Képviselőházi napló, 1901. VIII. kötet • 1902. október 8–november 18.
Ülésnapok - 1901-145
U5. országos ülés 1902 november l2-én, szqrdán. 347 fogáshoz, a melyet a kormány képvisel, egyáltalában nem csatlakozhatom, és azért a javaslatot el nem fogadom, (Zajos helyeslést a szélsíibaloldalon. A szónokot számosan üdvözlik.) Endrey Gyula jegyző: Pichler Győző! Pichler Győző: T. képviselőház! Az indemnity-javaslat előttünk folyó tárgyalásánál szót kérek én is, és a ház szives figyelmét igénybe akarom venni, hogy első sorban szembeszálljak ama vádakkal, a melyeket Rakovszky István képviselőtársam intézett a függetlenségi párt ellen, aztán abból kiindulva foglalkozzam, csak egész röviden, a Nagy Ferencz képviselőtársam által előadottakkal, azután áttérjek azon megjegyzésekre, a melyeket tenni szándékozom azon vitás, nagyfontosságú politikai kérdésben, a mely ma a kormányelnök, mint egyik paktumkötő fél és mi közöttünk, ellenzékiek között, mint a másik paktumkötő fél között felmerült. (Halljuk! Halljuk ') Csak végül akarok áttérni azokra a nagy kérdésekre, a melyek most a nemzetet ideges nyugtalanságba hozzák, a mely politikai tervek keresztülvitelében Isten segítségével azzal fogjuk megakadályozni ezt a kormányt, hogy lehetetlenné teszszük őket, lehetetlenné teszszük, hogy eme javaslatok, a melyek nemzetünket létében támadják meg, törvénynyé váljanak. (Elénk helyeslés a széls- baloldalon.) T. ház! Áttérek azonnal Rakovszky István t. képviselőtársam szavaira. Rakovszky István képviselő ur a paktum kérdésében mint főtanu jelentkezett. (Felkiáltások a szélsíbaloldalon : Koronatanú!) Jelentkezett, mint koronatanú felfelé, mint Széll Kálmánnak főtanuja lefelé. T. ház, az ő tanúskodása roppant eredeti dolog. O olyanról tanúskodik, a miről neki tulajdonképen az akkori politikai viszonyok folytán egyáltalában nagyon kevés, vagy semmi tudomása nem volt. Iparkodni fogok, a nélkül, hogy kétségbe vonjam Rakovszky István képviselőtársam jóhiszeműségét, ezt be is igazolni. És utalva amaz oktatásokra, melyeket Ő e pártnak jóhiszeműségére nézve adott, rá akarok mutatni az ő szavaiból arra, hogy állításai nem felelnek meg az akkori helyzetnek és nem felelnek meg az akkori politikai felfogásnak és szituácziónak. Miben jelentkezik, mint koronatanú, Rakovszky István képviselő ur ? Az autonóm vámtarifa benyújtására vonatkozó határidőre nézve, Hát, t. ház, én a paktumon kezdem. Mikor a paktum teljesen meg volt kötve, a jegyzőkönyv alá volt irva, akkor Széll Kálmán miniszterelnök ur a kész paktummal felutazott Bécsbe; a paktummal Bécsben elbukott; nem fogadták el a paktumot; a feltétel az volt, hogy a terminust 1907-ig meg kell hosszabbítani. Addig, a meddig Széll Kálmán miniszterelnök ur el nem utazott és a paktum nem volt aláírva, addig együtt tanácskoztak az ellenzéki férfiak a kormány küldötteivel, de a paktum megkötése után együttes tárgyalás többé nem volt, az ellenzék soha sem volt együtt, közösen sohasem tárgyaltak. Széll Kálmán miniszterelnök ur visszatérve, nem hívta egybe a paktumot aláiró ellenzéki férfiakat, hanem egyenkint előfogta őket és egyenkint személyesen, négy szem közt tárgyalt velük. Rakovszky István képviselő úrral nem tárgyalt akkor Széll Kálmán miniszterelnök ur, mikor Kossuth Ferenczczel tárgyalt s nem tárgyalt akkor sem Rakovszky István képviselő úrral, mikor Polónyi Géza képviselő úrral tárgyalt. Minden egyes tárgyalás személyi és külön tárgyalás volt, A legkevesebb nehézséggel Széll Kálmán miniszterelnök ur nagyon természetesen Rakovszky István és Molnár János képviselő urak, kiküldötteknél találkozott, mert ezek az urak politikai hitvallásuk folytán, a 67-es elveknek lévén hivei, egyáltalában nem törődtek az autonóm vámtarifával, a mely autonóm vámtarifának feltétele kizárólag a függetlenségi pártnak követelése és feltétele volt. (Ugy van' Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Széll Kálmán miniszterelnök urnak nem kellett a néppárt beleegyezése, mert az természetszerűen megvolt e pártnak politikai álláspontja folytán, és igy ő ott esetleg csak felemiitette az autonóm vámtarifa kérdését, a mely egyáltalában nem érdekelte Rakovszky István képviselő urat; erről kizárólag a függetlenségi párttal tá7-gyalt. Tehát olyan dologban tanúskodik ellenünk és tanúskodik a paktum kiküldöttei ellen Rakovszky István képviselő ur, a mely dologban 6 nem tudhatja, hogy mit beszélt Széll Kálmán miniszterelnök ur Kossuth Ferencznek, Győry Eleknek. Horánszky Nándornak, Polónyi Gézának, Tóth Jánosnak, Justh Gyulának, a kiket mind utólag felkért és bevont a személyes tárgyalásba ; olyan dologról tanúskodik és olyan dologban akarja megerősíteni a miniszterelnök ur álláspontját, a mely dolgok tárgyalásáról neki semmi tudomása nem lehet, mert nélküle, külön, az ő jelenléte nélkül és oly dologban történt, a mely őt, politikai meggyőződése folytán, egyáltalában nem érdekelhette. (Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Mert az autonóm vámtarifa kérdése tisztán a függetlenségi pártnak feltétele volt, tisztán a mi elvünk és meggyőződésünk alapján történt ennek felvétele. A 67-es pártok részéről engedmény volt, hogy az autonóm vámtarifát kényszerítő helyzet folytán elfogadták. Tehát a mi ellenkezett Rakovszkynak politikai meggyőződésével, azt nem kellett vele megbeszélni, mert akkor ő saját politikája, ellen követett volna el feloniát; hiszen ő sohasem követelte az autonóm vámtarifát, nem is követelhette és nem. is érdeklődött iránta, mert az ellenkezik sarkalatos politikai alapelveivel. De, t, ház, azt mondta Rakovszky t. képviselő ur, hogy ennek a függetlenségi pártnak kötelessége lett volna az eredeti paktum módosítását csak az esetben elfogadni, ha az autonóm vámtarifára nézve a terminus expressis verbis ií =
