Képviselőházi napló, 1901. VIII. kötet • 1902. október 8–november 18.

Ülésnapok - 1901-145

%m ii5t erszápos ülés Í902 nouember it-én, szerdán. bejön a törvénybe. Tovább folytatja azután és azt mondja, hogy (olvassa): »Különös, bogy mikor önök itt folyton az önálló vámterületet vitatják, még arról sem gondoskodtak, hogy az önálló vámterület szó, az önálló vámterület tényleges állapotának konstatálása expressis verbis bárcsak egyetlen szóval is meg legyen említve a törvényben.« Azt mondja azután, hogy a függetlenségi párt itten egy nagy mulasztást követett el. mert úgymond (olvassa): »fla áll, a mit önök állítanak, és elhiszem, hogy áll, hogy önök igy gondolták, igy beszélték meg: akkor, a mint kimutattam, semmi, de semmi sem gátolta meg önöket abban, hogy ez expressis verbis bevétessék a törvénybe, vagy hozzá ne járuljanak a paktumhoz.*' S azután azzal fejezi be, hogy ez a függetlenségi pártnak a tragikomédiája. Engedje meg Rakovszky István t. képviselő ur, hogy én politikai szereplésében hozzá egy egyenes kérdést intézzek, (Halljuk! Halljuk!) És ez a kérdés az, hogy ő sürün érintkezvén akkoriban Széll Kálmánnal, sürün érintkezvén az akkori kiváló, sajnos, ma már elhunyt államférfiakkal : van-e neki tudomása arról, hogy Széll Kálmán miniszterelnökségének mi volt az anyagi feltétele, a mit talán önmagának szabott, mert volt azután egy személyi feltétel is a minisztérium összeállításánál, a melyet csak szükség esetén fogok itt előhozni, esetleg bizonyság gyanánt. Hát mi volt az anyagi feltétele? Az, hogy ő expressis verbis az »önálló vámterület* szót, bele nem veszi a törvénybe. Széll Kálmán miniszterelnök: Mi az, kérem? Pichler Győző: Hogy az önálló vámterületre vonatkozó oly törvényt, a melyben ez expressis verbis benne van, el nem vállal, hogy ilyen törvényt ó' elő nem terjeszt. Széll Kálmán miniszterelnök: Ez is mese. Rakovszky István: Ez is mese. Pichler Győző: Bocsánatot kérek, a miniszterelnök ur miniszterelnökségének két feltétele volt. Ha azt méltóztatik kívánni, konczedálom, hogy önmagának tette. Az egyik az volt, hogy az önálló vámterület nem jön be a törvénybe, a másik az volt, hogy két kiváló politikus nem foglalhat helyet az ő minisztériumában. Széll Kálmán miniszterelnök: Egyik sem igaz! Egyszerűen nem igaz! Pichler Győző: Ez volt a kiindulási pontja a, miniszterelnökség elvállalásának. Minthogy azt méltóztatik mondani, hogy nem áll, e két tételt, beszédem további folyamában nevek megemlítésével, jelenlévő tanukkal fogom igazolni. Széll Kálmán miniszterelnök: Csak tessék! Pichler Győző: Hát azt kérdezem én. hogy volt-e erről tudomása Rakovszky t. képviselő urnak? Nem volt tudomása. De a mint beszédéből kitűnik, egészen határozottan méltóztatott tudni, hogy az önálló vámterület ellen olyan helyről van ellentállás, hogy bármiképen forszírozza ezt az ellenzék, azt el nem fogadja, inkább minden politikai felfordulást eltűr, és' nem történik semmiféle paktum, a helyzetnek semmiféle tisztázása, semmiféle olyan dolog, a mi közállapotainkat szanálhatta volna. Ez volt a helyzet. Nohát, t, képviselőház, Rakovszky István képviselő ur, a ki beszédét különben rövidebbre szabta, mint a mennyire azt szándékolta, már beszédének formájából azt tüntette ki, hogy # mintegy megállapodásra akart jutni a függetlenségi párttal, hogy bizonyos dolgokban közösen járjanak el. Az a határozott visszautasítás, a mely e párt részéről érkezett, midőn ezen szándékának kifejtésébe csak bele is kezdett, legjobban jellemzi azt az óriási ürt, a mely fennáll a függetlenségi párt és a néppárt között, (Ugyvan! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) a mely ürt semmiféle politikai esemény és általában semmi sem képes áthidalni. (Ugy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Már most még csak Nagy Ferencz képviselő úrral akarok néhány rövid szóval foglalkozni. (Halljuk ! Halljuk! a szélsfíbaloldalon.) Nagy Ferencz képviselő ur azt mondja (olvassa): »... ha nem tették, ezzel elfogadták, a mi benne van a törvényben« — t. i. ha nem vették be az autonóm vámtarifát — » ... és ezzel megszűnt a paktum többé létezni, annak többé hatálya ezzel a törvénynyel szemben nincs, mint a hogy nem is szabad, hogy legyen.* Elfogadja a miniszterelnök ur Nagy Ferencz képviselő urnak azon distinkezióját, hogy a mint a törvényt megalkották, megszűnt a paktum ? (Hulljuk! Halljuk! a szélsőbaloldalon.) Széll Kálmán miniszterelnök: Reám nézve személyesen nem! Be is váltottam. Pichler Győző; Nem birja elfogadni a miniszterelnök ur... Széll Kálmán miniszterelnök: Nem is akarom ! Pichler Győző: mert politikai tekintetben immorális. Széll Kálmán miniszterelnök: Sohasem is fogadtam el. Mindig mondtam. Mindig az ellenkezőjét állítottam. Pichler Győző: Azt mondja Nagy Ferencz t. képviselő ur, hogy jött a törvény, vége tehát a jiaktumnak. Nohát itt van annak a béketárgyalásnak, az u. n. paktumnak jegyzőkönyve. Hát bevettük mi a törvénybe azt, hogy az obstrukeziót beszüntetjük ? hogy az indemnity és az ujonczjavaslatok ellen rendkívüli eszközökkel fel nem lépünk, és a többi feltételeinket, a melyek mind fel vannak sorolva? Egy betűvel sincs bevéve mindez a törvénybe, mégis megtartottuk és megtartjuk. Hogyha tehát a paktum megszűnt volna a törvény által, mi sem lettünk volna obiigóban. De most már bekasszirozott mindent a miniszterelnök ur! De vigyázzon Nagy Ferencz igen t. képviselőtársam ezen állításával. Hiszen a paktum még ma is köti az ellenzéket,