Képviselőházi napló, 1901. VIII. kötet • 1902. október 8–november 18.

Ülésnapok - 1901-144

334 Íh4. országos ülés 1902 november 11-én, kedden. Mi indokolja azt, hogy a kormány ezen a téren nem tesz semmit és beéri azzal a csekély reformmal, a melyre különben is a parlamenti egyezmény kényszeritette? Széll Kálmán miniszterelnök: Nagyon kezdetleges beszéd! Vázsonyi Vilmos: Nem hiszem, hogy indiskrécziót követnék el, hogjha a név felemlítése nélkül felhozom, hogy volt alkalmam beszélni oly politikussal, a ki a tényleges hatalmat kezeiben tartotta, s a ki azt mondta nekem, hogy igenis kiderült az, hogy a választói jog kiterjesztése nem ütközik a nemzeti eszmébe; igenis kiderült az, hogy a magyar nemzeti állam lehet demokratikus állam is, hogy kiterjeszthetjük a legszélesebb alapon a választói jogot a nélkül, hogy a magyar nemzetnek szupreinacziája bármiféle sérelmet szenvedne. De hozzátette, hogy ez azért nem lesz meg, mert nem a szocziáhstáktól, hanem attól félnek, hogy a közjogi kérdések a választói jog kiterjesztésével még jobban kiélesittetnek és esetleg többsége is lenne annak az iránynak, a mely a perszonál-uniót akarja. (Ugy van! ügy van! a széls'lbaloldálon.) Ez, t. ház, nagy tanulság lehet a függetlenségi és 48-as párt minden tagjának; mert az, a mit elmondottam, való és egy vezető volt államférfiunak nyilatkozata volt. Nagy tanulság lehet ez a függetlenségi és 48-as párt tagjainak; mert ez azt jelenti, hogy az általános választói jogon és a demokratikus Magyarországon keresztül visz az ut a független Magyarországra! (TJgy van! TJgy van! Felkiáltások: Tudjuk! a szélsi

}

baloldalon.) T. ház, az általános választói jog indokolására Holló Lajos t. képviselőtársam felhozta a nemzet szervezésének szükségét; felhozta azt, hogy a nemzet nincs megszervezve addig, magánnak bármiféle része lehet, a mely ki^van zárva az alkotmányos jogok gyakorlatából. Én az általános választói jog jogosultságát nemcsak abban látom, és nemcsak ebben a közkeletű jelszóban, hogy a ki jó katonának, jó szavazónak is; nemcsak abban az állításban látom, hogy hisz ma mindenki fizet adót, fogyasztási adó képében; hanem igenis az általános választói jogot követelem a társadalmi munka czenzusa alapján. Ha a társadalmat, mint egy nagy élő szervezetet tekintjük, akkor azt látjuk, hogy azok, a kik a legalsó rétegekben vannak, a társadalmi munkából nagyon erősen kiveszik a. részüket, de nagyon gyengén a társadalom által nyújtott élvezetekből; a társadalmi munka szempontjából tehát valamennyien megütik a czenzust, sőt hatalmas virilisták. És ha nézzük a társadalmi piramis felsőbb régióit, akkor azt látjuk, hogy azok, a kik e piramis tetején állanak, az egész társadalom küzködésének, verítékezésének gyümölcseit mind készen kapják. A technika, a tudomány, az irodalom, a művészet minden alkotása, haladása készen az övék, mert magukhoz válthatják aranynyal! Hát ha a társadalmi munka szempontjából nézem a helyzetet és a társadalmat, akkor azt látom, hogy a kik lent küzdenek és dolgoznak, a társadalom szempontjából nagyon is megütik a czenzust és virilisták, mig ellenben azok a kevesen, a kik fönt vannak, a társadalmi munka szempontjából bizony nem ütik meg a czenzust. A társadalmi munka alapján, azon az alapon, hogy a ki e földön él és dolgozik és a hazát fentartja, s mindennapi munkájával újra meg újra megalapítja, annak joga van beleszólni azon nemzetnek a sorsába, a melynek dolgozik és él! A társadalmi munka elméletének alapján követelem az általános választói jogot! De a t, miniszterelnök ur ezt nem adja meg, ugrásnak a sötétbe nevezi azt, a mit már Európa nagy kulturállamai mind megvalósítottak; ugrásnak a sötétbe nevezi azt, a mi már kuriális formában megvan Ausztriában is ugy, hogy mi Ausztria mögött állunk választói jogunk tekintetében, és hogy választói czenzusunk ridegsége tekintetében mi vagyunk az utolsók, ugy hogy azt a mondást, hogy »Austria érit in ultima«, most a választói jogban oda változtathatjuk, hogy »Hungaria est in őrbe ultima«, mert a mi választójogunk a legszűkebb és legridegebb. Ily körülmények közt beszél a miniszterelnök ur ugrásról a sötétbe, és bár elődje is tekintélyes anyagot gyűjtött össze a választói jog reformjáról, ennek a reformnak a meg valósi tására komoly lépést nem tett. E,öviden rá akarok még mutatni arra, hogy e kormánj

r alatt a szocziális törvényhozás is megakadt, megakadt már boldog emlékű Baross Gábor óta. Az a törvényjavaslat például, a melyet a kereskedelemügyi miniszter urnak elődje elkészitett, a kereskedelmi alkalmazottak és magánhivatalnokok jogviszonyairól, s a mely, azt hiszem, a volt államtitkárnak, t. képviselőtársamnak legsajátabb alkotása volt, ez a törvényjavaslat is elakadt: nem hallunk róla semmit, pedig égető__szükség van arra. Barta Ödön: Szükségesebb a czivillista! Vázsonyi Vilmos: Mindenesetre égetőbben szükséges a czivillistánál. Méltóztatnak tudni, hogy ma a kereskedelmi alkalmazottak és magánhivatalnokok, a kik egyes gazdag czégek érdekében töltik el egész életüket becsületes munkával, a mikor a hosszú munkában eltöltött élet végén állnak, kapnak háromhavi, vagy hatheti kielégítést, felmondási időt. Ez azután az egész. És méltóztatnak tudni, hogy ezt a csekély, hatheti, vagy háromhavi felmondási időt is kapzsi emberek a gyakorlatban megszüntetik, mert szerződésben kikötik maguknak, hogy kevesebb a felmondási idő, vagy hogy egyáltalán nincs felmondási idő. És kiderül, hogy az a bizonyos közgazdasági szabadelvüség, a mely a szerződési szabadság alapján áll, mennyire helytelen; mert igenis a felmondási időt olyannak kellett volna dekla, rálni,, a mely megváltozhatatlan, a melyen mint