Képviselőházi napló, 1901. VIII. kötet • 1902. október 8–november 18.

Ülésnapok - 1901-145

Í45. országos ülés 1902 november Í2"én, szerdán. 351 tartotta meg a szavát, azt én egy szóval sem mondtam. Széll Kálmán miniszterelnök: Most tetszett mondani! Pichler Győző: Azt mondtam, hogy azt, a mire kötelezettséget vállalt. . . . Széll Kálmán miniszterelnök: Hiszen ez ugyanaz ! Pichler Győző: ... és a mit mint óhajteljesitést megigért, egyiket sem tartotta meg(Ugy van! a szélsöbaloldálon!) Széll Kálmán miniszterelnök: Hát ez ugyanaz! Én kötelezettségemet is teljesítettem, és igéretemet is megtartottam! (Helyeslés a jobboldalon.) Pichler Győző: Bocsánatot kérek, ka én oly imparlamentáris kifejezést használnék a miniszterelnök úrral szemhen, a minőt a miniszterelnök ur velem szemben használt: (Ugy van! Ugy van! a szélsöbaloldálon. Mozgás jobbfelöl.) akkor minden esetre elnöki rendreutasitásban lett volna részem. (Ugy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Kubik Béla: De neki privilégiuma van erre! Pichler Győző: De én ugyanazzal felelek erre, a minővel a miniszterelnök ur a múlt napokban meg nem felelt, a midőn véletlenül egy erősebb szót mondottam nem személyére, hanem ténykedésére vonatkozólag, hogy »nem emelkedik oly magasra a parlamenti életben« ; ezt kénytelen vagyok ezen alkalomból ő rá vonatkozólag magam is kifejezni. (Helyeslés a szélsőhaloldalon. Mozgás jobb fel öl.) Széll Kálmán miniszterelnök: Azt mondta, hogy igéretemet nem tartottam meg. ez ugyanaz! (Mozgás és zaj a szélsöbalodalon. Elnök csenget. Zaj a jobboldalon. Halljuk! Halljuk! a szélsöbaloldálon) Pichler Győző: Bocsánatot kérek, ha a miniszterelnök ur engem belekényszerit oly dolgok elmondásába, a melyeket én felemliteni nem akarok . . . Széli Kálmán miniszterelirök: Dehogy kényszerítem ! (Nagy zaj a szélsöbaloldálon. Elnök csenget. Elénk felkiáltások a szélsöbaloldálon: Halljuk! Halljuk!) Kubik Béla: Csak a saját bőrét védi, nem bánt az senkit. Pichler Győző: Ne felejtse el a t. miniszterelnök ur, hogy énnekem hetek óta az a meggyőződésem, hogy ha sikerül a miniszterelnök urnak a többségével ezt a magyarázatot keresztülvinni, akkor 1907-ig a legszentebb alapelveinkért nem dolgozhatunk, (Ugy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) mert nincs módunk reá; akkor 1907-ig meg van kötve a kezünk, és nincs semmi kilátás arra, hogy egy mozdulatot is tehessünk az önálló vámterület érdekében. (Ugy van! Ugy van! Mozgás és zaj a szélsöbaloldálon.) Ha tehát engem elfog az indulat, ugy igenis a politikai indulat beszél belőlem, mert érzem, hogy ezzel hat évre eltemetjük gazdasági politikánkat. —A t. miniszterelnök ur azt mondja, hogy nem igaz ... Széll Kálmán miniszterelnök: Hogy én nem tartottam meg a szavamat! (Mozgás és zaj a szélsöbaloldálon.) Barta Ödön: A törvényt nem tartotta meg! Széll Kálmán miniszterelnök: Azt is megtartottam ! Pichler Győző: Még mielőtt a t. miniszterelnök ur elutazott Bécsből, már aznap este a volt nemzeti párt klubjában egybegyűlt többi ellenzékieket — már t. i. a függetlenségi párt nem vett részt ezen értekezleten — a kik ott az értekezleten összegyűltek, előre tudták, hogy mily tárgyalásokra méltóztatik invitálni másnapra az urakat. Széll Kálmán miniszterelnök: Nem hallom! Pichler Győző: A t. miniszterelnök urnak Bécsből való hazatérését megelőző napon este már itt voltak a miniszterelnök ur meghívásai a kiváló politikusokhoz, hogy másnap reggel kegyes lesz őket fogadni, és a politikai helyzetet velük megbeszélni. A nemzeti párt, a néppárt és az Ugron-párt akkor együtt tanácskozván a volt nemzeti-párt klubjában, tudták azt, hogy az 1907-es meghosszabbításról van szó. (Mozgás bal felöl.) Rakovszky István: Egy szót sem tudtunk abból; csak másnap tudtuk meg, és nem tanácskoztunk arról. Nessi Pál: Ott vagyunk, a hol a mádi polgártárs. (Derültség a bal- és a szélsöbaloldálon.) Pichler Győző: T. ház! Ez nem változtat a tényen; felmerült az óhaj, hogy a meghosszabbításért . . . (Mozgás a baloldalon. Halljuk! Halljuk! a szélsöbaloldálon.) Bocsánatot kérek, miután én ott nem voltam jelen, olyantól tudom ezt, a ki jelen volt. Ha kíváncsi rá Rakovszky István képviselő ur, hogy ki az, én szívesen tudatom vele; végezze el a dolgot azzal, ha a valóval ellenkezőt mondott. Én nem voltam ott, csak informáczió és utánjárás alapján beszélek, épen ugy, mint a_ képviselő ur. Szentiványi Árpád: Nem jól informálták; én is ott voltam! (Élénk derültség a jobb- és a baloldalon.) Pichler Győző: És, t. ház, akkor szóba került — nem mint feltétel, mert a nemzeti párt önérzetével az nem egyezett volna meg soha, hogy ilyet feltételül szabjon — felmerült az az óhaj, — óhaj, mondom, — mert a nemzeti párt önérzetes magatartása önzetlen politikai működésében kizárt minden olyat, a mi bármiféle önzést involvált volna a maga számára, az az óhaj merült fel, hogy, ha sikerül a rendezett viszonyokat létrehozni, az egyik tagja a nemzeti pártnak miniszterré váljék . . . Széll Kálmán miniszterelnök: Micsoda? Pichler Győző: . . . miniszterré váljék! Ezt mint óhajt hangoztatták, és . . . Rakovszky István: Ez sem áll! Mindig tanú vagyok reá.