Képviselőházi napló, 1901. VIII. kötet • 1902. október 8–november 18.

Ülésnapok - 1901-145

Ik5. országos ülés 1902 a paktum még nincs befejezve. Mert ha 1907-ig vámszövetséget nyújt be Széll Kálmán miniszterelnök ur, ka a külfölddel 1-907-ig tartó szerződéseket nyújt be Széll Kálmán, akkor épen a megállapodások folytán azok ellen rendkívüli fegyverekkel nem lehet és nincs módunkban fellépni ! Tehát a paktum nincs a törvény által még abszolválva. Nagy Ferencz képviselőtársunk azonban most felold bennünket, és azt mondja, hogy jött a, törvény, s azt alkalmazza ott, a hol az ránk nézve hátrányos, mikor a mi előnyös volt abban a törvényben, azt mind bekasszirozta és zsebrevágta a miniszterelnök ur? Hát ez nem politikai felfogás és nem is politikai erkölcs. (Ugy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) De, t. ház, én nem akarok részletesen belebocsátkozni a paktum magyarázatába és az autonóm vámtarifára vonatkozó magyarázatokba, mert pártomnak kiváló tagjai a legrészletesebben foglalkoztak ezzel a kérdéssel; én az azok által mondottakat csak ki akarom egészíteni. A miniszterelnök urnak ma a gazdasági rész tekintetében olyan tanuja van, a ki nem is vett részt a gazdasági rész készítésében. Mert hiszen az anyagot felosztották; a gazdasági rész készítésére Kossuth Ferencz elnöklete alatt ki voltak küldve Győry Elek, Horánszky Nándor s Polónyi Géza volt képviselők. A miniszterelnök urnak állítását nem támogatja, sem nem ellenezheti kettő, mert meghaltak. Itt van azonban a napló és abból kitűnik, hogyan fogta feí a miniszterelnök ur ezeket a dolgokat. Eltekintve Rosenberg Gyula előadónak határozott nyilatkozatától, a melyben megmondja, hogy a régi autonóm vámtarifa fenn nem állhat, hogy az autonóm vámtarifa nem létezhetik, vannak még más nyilatkozatok is, melyekkel egész röviden akarok most foglalkozni. (HaVjiik! ;'Halljuk!) Itt van egy nyílt kérdés a miniszterelnökhöz. 1899. június 23-iki ülésen Polónyi Géza a következőket mondja... Széll Kálmán miniszterelnök: Most már látom, honnét jön. Pichler Győző: Nekem kötelességem forrásaimat onnan szedni, a hol azokat hitelesen megkapom. Széll Kálmán miniszterelnök: Nem mondom, hogy nem. Pichler Győző: Ha a miniszterelnök ur hónapokon és heteken át tárgyalhatott éjjelnappal Polónyi Gézával és most egy nagy politikai kérdésben vita keletkezik a felett, hogy mit tárgyaltak, akkor csak a legjobb forrást keresem fel, ha némely dologban itt keresek felvilágosítást. Széll Kálmán miniszterelnök: Nem kifogásoltam, csak konstatáltam. Pichler Győző: Különösen áll ez azért, mert a paktumnak két oldala volt: egy kodifikált, és egy elhallgatott oldala. Széll Kálmán miniszterelnök: Elhallgatott semmi sem volt. november lt^én

} szerdán. 349 Pichler Győző: Az elhallgatott részről e-z a párt nem tudott semmit, . , . Széll Kálmán miniszterelnök: Nem is volt semmi sem elhallgatva. Pichler Győző: . . . mert ez a párt elvi alapokból indult ki, így dolgozott és épen Polónyi Géza volt a közvetítő a különböző ellenzéki pártok között. Rakovszky István: Ketté volt akkor szakadva a párt. Pichler Győző: 1899. június 23-án a következőt mondja Polónyi Géza: »1902-ben tehát mi fog bekövetkezni ? Az, mert a kereskedelmi szerződések felmondása előtt általános vámtarifát kell készíteni. Én abban az 1907-iki határidőben az osztrák kormánynak egyszerű fiaskóját látom és pedig azért, mert 1903-ban lejárnak a nemzetközi szerződések. Igaz, a lejárathoz kötöttek lejárnak; a melyek felmondáshoz nincsenek kötve, azokat nem kell felmondani, a melyek felmondáshoz vannak kötve, azokat pedig fel kell mondani a lejárat daczára is. Most már a lejárathoz nem kötött szerződések tekintetében ki van mondva, hogy 1903-ig felmondandók, mert ki van mondva a törvényjavaslatban világosan, hogy a lejárathoz nem kötött szerződések 1903-ban feltétlenül felmondandók.« Széll Kálmán miniszterelnök: Kívánatára! Pichler Győző (folytatólag olvassa): »Széll Kálmán miniszterelnök: Hogyne! Hogyne!« Széll Kálmán miniszterelnök: Kívánatára! Pichler Győző: Ezt nem méltóztatott akkor mondani. Az ilyen elhallgatott »kivánatára« én majd rátérek. Olyan nagyon tiszta munka nem volt. A »kivánatára« szót most hangoztatja a miniszterelnök ur, akkor nem méltóztatott azt mondani. Széll Kálmán miniszterelnök: A törvényben benne van, azért nem mondtam. A törvényt értettem! Azt nem lehet kihagyni. (Zaj. Elnök csenget.) Pichler Győző: Jön azonban más. A tapasztalt ellenzéki politikus még mindig kételkedve a dologban, határozati javaslatot nyújtott be, a melyben expressis verbis követeli azt, hogy az autonóm vámtarifa életbe léptettessék, illetőleg benyujtassék. Ezt még ugyanazon ülésen, június 23-án nyújtja be és hozzáteszi, hogy a külön vámterület felállítása esetében a nélkülözhetetlen, külön autonóm vámtarifának törvényhozási utón való életbeléptetéséhez szükséges intézkedéseket tegye meg a kormány. Kérem, mindjárt meglátjuk, hogy mi ez. Mielőtt azonban a miniszterelnök urnak e határozati javaslattal szemben követett magatartására, a mely szintén nélkülözte az őszinteséget — és ezt kijelentem — rátérnék, közbevetve engedjék megemlítenem, hogy a jelenlevő Barta Ödön képviselőtársam beszédére utalva, a ki, midőn a fontos kérdésre került a sor, oda szögezte a miniszterelnök urat, hogy nyilatkoznia kellett közbeszólással, olyant mondott a miniszterelnök ur, a mit kétségbe