Képviselőházi napló, 1901. VIII. kötet • 1902. október 8–november 18.
Ülésnapok - 1901-145
Íí5. országos ülés 1902 november 12-én, szerdán. 359 eset; súlyos börtön katonai kinzás büntette miatt:48 eset; lázadás miatt súlyos börtönbüntetés : 2 eset; politikai vétség miatti büntetés: 3 eset; eltiltott helyiségek látogatása miatti büntetés: 15 eset; újságok ellen megindított sajtóperek, melyek mind felmentéssel végződtek: 49 eset. T. ház! Szökés 400, súlyos fegyház és börtönbüntetés 725, öngyilkos közkatona 80, súlyos öncsonkítás 70, közkatonák ó'rültségi rohama 70. Ezekre való tekintettel én azt mondom, méltóztassék organizálni, méltóztassék szervezni és akkor nem lesz szükség a katonaság létszámának emelésére. (Helyeslés a szélsobaloldalon.) Hiszen ebben a hadtestben ezrekre megy azok száma, a kiket igy büntettek egy év alatt. Ne méltóztassék azonban azt gondolni, hogy ez nem folytatódik, hogy ez csak kivétel. 1902. január elsejétől 27-ig ugyanennél a hadtestnél összesen előfordult 27 nap alatt 26 öngyilkosság ; ebből a legénységre esik 20, a tisztikarra esik 6. (Mozgás.) A hivatalos jelentés szerint a 20 közlegényből 5 ember honvágyból halt meg, 7 ember ideg túlcsigázásban, 2 szerelmi bánatban (Derültség.) és két ember a büntetéstől való félelemből pusztult el. A tiszteknél hivatalosan az öngyilkosság okául említve van: gyógyíthatatlan betegség, üldözési mánia és szerencsétlen szerelem. (Derültség.) Krasznay Ferencz: Szomorú dolgok ezek! Pichler Győző : T. ház ! Mikor itt a katonai javaslatokat tárgyalták, akkor felkelt a néppárt egyik vezéralakja és felhozta, hogy az erkölcsök rosszak a badseregben, tanítsák meg őket imádkozni. Hát, t. urak, igy tanítják istenfélésre, igy tanitják becsületességre, igy bánnak el katonáinkkal és ilyen hadtestnek szolgáltatjuk mi ki a magyar fiukat. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Rakovszky István: Nem mi szavaztuk meg! Pichler Győző: Elérkeztem itt, t. ház, katonáinkról lévén szó, egy másik kérdéshez, mely a közeli hónapokban, hetekben kerül tárgyalás alá és ez a czivillista kérdése. (Halljuk! Halljuk ! a szélsobaloldalon.) Minthogy pedig nem akarom a t. házat tovább statisztikai adatokkal fárasztani, (Halljuk! Halljuk! a szélsobaloldalon.) méltóztassék megengedni, hogy én még csak egy pár adatot vegyek elő és tudassam, hogy az európai uralkodóknál hogyan áll a czivillista, illetve hogyan áll a czivillista az egész világon. Hát először is Amerikában, a hol elnök van, s ennek szintén van czivillistája, ennek 234,000 korona a reprezentaczionális költsége. Fraucziaországban a köztársaság elnökének reprezentaczionális költsége 1.123,000 korona, Olaszországban 14.976,000 korona, Angliában 16.637,000 korona, Poroszországban 18.391,533 korona, Ausztria-Magyarországban 18.600,000 korona volt eddig. Tehát az európai fejedelmek között a ezivillistában a legnagyobb összeget Ausztria és Magyarország fizeti a császárnak és királynak. Ezenkívül felemlítem Oroszország czivillistáját, a hol a czár, a kinek pedig a birodalma akkora, mint egész Európa, 31 millió koronát kap czivillista fejében. T. ház! Kétségtelen tehát, hogy Európának közgazdaságilag leghátramaradottabb, és külügyi politikájának végtelen bölcseséghiánya folytán leggyengébb állama, Ausztria-Magyarország, gavalléria dolgában legelői jár, mert a legtöbb czivillistát adja királyának. (Ugy van! Ugy van ! a szélsobaloldalon.) Mi a paritás alapján veszünk részt a czivillistában. A mi akkor a törvényhozókat vezette, az megmagyarázza ezt a paritást. Mert azokban a politikusokban, Deák Ferenczben és Andrássyban talán az az eszme élt, hogy nem szabad semmiféle áramlatnak érvényesülnie, a mi aztán kifogásul szolgálhat arra, hogy az udvar fénye ne legyen olyan teljes Magyarországon, mint Ausztriában. Meghozták tehát ezt az áldozatot, és ez indíthatta Deák Ferenczet és Andrássyt arra, hogy az anyagiakkal is mintegy erkölcsileg kötelezze mindazokat, a kiket illet, hogy a milyen fényt fejtenek ki Ausztriában, ugyanolyan fényt és hatalmat fejtsenek ki M a gy arorsz ^o on> (Ugy van! a szélsobaloldalon.) És hogy ne akadjon olyan, a ki szemünkre hányja, hogy Ausztria több áldozatot hoz a császári korona fényének : erőmegfeszitéssel ez a nemzet ép oly öszszeggel járul hozzá Szent István koronája fényének emeléséhez, mint amaz, (Ugy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) T. ház! Panaszkodjunk? Fejezzük ki fájdalmunkat? Fejezzük ki vágyunkat, hogy nincs jól ugy, a hogy van ? Hiszen minden ilyen kijelentést, minden ilyen vágyat félremagyaráznak, elcsűrnek-csavarnak a hírlapokban, és mindenütt ugy állítják oda ezt a nemzetet, mint antidinasztikust és antilojálist. De, t. uraim, nem lehet pedig olyan ez a nemzet; mert minálunk nem Isten kegyelméből uralkodik a király, (Igaz! Ugy van! a szélsobaloldalon.) minálunk ősi szerződések alapján uralkodik a király. Ennek a nemzetnek fenn van tartva a választói jog; szent István koronájának lényege adja meg a királyi hatalmat; Szent István koronája egy élő valami, amibe le van fektetve ennek a nemzetnek minden dinasztikus érzelme. Szent István koronájának lényege fűz minket ahhoz a szent István koronájához és az annak lényege által adott hatalom az egyedüli lojalitás, a melylyel mi adózunk. (Igaz! Ugy van! a szélsobaloldalon.) Nos, t. képviselőház, mit látunk? Látjuk azt, hogy egy nagy politikai hibát követett el a t. miniszterelnök ur. Egy rettenetes politikai hibát, mert a helyett, hogy minden erővel ellenezné a czivillista emelését, ebbe ő akarva nem akarva, / kényszerítve, nem kényszerítve, de belement. És kérdezem én, t. ház, azokat a tnllojális érzelmű embereket odaát, hogy emeli-e Ferencz József királynak fényét, hatalmának
