Képviselőházi napló, 1901. VIII. kötet • 1902. október 8–november 18.

Ülésnapok - 1901-145

350 Í45. országos ülés 1902 november 12-én, szerdán. nem lehet vonni. Mit mondott Széll Kálmán miniszterelnök ur ? (Halljuk ! Halljuk !) Azt mondja: »A képviselő ur vádat formál, én megvédem magamat. Természetesen a t. képviselő ur nem fog engem azzal támadni, a mi nekem előnyöm.« — Méltóztassék csak megfigyelni, hogy mit tartott akkor magára nézve előnynek a miniszterelnök ur. — »Azt mondja a t. képviselő ur, hogy ez az engedmények sorozata. Hát az engedmény, hogy ebben a törvényben ki van mondva, nem mint piuni desiderium, nem mint olyan, a mi utasítást ad á kormánynak, hogy csináljon vámtarifát, hanem ugy, hogy a külföldi szerződések tárgyalásának megkezdése előtt meg kell lenni az uj vámtarifának, a mi eddig nem volt kimondva. Miután a monarchia okvetlenül fog szerződéseket tárgyalni, mert lehetetlen, hogy ne tárgyaljon« ,... Széll Kálmán miniszterelnök: Hogyne! Pichler Győző: ^megvan a szankczió arra vonatkozólag, hogy annak az uj vámtarifának meg kell lenni.« Széll Kálmán miniszterelnök: A tárgyalás előtt ! Pichler Győző: Nos hát, igen t. miniszterelnök ur, a ki akkor, 1899-ben hallotta, hogy az 1903-iki terminusról volt szó, . . . Széll Kálmán miniszterelnök: De nem terminusról volt szó. A tárgyalás előtt! Pichler GyÖZÖ : Azt mondja a t. miniszterelnök ur, hogy okvetlenül meg kell lenni, meglesz, mert lehetetlen, hogy a külfölddel ne tárgyaljunk. Hát akkor ki gondolt arra, hogy 1903-ban előáll egy véletlen politikai helyzet következtében az az állapot, hogy a német tarifa nem kész és akkor szó lesz majd a szerződésnek automaticze való meghosszabbodásáról. 1899-ben nem tudhatta a német állapotokat, akkor ott a csatorna-javaslat miatt törték az önön fejüket és császáruk fejét, akkor tarifáról nem volt szó, csak tudományos körökben és felolvasásokon. Akkor a t. miniszterelnök ur azt mondta, hogy a külfölddel tárgyalni fogunk, mert lehetetlen, hogy ne tárgyaljuk a kereskedelmi szerződést! Széll Kálmán miniszterelnök: Igen, de terminusról nem volt szó! Pichler Győző: Akkor, ilyen nyilatkozat után mi, természetesen nem ismerve a miniszterelnök urnak ezt a mindeddigi magatartását megczáfoló, igazán furcsa ujabb viselkedését ebben a kérdésben, teljesen megbíztunk a miniszterelnökben. Széll Kálmán miniszterelnök: Lejárat előtt! Tárgyalás előtt! Minden terminus nélkül! Pichler Győző: Még tovább megy. Ugyanakkor, mikor ezt méltóztatott mondani, hogy meg kell tartani ezt a tárgyalást, mondotta a miniszterelnök ur Barta Ödön képviselőtársamnak, — mert az nagyon megszorította a miniszterelnök urat... Széll Kálmán miniszterelnök: Nem vettem észre! Pichler Győző:... ezt is: »Ki kell jelentenem mindazokra a törvényjavaslat 4. §-ában formulázott, az ország jogait és egyéni érdekeit biztosító ujabb pontokra nézve, hogy ezeket a feltételeket, mint ilyeneket igenis én hoztam javaslatba a határidőnek 1907-re való kitolása ellenében és szórói-szóra, a mint formuláztam ezeket a lényeges feltételeket, a melyek igenis uj dolgok, uj vívmányok,« . .. Széll Kálmán miniszterelnök: Ugy van! Ugy van! Pichler Győző :... »ugy fogadták el és ugyanazon szöveg szerint hoztam haza őket, mint előterjesztettem, mint az 1907-re megállapítandó közösség fel tételeit.« Széll Kálmán miniszterelnök: Most is azt mondom. Mind. szófól-szóra igaz. Pichler Győző: Hát hol méltóztatik itt bárhol állítani, hogy automaticze meghosszabbodik bármely szerződés? Hát hol az az ellenérték, a mit a meghosszabbításra nézve nyújtottak? Széll Kálmán miniszterelnök: Abban a három pontban. Pichler Győző: Abban a három pontban? Hisz itt strikte méltóztatott beszélni . . . Széll Kálmán miniszterelnök: Abban a három pontban. Hogy nem lehet előbb tárgyalni! Pichler Győző: Itt strikte kapcsolatban az 1903. évi terminussal méltóztatott nyilatkozni és ezt odaállítja elénk, mint ellenértéket az igen t. miniszterelnök ur és, a midőn Bécsből megjött, és másnapra 8 órára az egyik politikust rendelte magához, 9 órára pedig a másikat, akkor a miniszterelnök ur a reggel 8—9-ig tartott tárgyaláson ugyanezeket ismételte, ugy, hogy kétségtelenül biztosítékunk volt arra, hogy 1903 ban meg kell kötni a vámszerződést. A másik dolog, a melyről beszél, az kívánalma és óhaja volt a többi ellenzéki pártoknak, a miről a függetlenségi párt nem tudott; igy sem az egyik kötelező feltételt meg nem tartotta, sem igéretét be nem váltotta s az óhajt nem teljesítette a t, miniszterelnök ur . . . . (Ugy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Széll Kálmán miniszterelnök: Nem igaz! Pichler Győző: .... és egy órában kétszer tagadta meg magát. Széll Kálmán miniszterelnök: Ez is egyszerűen nem igaz! (Mozgás a szélsőbaloldalon.) Pichler Győző : Bocsánatot kérek! Széll Kálmán miniszterelnök: Majd he fogom bizonyítani. (Mozgás a szélsőbaloldalon.) Ha a t. képviselő urnak van bátorsága azt mondani, hogy nem tartottam meg a szavamat, ugy nekem van jogom azt mondani, hogy ez nem igaz. (Mozgás a szélsőbaloldalon. Ugy van! Ugy van! jobb felöl.) Pichler Győző: Bocsánatot kérek, a miniszterelnök ur lesz kegyes megnézni a gyorsírói jegyzeteket. Azt, hogy a miniszterelnök ur nem