítják meg a felemelést, elitélendő. (Igaz! Ugy van! a szélsőbal old álon.) Mert jegyezze meg a t. miniszterelnök ur, hogy ebben az országban millió és millió ember van, a ki ama félszázad óta családi életében és minden körülményeiben nagyon üldözött öreg, hatalmas ur iránt bizonyos kegyeletes hódolatot érez. De felemelni a czivillistát tiz évre, a mikor oly véges az emberi élet és megkötni a nemzet kezét tiz évre, hogy bele ne szólhasson ezekbe a költségekbe, esetleg egy trónváltozás esetén, ehhez a miniszter urnak nem volt helyes felfogása. (Igaz! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) T. miniszterelnök ur! Nincs az a felekezet, a mely elvégezve vasárnapi istentiszteletét, a mikor a nép feledve a mindennapi küzdelmeket amaz egy óra által, a melyben áhítatot csepegtetnek bele és a túlvilági élet vigaszát adják neki, mondom, nincs egy felekezet sem, a mely akkor, a mikor a nép feledi az áhítatos érzelmekben a mindennapi nyomort és verejtékes küzdelmet, ne rendelné el a királyért való imádkozást. Azt pedig, hogy a mikor abból a kegyeletes, áhitatos hangulatból, a melyben imádkoztak, visszatérnek a földi életre, eszükbe jusson, hogy megint két millióval többet kell adózniok, (Igaz! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) azt nem szabad megtenni egy uralkodóval, ha valaki lojális, mint a t. miniszterelnökül'. (Igaz! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) A király fogalmát, a király iránti tiszteletet, a melyet hallgatólag megadott mindenki, a miniszterelnök ur most kritika tárgyává téteti annál is inkább, mert benne van az egész világ köztudatában, hogy nincs jóformán az egész világon, de Európában egyáltalán nincs hatalmasabb, gazdagabb, nagyobb családi vagyonnal biró dinasztia, mint a, Habsburg. (Ugy van! Ugy van! a szélsőbáloldalon.) T. ház! Hogy mit nem ád meg nekünk a király udvartartása által, erről én nem beszélek; ismétlésbe bocsátkoznám csak; ezt mindenki tudja. De megmondom a t. miniszterelnök urnak, hogy az egész parasztikus nép között az a felfogás: építettünk neki egy nagy palotát az állam pénzén, most pedig adunk neki 2 milliót, hogy azt szebbnél-szebben bútoroztassa be. (Ugy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon!) No hát, igen t. miniszterelnök ur, ön idézte elő ezt a helyzetet! A miniszterelnök ur felel ezért a közhangulatért; és ez a közhangulat megvan, daczára annak a junktimnak. Mert ennek a két milliónak és nem a pénzügyminiszter ur belátásának eredménye volt, hogy a tisztviselői fizetéseket emelik. Mert ha az udvar nem követelte volna azt a két milliót, a tisztviselők, a pénzügyminiszter ur nyilatkozata értelmében, a melyet akkor tett, mikor először Vörös László vezette a küldöttséget eléje, évekig várhattak volna. De féltek attól, hogyha ezzel a követeléssel előállnak és a tisztviselők nyomorán egy morzsával sem segítenek, akkor az intelligens tisztviselőben fellázad az érzés, mert látja, hogy mindenre van ennek a nemzetnek pénze, csak hűségesen szolgáló fiai számára nincs. (Ugy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Azt mondja a t. miniszterelnök ur, hogy »hjah, ezt meg muszáj adni«. Hát én azt mondom a t. miniszterelnök urnak, hogy én ajánlok ennek az udvarnak egy spar-szisztémát, de nem ugy, a mint Wentschel ur, mert az hires ember az udvarban. (Derültség és zaj a szélsőhaloldalon. Egy hang: Hz a Smolen Tóni gazdája!) Ez a Wentschel ur az udvartartás nagymestere. Ez ellen egy középkori összeesküvést szerveztek a hivatalnokok, a mely, hála Istennek, a bécsi rendőrség folytán meg lett hiúsítva. A szó szoros értelmében azt akarták, hogy véletlenül egy olyan szerencsétlenség érje, hogy szolgálatképtelen legyen. Erre a féktelen gyűlöletre pedig mi adott okot? (Halljuk! Halljuk! a szélsőbaloldalon.) Az udvarnál, t, uraim, még Mária Terézia óta egy komornyik, egy kis lakáj számára van szánva hetenkint egy fél kiló gyertya; és ez így tovább megy fölfelé, ugy, hogy már gr. Gzirákynak hetenkint 3—4 métermázsa gyertya dukál világításra. (Ugy van! Ugy van! bal felől.) Széll Kálmán miniszterelnök: Ez sem egészen igy lesz. Pichler Győző: Azóta már felfedeztek a légszeszt, a villanyvilágítást, (Egy hang : Gyertyára most is szükség van!) ennek daczára mégis igy maradt ez. Igy volt Oroszországban is, Katalin czárnő udvaránál, a kinek költségvetésében benn állt, hogy »faggyu:5000 rubel*.Ésmikorutána néztek, kisült, hogy valamely elődjének az arczán egy pattanása volt, erre egy kis faggyút akart rátenni; és azóta már századok multak el, de az 5000 rubel ára faggyú még mindig szerepel a költségvetésben. Igy járt ki az osztrák udvarnál is hetenkint a gyertya, a melyre a kommencziót az urak megkapták készpénzben, a villanyvilágítás pedig vígan ég a palotában. Most felállott Wentschel ur, behozta a sparszisztómát, és törölte egyszerre a gyertyákat, a mivel százezreket spórolt meg. Azt mondják, hogy a főherczegek egy bizonyos összeget, 50.000 frtot kapnak ő Felsége nagylelkűsége folytán a reprezentálás költségek 3. (Ugy van! Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) Szaporodott a főherczegek száma és igy megszaporodott a főherczegek czivillistája is. De hát azt hiszi a t. ház, hogy csak ennyibe kerülnek nekünk azok a főherczegek ? Ha holnapután születik egy főherczeg, az a bölcsőben már hadnagy, annak kijár havonta a közös hadsereg pénztárából a hadnagyi illetmény (Ellenmondás bal felöl.) és élvezi minden főherczeg, még Frigyes főherczeg is Pozsonyban kapja a feldzeugmeis-